Republikánus macskajaj az amerikai elnökválasztás után

Vajon mit kell tenniük a veszteseknek ahhoz, hogy 2014-ben, illetve 2016-ban győztesként hagyhassák el a porondot? November második felében megkezdődött az okok és a receptek keresése a Republikánus Pártban.

    A múlt héten Las Vegasban gyűltek össze a republikánus kormányzók (azaz a szövetségi államok első emberei), hogy megvitassák a párt helyzetét, s egyúttal megválasszák az új vezetőséget. A kormányzók szövetségének új vezetője a 41 éves Bobby Jindal (Louisiana), a helyettese pedig Scott Walker (Wisconsin) lett.    A Las Vegasban összegyűlt kormányzók nem láttak okot depresszióra: a Grand Old Party (GOP) az ötven szövetségi állam közül harmincban adja a kormányzót. A szövetség újjáválasztott vezetőségének összetétele pedig azt mutatja, merre kellene elmozdulnia a pártnak, ha az a kormányzókon múlna. Jindal és Nikki Haley (Dél-Carolina) indiai felmenőkkel rendelkezik. Susana Martínez jelenleg a legnépszerűbb spanyol ajkú (úgynevezett latino) a republikánus vezetők között. Scott Walker, Rick Scott (Florida), Chris Christie (New Jersey),Tom Corbett (Pennsylvania) és Bob McDonnell (Virginia) olyan államok élén állnak, amelyekben idén és négy évvel ezelőtt is Barack Obama győzött. A cél a kisebbségek megnyerése, nem pedig kirekesztése. A republikánusok a politikai közepet veszik célba, nem akarnak a jobbszélen begubózni - állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője.    Az elnökválasztáson alulmaradt republikánus jelölt, Mitt Romney pár nappal a vereség után azzal magyarázta a "bizonyítványát", hogy Obama "ajándékokkal" kedveskedett különböző szavazórétegeknek: feketéknek, latinóknak, fiataloknak, egyedülálló nőknek. Erre a leghevesebb módon Bob Jindal reagált. "Ezt határozottan visszautasítom. Nem nyerhetünk meg úgy választókat magunknak, ha sértegetjük őket, és azt állítjuk, hogy az ellenfél megvásárolta őket" - hangoztatta Louisiana állam kormányzója.    Ő és más kormányzók azt is szóvá tették, hogy a Republikánus Párt több fontos államban nem igazán rátermett jelölteket állított csatasorba, akik az előválasztások során csak az őskonzervatív Tea Party mozgalom támogatásával tudták legyőzni vetélytársaikat. "A jövőben nem lehetünk az ostobák pártja, vagyis fel kell hagynunk ostoba kommentárok széthintésével" - fogalmazott Jindal.    Tény, hogy a Demokrata Párt alighanem csak azért tudta kettővel növelni szenátorainak a számát november 6-án, mert a republikánusok két jelöltje abszurd kijelentésekkel került reflektorfénybe hetekkel a választás előtt. Todd Akin (Missouri) és Richard Mourdock (Indiana) biztosnak tűnő mandátumot veszített el azzal, hogy nyilvánosan ellenezték a magzatelhajtást nemi erőszak következtében teherbe esett nők esetében. Akin azt állította, hogy a megerőszakolt nő szervezete magától képes megakadályozni a teherbe esést. Mourdock pedig arról szónokolt, hogy a nemi erőszak utáni teherbeesés "Isten szándéka szerint való".     Két további szenátori helyet a republikánusok gyakorlatilag már 2010-ben elveszítettek, amikor az előválasztásokon szintúgy gyengécske, ám a Tea Party által favorizált jelöltek kerekedtek felül. A republikánus szenátorok szövetsége és a párt kongresszusi frakciói (képviselőház és szenátus) most arra a mutatványra készülnek, hogy a 2014-es és 2016-os parlamenti választásokon egyrészt kiaknázzák a Tea Party politikai energiáját, másrészt visszaszorítsák annak befolyását a párton belüli előválasztások során esedékes jelöltállításra.    A jelöltek hatékonyabb kiválasztásának taktikai kérdésén túlmenően azonban egy olyan alapvető stratégiai döntés is kirajzolódik, amely nem kevésbé  létfontosságú a republikánusok számára. Ez pedig a kisebbségek megnyerése. Elsősorban a spanyol ajkú népcsoportról van szó, amely a leggyorsabb ütemben szaporodó kisebbség (és szavazóréteg) az Egyesült Államokon belül. Mitt Romney idei és John McCain 2008-as vereségét látva George W. Bush tűnik a párt utolsó "látnokának": "beleérző konzervativizmusával" és a bevándorlási politika átfogó reformjának ígéretével (utóbbit végül saját pártja fúrta meg) a 2000. évi elnökválasztáson a latinók voksainak 35 százalékát, négy évvel később pedig 40 százalékát volt képes megszerezni. McCain erejéből 31, Romneyéből pedig mindössze 27 százalékra futotta a spanyol ajkúak körében.    Ha Romney idén ugyanannyi szavazatot kapott volna a latino választóktól Floridában, Ohióban, Virginiában, Coloradóban és Nevadában, mint Bush nyolc évvel ezelőtt, akkor 2013. januárjában ő tehetné le a Capitolium lépcsőjén az elnöki esküt. Ám az előválasztások során tett kijelentésével, amellyel "önmaguk visszadeportálására" szólította fel az országban élő 11-12 millió illegális bevándorlót, jóvátehetetlen csapást mért önmagára a latino választópolgárok körében. Charles Krauthammer konzervatív publicista nemrég arra szólította fel a republikánusokat, hogy fenntartások nélkül támogassák az illegális bevándorlóknak adandó amnesztiát. Sok jel mutat arra, hogy az ellenzéki párt nem fogja elvből ellenezni a kongresszusban Obama elnök és a demokraták (várhatóan még januárban beterjesztendő) javaslatát a bevándorlási politika átfogó reformjára. Ez utóbbi pedig magában foglalná az illegális jövevényeknek adandó amnesztiát is.