A test és az agy kondíciója közlekedőedény

A diagnosztika fejlődésének és az új gyógyszerek kifejlesztésének köszönhetően az átlagéletkor megnőtt. Tény viszont, hogy ez a fejlett országokban magasabb, mint nálunk, ami kétségkívül összefügg az életmóddal, a táplálkozással és a fizikai aktivitással. A szeniorok száma évről évre nő, s ez súlyos globális probléma. Milyen mértékben készültek fel erre az egyes országok? – kérdeztük Dr. Janka Chládeckát, aki a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem harmadik kor egyetemét irányítja és szervezi, s aki Szlovákiát a szeniorok világszervezetében képviseli. A statisztikai adatok ebben az évben első alkalommal mutatták azt, hogy nálunk több a szenior, mint a fiatal. Ez azt jelenti, hogy 100 fiatalra, 101 szenior jut, ami nem kedvező. Néhány héttel ezelőtt jártunk Kínában, ahol néhány szlovákiai szenior is velünk volt, s láthattuk, milyen az ottani harmadik kor egyeteme hallgatóinak életmódja. Elmondhatom, hogy csak irigykedhettünk.

Ázsiában a jin és a jang filozófia szerint készítik fel az embereket az öregségre. Tudatában vannak annak, hogy amit az idősekbe invesztálnak, a fiatalokon keresztül térül meg. Úgy vélem, a globális problémára a gazdagabb országok jobban készülnek fel: támogatják az idősek aktivitásait, és anyagilag támogatják a harmadik kor egyetemeit. De más példát is mondhatok: Csehország ugye Szlovákiához hasonló. Nos, a cseh kormány anyagilag támogatja a harmadik kor egyetemeit, viszont nálunk a művelődni vágyók maguk térítik meg a költségeket.

Minden ember álma a méltó öregség, ami a testi kondíció megőrzése mellett a mentális képességről való gondoskodást is magába foglalja. Az élet végéig tartó művelődés ebben az értelemben különösen fontos...

Amikor a szeniorok életmódjáról beszélünk, valóban információszerzésről van szó. Ellentétben velünk, az ázsiai országokban egyensúly van az elméleti és a mozgással kapcsolatos szaktantárgyak között. Nálunk több az elméleti és kevesebb a mozgással kapcsolatos tantárgy. Ez ismét a filozófiájukból ered, ami szerint a test és az agy kondíciója közlekedőedénynek tekinthető, s az egyensúlynak meg kell lennie. Ezért az új akadémiai évben mi is több, mozgással kapcsolatos tantárgyat iktattunk be. Nagyon fontos az is, hogy a szeniorok ismerjék a helyes táplálkozás alapelveit. Talán mi többet beszélünk az evésről, pedig beszélnünk kellene a nem evésről, több szó esik a mozgásról, pedig szólni kellene a mozgáshiányról, arról, milyen negatívan hat a tétlenség az emberre. Annak ellenére, hogy szeniorjaink modernek, aktívak, úgy gondolom, hogy gyakran teljesen feleslegesen túl sok pénzt költenek gyógyszerekre. Nem foglalkoznak például azzal, hogyan lehetne a koleszterinszintet gyógyszer nélkül, pusztán étkezéssel csökkenteni. Reggel feleslegesen sok gyógyszert vesznek be. S amikor megkérdezzük tőlük, melyik mire van, nem is tudják megmondani. Sok idős ember halad a korral, főleg ami a nyelveket, a számítástechnikát illeti, de ezen a téren is fejlődniük kellene. Szerintem minden, amit az ember önmagába invesztál, idősebb korban mintha találná.

A semmittevés ugyan kellemes és néha szükséges is a regenerálódáshoz, de nem ez a hosszú élet titka. Egy kutatás szerint a dolgos és az új információkra nyitott emberek tovább élnek. Mivel magyarázható ez?

Bizonyos fokig a gondolkodásmódot is meg kell változtatni. Nem jó, ha az ember egyik napról a másikra abbahagyja a munkát. Nagy problémát jelenthet mind lelki, mind egészségi szempontból. A nyugdíjba vonulásra fel kell készülni. Ám ezt csak úgy lehet, ha fokozatosan csökkentjük a munkatempót, esetleg többet gondolunk magunkra, többet utazgatunk, olvasgatunk, mozgunk, gyakrabban találkozunk a barátokkal. Úgy gondolom, hogy épp a harmadik kor egyeteme jelenti az értelmes, stabil és szilárd hidat a nyugdíjba vonulás és a szemléletváltás között. Elmondhatom, hogy hozzánk már két generáció jár: a 80 év felettiek és az ő fiaik, lányaik.

