Az őszi búza tápanyagellátásának szervezése

Ez a képesség azonban nem jelenti azt, hogy a búza ne igényelné vagy nem hálálná meg a jobb agrotechnikát, a tudományos alapokra helyezett trágyázási stratégiák alkalmazását. Tudomásul kell venni, hogy a több mint tíz éve tartó talajzsaroló gazdálkodás következtében a termőtalajok felvehető tápanyag-bázisa kiürülni látszik, és az utóbbi évek szeszélyes, gyakran kedvezőtlen időjárásai viszonyai megmutatták, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű búzát csak átgondolt és megalapozott tápanyag-visszapótlással lehet biztonságosan megtermelni.

Nitrogén

Fontos tudni, hogy a nitrogénhiány mellett a túlzott vagy az egyoldalú N-táplálás szintén komolyan veszélyezteti a termésbiztonságot. A nitrogénnel túlzottan ellátott növények hajlamosak a megdőlésre, a betegségekkel szembeni nagyobb fogékonyságra, és a reproduktív fázis a foszfor relatív hiánya miatt gyakran erősen eltolódhat, ezért az érés túl későn fejeződik be. Az őszi búza alá a nitrogén egy részét az alaptrágyázással egy időben kell kijuttatni, arról azonban erősen megoszlanak a vélemények, hogy a nitrogénadagnak mekkora részét képezze az ősszel kijuttatott mennyiség. Az idevonatkozó rendelet alapján az összes nitrogén hatóanyag nem lehet több 170 kg/ha-nál. Az egyszeri kijuttatott mennyiség pedig nem haladhatja meg a 60 kg-ot hektáronként. A nitrogén hatóanyag nagyobb részének őszi kijuttatása magában rejt bizonyos kockázatot. Lejtős területen, humuszban és agyagkolloidokban szegény (homok, humuszos homok) talajokon egy csapadékban gazdag őszi és téli időjárás vagy nagyobb mennyiségű hó hirtelen elolvadása az oldott formában jelenlévő nitrogén hatóanyagokat a talaj mélyebb rétegeibe, esetleg a talajvízbe juttathatja. Ily módon a nitrogén a növény gyökérzónájából kikerülve eltűnhet a növény számára hasznosítható rétegből, és legfeljebb a talajvíz nitráttartalmát gyarapítja.

A búza a tavaszi hónapokban robbanásszerű tápanyagfelvételt produkál, ezért a tavaszi fejtrágyázást célszerű a tél végi, kora tavaszi időszakra időzíteni, hiszen a talaj természetes tápanyagfeltáró dinamizmusa ezt az igényt nagy valószínűséggel nem lenne képes kielégíteni. Ezeknek a megnövekedett igényeknek a kielégítésével siethetünk a talaj és a növény segítségére, hiszen ha ebben az időszakban abszolút vagy relatív tápanyaghiány (foszforhiány is) lép fel, akkor azt a növény kezdeti fejlődése megsínyli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a búza a kora tavaszi időszakban már viszonylag rövid ideig tartó tápanyaghiányra is terméscsökkenéssel reagál. Ezért fontos a téli időszakból felébredő búza számára a megfelelő mennyiségű nitrogén fejtrágya formájában.

A foszfor

Az őszi búza a foszfortrágyázást nemcsak meghálálja, de igényli is. A foszfor a generatív szervek fejlődését, azaz a termésképzést serkenti. A foszforral bőven ellátott növény gyökérzete is fejlettebb, javul a víz- és tápanyagfelvétele. Túladagolása esetén viszonylagos nitrogénhiány következhet be, ami káros. Foszfor hiányában károsodik a szénhidrát és a nitrogén anyagcsere, a növény nem fejlődik kielégítően. Az őszi búza foszforigénye kielégítésének legjobb módja az őszi alaptrágyaként kijuttatott, és a legmélyebb talajművelési eljárással bedolgozott foszfortrágyázás. ĺgy biztosítható leginkább, hogy a – talajban nagyon lassan, vagy egyáltalán nem mozgó – foszfor tápelemek a búza foszforigényének maximumán már a növényben legyenek, megfelelő, feltáródott formában, és a gyökérzónában egyenletesen elkeveredve a növény számára rendelkezésre kell, hogy álljanak. A foszfor felvétele az egész tenyészidőszakban folyamatos, hiszen ahhoz, hogy a virágzás időszakában megnövekedett foszforigényét a növény fedezni tudja, a belső raktárainak kell feltöltve lenniük.

Néha különböző okok miatt az őszi alaptrágyázás nehézségekbe ütközik. Ilyen esetekben már csak a tavaszi fejtrágyázás segíthet abban, hogy a búza foszforigényét kielégítsük, de ez a beavatkozás – a már említett jellegzetességek miatt – rendkívül korlátozott eredményt adhat.

Ha mégis erre kényszerülünk, néhány szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk. A műtrágyák feltáródására rendelkezésre álló idő meglehetősen szűkre szabott, tehát mindenképpen célszerű gyorsabban feltáródó műtrágyaféleséget, például szuszpenziót választani. Az időbeni eltolódás mellett a térbeli eltolódás is korlátozza a tavaszi foszfortrágyázás eredményességét. A felvehető foszforformák a talajban gyakorlatilag nem mozdulnak el, és a gyökér növekedése során hamar túljut azon a talajszinten, ahol a fejtrágyázásból származó foszfor hatóanyagok találhatók (hiszen itt már mélyebb bedolgozásra nincs lehetőség), és így a fejtrágyaként kijuttatott foszfortrágyáknak a kezdeti kedvező (gyökérnövekedést segítő, nitrogén túlsúlyt megakadályozó, stb.) hatásai viszonylag hamar megszűnnek. Ha tehát tavaszi foszforutánpótlásra kényszerülünk, akkor sem javasolható a teljes adagú trágyázás.

A kálium

A búza harmonikus tápanyagellátásának legösszetettebb problémaköre a kálium-visszapótlás kérdése. A nitrogén után káliumból használ fel legtöbbet a növény egy tonna szemtermés képzéséhez. Ennek ellenére a kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy abban az esetben, ha a talaj jó és igen jó kálium-ellátottsági kategóriába tartozik, és a táblán nem hagyták ki több éven keresztül a trágyázást, akkor a káliumtrágyázás gyakorlatilag kockázat nélkül, illetve minimális kockázattal elhagyható.

Ha a búza valamely káliumigényes növény előveteményeként szerepel a vetésforgóban, érdemes a káliumtrágyázást már a búza vetése előtt elvégezni, így ezeket a káliumkötő helyeket telíteni, és így a következő évben már nem szükséges az igényesebb kultúrák szükségletén felül a talajt is trágyáznunk. Ha területünk K-tartalma a talajvizsgálati eredmények alapján jónak minősíthető, és az elővetemények K-igényét maradéktalanul kielégítettük, akkor a gabonatermesztés esetében célszerű inkább a N- és P-igény minél teljesebb kielégítése. (sz)