Csábító ételek – a vágy fűszerei

Néhány száz évvel ezelőtt még luxuscikknek számítottak az alábbi fűszernövények. Keresettségük azonban nem csak annak volt köszönhető, hogy megízesítették a középkori Európa meglehetősen egyhangú ételeit, hanem vélt és/vagy valós vágykeltő hatásaiknak is.

Bazsalikom

A bazsalikom különféle fajai mind Dél-Ázsiából származnak. Közülük egyesek alkalmasabbak fűszerként való felhasználásra, másoknak jobb a gyógyhatása, egy faj pedig szentnek számít. A tulasi (Ocimum sanctum) a hinduk egyik legszentebb növénye. A Laksmi istennő és férje, Visnu tiszteletére szentelt tulasit oltárokon, házikertekben vagy kultikus helyeken ültetik. A növénynek áldozatokat mutatnak be, és imákat intéznek hozzá. Napi egy levél elfogyasztása által az ember megőrzi egészségét és termékenységét, valamint elhárítja a reá leselkedő démonokat. A növény azonban nemcsak kicsattanó egészséget ajándékoz, hanem soha el nem szürkülő, örömteli nemi életet is adományoz. A kedvelt fűszernövénynek (Ocimum basilicum) ugyancsak afrodisztikus erőt tulajdonítanak.

Szegfűbors

Ez az örökzöld 20 méteresre is megnövő fa csupán trópusi területeken nő. Elágazó lombkoronáját ovális alakú, bőrös levelek alkotják, közöttük bugákba rendeződött fehér virágokkal. Gömbölyű, borsó nagyságú termései az ágak végén helyezkednek el. Kezdetben zöld termései érett állapotban vörös, megszárítva barna színűek. Aromás illatuk és csípős, pikáns ízük van. A szegfűbors az ősi Amerika egyik legtöbbet használt fűszere volt. A fa terméseit és leveleit az indián népi gyógyászatban is alkalmazták. Emésztési zavarok kezelésére, valamint a test melegen tartására használták. Ha bőségesen kakaóval keverik el őket, a nemi öröm szent tüzét is felizzítják.

Ánizs

A finoman tagolt vékony levelekkel rendelkező egyéves lágyszárú növény kb. 50 cm magasra nő meg. Fehér virágai kettős ernyővirágzatokba rendeződnek, amelyekből barna termések (ánizsmagvak) fejlődnek ki. Az ánizs Görögországban és Egyiptomban vadon nő, de az ókor óta mint fűszer- és gyógynövényt termesztik is. A növényről már óegyiptomi papirusztekercsek is említést tesznek. Fűszernek, valamint friss vagy szárított terméseit gyógyászati célokra használják. Az ánizst ellenszerként és afrodiziákumként egyaránt alkalmazták: Dioszkuridész szerint nemi közösülésre ingerel. Említett előnyös tulajdonságai miatt az ókori Görögország és Róma egyik legkedveltebb fűszere volt. Az ánizsmagvak rendkívül alkalmasak afrodisztikus ételek és italok ízesítésére. Nem csupán felerősítik az előbbiek hatását, hanem könnyebben emészthetőbbé és ízletesebbé is teszik őket. Az ánizs termése az emésztést elősegítő és élénkítő hatásokkal rendelkező illatos illóolajat tartalmaz.

(A cikk befejező részét jövő heti számunkban közöljük)