Toyota Corolla: modern köntösbe öltöztetett japán hagyomány

Ez a japán autó nagyon érdekes múltra tekint vissza. Története a múlt század hatvanas éveinek legelején kezdődött, amikor a gyarapodó japán városok lakói közül egyre többen igényeltek kényelmes családi autót. Ezért sem tartott sokáig, míg a Toyota kifejlesztette a járgányt, amely később globális sikert aratott. 
A japán gyártó sokáig nem tudta eldönteni, milyen nevet adjon az új modellnek. A japán prózát, az angol, a francia és az olasz nyelveket böngészték, végül eljutottak a latinig. A Corolla ugyanis a latinból levezetett szó, jelentése virágkoszorú. 
1966-tól gyártják, s alapjában mindig is szedán volt, bár tizenkét generációja alatt megjelentek, a liftback, a hatchback, a kombi, sőt a kupé változatai is. 1974-ben már globális szinten a leggyakrabban vásárolt autók közé tartozott, elsőbbségét pedig 2004-től tartja. Eddigi tizenkét generációjából közel ötvenmillió kelt el, így nem csoda, hogy a világon nincs még egy olyan autó, amelyből többet adtak volna el. Hihetetlennek tűnik, ám a márka képviselői szerint jelenleg harminc másodpercenként adnak el a világon egy Corollát. 

Kívül-belül 

A Corolla hatchback aktuális változatának külseje már első ránézésre nagyon vagány, szinte a földhöz tapadt. Jó hír, hogy a tető is lehet fekete metálfényezésű, ami, valljuk be, nagyon jól mutat a kis Corollán. 
Ami az utasteret illeti, azt inkább a konzervativizmus jegyében alakították ki, de úgy, hogy az egyes elemek tökéletesen illeszkedjenek a jelen korba. A kialakítás fekete, decens, a vad formáktól tehát nem kell félni. A műszerfal kijelzője valamivel jobban a sofőr látószögébe került, ennek köszönhetően nem vonja el annyira a figyelmet az útról vezetés közben. Kissé hiányoltam a rakodótereket az utastérben, ráadásul az ajtóban valamivel tágasabbra alakíthatták volna, de ez is csak olyan apróság, amely az autó összegzésénél elvész, pontosabban: lényegtelenné válik.
Míg az első üléseken kényelmesen elfér a sofőr és utastársa, hátul, főleg térdmagasságban már nem fogják magukat olyan kényelmesen érezni a magasabb termetű utasok. A csomagtér sem a legnagyobb, 361 literrel az átlagba sorolható. Ami tehát a külsőt illeti, abszolút lelkes vagyok. Az utastértől és a csomagtértől nem ájultam el. De milyen vezetni?

A gyengébb hibrid

A motorházban a két hibridmeghajtás közül a gyengébb volt, amely 1,8 literes négyhengeres benzinmotort kombinál elektromotorral. A belső égésű motorra a 91 kW és 122 lóerő teljesítményből 72 kW és 98 lóerő jut. A hibridmeghajtás rendkívül átdolgozott, nagyon jól reagál a gázpedálra, de amit külön díjaztam, hogy a Toyotának sikerült a minimálisra csökkentenie a gyorsulásnál ismert furcsa hangot – a beizgultporszívó-effektust – már szinte nem is hallani. A motor kezdetleges gyorsulása nagyon kellemes meglepetést fog szerezni, ezért nem kell aggódniuk attól, hogy nem tudnának kellőképpen felgyorsulni, ha kitérnek a főútra.
A volán mögött is hiába keresnék a váltókarokat, ez a Corolla csak annyit tud, amennyire szükségük van, s amit a vásárlók elvárnak tőle. A manuális sebességváltót állíthatják D-be, a klasszikus üzemmódba; R-be, ha tolatni akarnak, s B-be, ha azt akarják, hogy a motor a lehető legtöbb energiát visszaküldje az elemekbe, ilyenkor a leghatékonyabb a rekuperáció.

Bámulatos fogyasztás

Most jön az a rész, amit azok fognak a leginkább élvezni, akik a fogyasztási mutatókat keresik minden egyes tesztben. Hölgyeim és uraim, a Corolla tán még soha nem kívánt olyan kevés üzemanyagot, mint most. Autópályán, az előírt sebesség betartása mellett a fogyasztás 6,3 liter volt 100 kilométeren. Városon kívül 4,6 literre csökkent, városban pedig bőven négy liter alá, 3,5 literre.
Összesítve: nagyon jó vezetni, mert a Corolla külön is figyel arra, mit akar tőle a sofőr. Tény, hogy a gyengébb teljesítményű hibridrendszer elsősorban az ideális fogyasztást tartja szem előtt, nem éppen a dinamikus száguldozásra találták ki, mégsem lesznek csalódottak a volánja mögött. Hátul ugyan kevesebb a hely, lehetne benne több rakodótér, ám mint említettem: mindez csak szubjektív kritika, összesítve ugyanis egy nagyon élvezhető, hihetetlenül jó fogyasztású járgány.