Nem szül ez „generációs feszültséget“? Hiszen egy 85 évestől mégsem várható ugyanolyan teljesítmény, mint az 50 évestől...

A tanulmányi programok kidolgozásakor ezt a jelenséget is figyelembe kell vennünk. Generációból kettő van, de a diákokat 3 kategóriára osztjuk. Vannak azok, akik „sietnek”, hogy minél többet tanuljanak, hogy olyan témákkal foglalkozhassanak, amelyekre addig nem volt idejük, amíg dolgoztak. Aztán vannak az idősebb diákok, akik az előadáson inkább pihennek. El tudja képzelni, mit jelent számukra a tanulás? Már este azon gondolkodnak, hogy reggel mit vesznek fel, hogy találkoznak diáktársaikkal, előadás után kávé vagy bor mellett elszórakoznak... A közösség és a korosztálybeliekkel való találkozás nagyon fontos számukra. Na és megjelent a diákok harmadik kategóriája, az ötvenesek csoportja, akik még aktívak a munkapiacon. Lehet, hogy nyugdíjasok, lehet, hogy nem. S hogy például angol nyelvet vagy számítástechnikát ne kelljen a fiatalokkal együtt tanulniuk, mert ez lelki akadályt jelent számukra, korban azonos speciális csoportot hoztunk létre, mert számukra ez az ideális. Szüntelenül mondogatom, hogy a szeniorokra nem tekinthetünk úgy, mint a hagyományos diákokra. Nekem ők partnerek, művelt emberek, akik az életben már bizonyítottak, sok mindent megéltek. Foglalkozni velük szép, értelmes, és nem mindig egyszerű. Ők nem kapnak érdemjegyet, nem vizsgáztatjuk őket, nem várhatjuk el tőlük, hogy házi feladatot írjanak, hogy otthon tanuljanak. Néha nehéz velük, mégpedig abból a szempontból, hogy figyelembe kell venni igényeiket.

Nem mindenki viszonyul pozitívan az idősekhez. Ez megváltoztathatatlan vagy megtanulható adottság?

Én ugyanúgy viszonyulok a nappali tagozatos diákokhoz, mint a szeniorokhoz, ám ők specifikus csoportot képeznek. Úgy, ahogy nekem is bizonyos rendszert kell vinnem a munkámba, ugyanúgy nekik is. Az idősek számára kidolgozott aktivitások nagy része esetlegesen zajlik. Lehet, hogy többen vennének részt az ilyen rendezvényeken, ha valamiféle rendszer lenne bennük. A szeniornak rendszerre van szüksége, például tudniuk kell, hogy minden második szerdán iskolába mennek, ezt könnyen megjegyzik. E hozzáállás specifikus jellege a partneri viszonyban rejlik. Én valóban partnernek tekintem a szeniorokat.

Nemrég olvastam, hogy tekintettel az idősek számának növekedésére, előzékenyebbeknek, figyelmesebbeknek kell lennünk velük...

Az egyetemen az üzleti protokollról adok elő, de a gyermekegyetemen is tartottam előadást. A kicsiknek három szót emeltem ki, ami a lényeget fejezi ki: köszönöm, bocsánat, kérem. Más szóval: a tisztesség minden kapcsolat alapja, s ha azt akarom, hogy velem tisztességesen viselkedjenek, önmagamnál kell kezdenem. Nagyon nehéz korban élünk. A fiatalok értékrendje más, mint a miénk volt, és úgy gondolom, hogy mindennek az alapja a család. Jól tudom, hogy a szülők nehéz helyzetben vannak, mert reggeltől estig dolgoznak. Megváltozott az értékrend, de a tapintat, a tisztelet, az udvariasság és az emberiesség továbbra is a mindennapok viselkedésének alapelve marad. Ha valaki eszerint fog viselkedni, sikeres, közkedvelt lesz. Egyébként az egész élet a toleranciáról, a megértésről és az alkalmazkodásról szól.