Anorexia és bulímia

Az anorexia inkább az evés visszautasítását jelenti, mint az étvágy elvesztését. Alig eszik, lefogy, ugyanakkor sokat sportol, s az élet számos területén nagyon becsvágyó. Az anorexiás lányok tartózkodóak, nincsenek bizalmas barátaik. Minél soványabbak, annál inkább kerülik a társaságot, vészes soványságukat lezser ruházattal leplezik. Étvágycsökkentőkkel, víz- és hashajtókkal gondoskodnak a folyamatos fogyásról. Életveszélyes soványságukat „nem látják”, még akkor is kövérnek tartják magukat, ha testsúlyuk jóval alatta marad az átlagosnak. Az anorexia leggyakrabban a 10 és 30 év közötti lányok és nők körében fordul elő, fiúknál, ritkább. Többnyire a serdülőkor elején kezdődik, ami egybeesik a női szerep tudatosításával. Az érintettek családjára jellemző a konfliktusok elfojtása és elhallgatása. Száz anorexiás közül, ha időben nem jutnak megfelelő kezeléshez tíz valóban éhen hal. Ennek ellenére önszántukból nem mennek orvoshoz. Súlyos esetben a beteg kényszertáplálása szükséges, a gyógykezelésre intézeti feltételek között kerül sor, elmaradhatatlan a család bevonása.

A bulímia vagy beteges falánkság hátterében is lelki zavar bújik meg. Az érintett tagadja a szeretet iránti vágyát, saját érzelmi életét, holott szenved a gyengéd érzelmek hiányától. Bizonytalan, ugyanakkor lobbanékony, feszült állapotban kényszerevéssel és nagy menynyiségű élelmiszer elfogyasztásával nyugtatja és jutalmazza magát, majd fegyelmezetlensége bűntudatot, szégyenérzetet és önmegvetést okoz. Büntetésül mindent kihány. Mivel az elfogyasztott étel nem emésztődik meg, a bulímiások súlya, a hatalmas ételmennyiségek elfogyasztása ellenére többnyire normális. Gyomorfájás és menstruációs zavar is jelentkezhet a bulímia által kiváltott krónikus stressz következményeként. Tízszer annyi fiatal nő szenved bulímiában, mint férfi. A bulímiások hajlamosak a depresszióra. A terhesség átmenetileg megszüntetheti a falási rohamokat, mert az anya testében növekvő gyermek kitölti hiányérzetét. A szülés után általában újra jelentkezik a falánkság. A pszichiáterek úgy vélik, hogy a zavar oka sokszor gyermekkori traumában rejlik: nemi erőszak, súlyos veszteség, a szülők részéről megnyilvánuló közöny vagy ridegség váltja ki. A bulímiások annyira szenvednek panaszaiktól, hogy többnyire maguktól fordulnak pszichiáterhez. (erf)