Ováció fogadta az Iránból elmenekült rendezőt és filmjét a Nemzetközi Cannes-i Filmfesztiválon

Az iráni nők hősies ellenállásáról szóló A vadfügefa magjai című politikai thrillert a hivatalos programban mutatták be, ahol 21 másik alkotással versenyez a szombat este kiosztásra kerülő Arany Pálmáért. Az első kritikai visszahangok alapján a film komoly esélyes lehet a fődíjra.

„Remélem, hogy az elnyomás és a diktatúra teljes apparátusa végül el fog tűnni Iránban” – mondta a filmrendező a díszbemutató végén, ahol a fesztiválközönség csaknem negyedórán át álló ovációval ünnepelte az alkotókat. A színésznők közül egyik sem viselt muzulmán fejkendőt, jóllehet az iráni nők számára nyilvános megjelenéseken kötelező annak hordása.

Mohammad Raszulof meghatódottan mondott köszönetet „mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a film elkészülhessen, azoknak, akik itt vannak, és azoknak is, akiket megakadályoztak abban, hogy eljöhessenek” a cannes-i bemutatóra.        

A vadfügefa magjai című filmet titokban forgatta egy kislétszámú stábbal a filmrendezéstől eltiltott Raszulof. A film vágása előtt néhány színész is elmenekült Iránból. Másokat viszont, akik segítették a film elkészítését, kihallgatták a hatóságok, s az alkotók hozzátartozóit is beidézték, az operatőr irodájában pedig házkutatást tartottak.     

A csaknem háromórás, feszült ritmusú alkotás – amelyben eredeti mobiltelefonos felvételek is láthatók az erőszakba torkollott 2022-es tömegtüntetésekről, amelyek a muzulmán öltözködési szabályokat megszegő 22 éves kurd nő, Mahsza Amini halálát követően robbantak ki – egy négytagú fiktív család életét követi Teheránban, amelyet teljesen felkavar a politikai helyzet. A történet elején vizsgálóbíróvá kinevezett és a tüntetőket kihallgató apa egyre gyanakvóbbá válik feleségével és lányaival szemben, akik egy rendőrök által megsebesített barátnőjüknek próbálnak segíteni. A családon belül generációs szakadék alakul ki: míg a szülők a rend pártján állnak, addig lányaik egyértelmű szolidaritást éreznek a tüntetőkkel, és úgy érzik, hogy jogos a lázadás az elnyomó rezsimmel szemben.  

Mohammad Raszulof az apát és az anyát alakító két színész (Missagh Zareh és Soheila Golesztani) fotójával vonult fel a premier előtt a vörös szőnyegen, miután őket nem engedték el Iránból a világpremierre.

A rendező a bemutatón elmondta: a film ötlete a börtönben született, amikor egy őr megajándékozta egy tollal. A gesztust először gyanúsnak találta, mielőtt a börtönőr megemlítette, hogy öngyilkos gondolatok gyötrik a gyerekei kérdései miatt, akik arról faggatják, mi is pontosan a munkája.      Mohammad Raszulof 2017-ben járt utoljára Cannes-ban, akkor az Egy becsületes ember című filmjéért megkapta a fesztivál hivatalos programja második legjelentősebb szekciójának, az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) című válogatásnak a díját, 2020-ban pedig a halálbüntetésről szóló Nincs gonosz című filmje elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, de azt nem tudta személyesen átvenni, miután az iráni hatóságok 2017-ben bevonták az útlevelét.

Filmjei és a rezsim elleni tüntetőket támogató, illetve a kormány által alkalmazott erőszakot bíráló nyilatkozatai miatt többször ítélték börtönbüntetésre és eltiltották a filmezésről. Május elején ötéves börtönbüntetést kapott „a nemzetbiztonság elleni összejátszás” vádjával. 2022 júliusában vették őrizetbe, miután bátorította a tüntetéseket, amelyeket egy lakóház összeomlása után tartottak. A szerencsétlenségben több mint negyvenen haltak meg. A rendezőt 2023 januárjában egészségi okok miatt ideiglenes szabadlábra helyezték, de nem hagyhatta el az országot. 2023-ban felkérték zsűritagnak a cannes-i fesztiválon, de az utazási tilalom miatt nem tudott Franciaországba utazni. Ügyvédje egy héttel ezelőtt jelentette be, hogy Mohammad Raszulof elmenekült Iránból, gyalog, veszélyes útvonalon, a hegyeken át, és Németországban talált menedéket, ahol a lánya, Baran orvostanhallgató.

Meneküléséről a rendező a Le Monde című napilapnak annyit árult el, hogy „miután még nagyon sok iráninak szüksége lehet arra, hogy elhagyja Iránt”, inkább nem mondja el, hogyan jutott át a határon. A rendezőnek jelenleg nincs útlevele, így a német és a francia kormány diplomáciai úton egyezett meg abban, hogy részt vehet a cannes-i fesztiválon.

A rendező saját elmondása szerint a robbanásig feszült társadalmi helyzet bemutatása egy család belső viszonyain keresztül a legjobb módszer volt arra, hogy megmutassa azt az ellentmondást, amely az iszlám köztársaság nyilvános arca és a magánéletek között rejlik.       

„Nagyon erős ellentmondás van aközött, amit (az iráni rendszer támogatói) mondanak, az eszmék között, amelyeket magukénak vallanak, és az életük valósága között” – hangsúlyozta Cannes-ban a rendező, aki filmjében ennek egyik „abszurd példáját” kívánta bemutatni. „Ami most Iránban történik, és a változás, ami hamarosan bekövetkezik, ilyen családoktól, belülről fog elindulni” – mondta.