Egész évben termeszthető

Az egyiptomiak kezdték fogyasztani, a rómaiak és a görögök pedig haszonnövényként ismerték. Egyes külföldi országokban ma is ismert, és széles körben fogyasztott zöldségféle. Az európai államok közül főként az északi államokban, így Dániában, Svédországban és Norvégiában kedvelik. Itt a zsázsa a mindenütt és mindenkor készített szendvicskenyérnek az egyik jellegzetes fűszere. Fogyasztásának közkedveltségét jól jelzi, hogy az említett országokban speciális üzemekben óriási mennyiségben „futószalagon” állítják elő.

A zsázsa a környezeti tényezőkkel szemben nem igényes, és a legtöbb talajon szabadföldön termeszthető. Viszonyaink között a kerti zsázsa téli termesztése lényegesen nagyobb jelentőségű, mint a nyári szabadföldi termesztése. Téli termesztésre kiválóan alkalmas növény, mert fejlődéséhez nem kíván sok meleget, és gyorsan fejlődik. Hazánkban a téli frisszöldség-hiányos időszakban, tehát decembertől március végéig ajánlható a termesztése.

A kerti zsázsa apró, barna magját télen bármikor vethetjük. A jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti földet lapos edénybe, tálkába, tányérba, műanyag dobozba tesszük. Két-három ujjnyi vastagságú földréteg már kielégítő a növény számára. Ne használjunk magvetésre szobanövények cserepéből származó földet, mert az rendszerint fertőzött, az ilyen talajból kikelő növénykék szára elvékonyodik, a növények eldőlnek és elpusztulnak.

A földet lenyomkodjuk, simára egyengetjük, azután rászórjuk a magokat. (Ne takarékoskodjunk a vetőmaggal, ha sűrűn vetünk, bőséges termésünk lesz.) A magvakat egyenletesen szórjuk a talajra, és utána langyos vízzel permetszerűen öntözzük be. A talaj rendszerint már a beöntözés után takarja a magvakat, mégis célszerű a vetést vékonyan, 1–2 mm-es földréteggel takarni, majd ezt is finoman lenyomkodni. Az így előkészített edényt állítsuk sötét helyre, vagy fedjük le kartonpapírral, hogy a vetést ne érje a fény. A növényeket addig tartsuk sötétben, amíg kibújnak a földből, így nem marad meg a maghéj a levél hegyén. Ezután már bőséges megvilágításra, napfényre van szükségük, tehát a legjobb helyük az ablakpárkány belső, szoba felé eső részén lesz. A zsázsa kedveli a meleget, legjobban 20–22 Celsius fokos hőmérsékleten növekszik. A vetést ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek.

A vetés utáni tizedik-tizenkettedik napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. A növénykék két sziklevelük fölött ilyenkor már 2-3 apró lomblevelet is fejlesztenek. Ez a legalkalmasabb idő ara, hogy megkezdjük a zsázsa betakarítását, azaz vágását. Amit tehát a növénykékből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Az első, zsenge lomblevelek is éppen olyan kellemes ízűek, mint a sziklevelek. A növények szárát (lomblevéllel együtt) ollóval vágjuk le közvetlenül a talaj felszíne fölött. ĺgy elkerüljük, hogy a zsázsa földes, homokos legyen. A növényeket akkor vágjuk, amikor azok a 6–7 cm-es magasságot elérték. A levágott növényeket megmossuk, az esetleges száraz maghéjtól letisztítjuk, és apróra vágva használjuk fel.

A levágott növények tövei nem sarjadnak újra. Ezért az a termesztés célszerű módszere, hogy hetenként vetünk be egy-egy edényt maggal, így a letermettek helyébe mindig új vetések lépnek és télen, állandóan, folyamatosan lesz vágható és fogyasztható zsázsánk.

Termelhető a kerti zsázsa szabadföldben is. A vetésre március végétől szakaszosan egészen júniusig kerülhet sor. Fontos, hogy a földjét gondosan készítsük elő, hogy az apró magok jó magágyba kerülhessenek. Alapos beöntözés után itt se kell egy hétnél hosszabb idő a növények kikeléséhez, és az egész termelési időszak nem tart tovább három hétnél. A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős ízű, de annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Télen különösen magas C-vitamin-tartalma és friss, üde íze miatt fogyasztjuk. (A szobában, edényben termelt növényeket a talaj felszíne fölött ollóval vágjuk le. Ne húzzuk ki az egész növényt, mert gyökérszálai közé föld keveredik, amit nehéz letisztítani.) Nagyon alkalmas vajas vagy pástétomos kenyér, szendvics ízesítésére, továbbá ételek díszítésére. Hozzákeverhető fejes salátához, így nagyon pikáns ízű salátát kapunk. A friss zsázsát kis csomókban alufóliába göngyölve a mélyhűtőben lefagyaszthatjuk. ĺgy egész évben, bármikor fogyasztható. Mivel a kerti zsázsa rendkívül egyszerűen termeszthető, a gyerekek maguk vethetik el magvait, és megfigyelhetik, hogy miként duzzadnak meg a víz hatására a csírázó magok, hogyan jelenik meg először a csíragyökér, majd a két sziklevelet hordozó szár. Rájuk lehet bízni a termés betakarítását is, hogy érzékeljék „kertészkedésük” eredményét.

A szerző kertészmérnök