A himnuszvideó ellen kikelő Korčok újra összemosta a magyar kormány és a magyarok kritikáját

A PS politikusa a két miniszterelnök találkozója előtt jelentette meg a videót a közösségi oldalán, melyben kifogásolta, hogy a magyar köztelevízió rendszeresen vetített himnuszában feltűnik a pozsonyi vár is. Korčok szerint felháborító, hogy a magyar fél saját állami szimbóluma részeként jeleníti meg a várat, ami ikonikus és nemzeti jelentőségű objektum.

A felvetés bejárta a sajtót és valóban témát generált: a sajtótájékoztatón a szűkös kérdéskeret miatt nem is lehetett kérdezni Orbánt és Ficót, a szlovák média egy része átvette a PS-politikus kritikáját, a kommentelők felháborodtak, a magyar közvélemény nagyobbik része viszont leginkább csak értetlenkedett, vagy maga is felháborodott azon, hogy Korčok mit kifogásol. 

Az M1 himnusza évek óta változatlan formában fut, a vágóképsorok között a magyarországi helyszínek között a határon túl élő magyar közösségekre és a történelmi múltra emlékezve több kárpát-medencei helyszín (például a Romániában található Torockó, vagy a kárpátaljai Verecke) is feltűnik. 

A két évszázadig a történelmi magyar királyság központjának számító Pozsony vára pár másodperc erejéig egy snitten látható az illusztrációk között, a jelenlegi formájában: egy lobogó szlovák zászló is a bemutatott kompozíció része.

Kényelmetlen magyarkérdés

Korčok a bejegyzésével azt sugallja, hogy a pozsonyi vár feltűnése a magyar himnusz felvételei között a szuverenitás megsértését jelenti – és nem először történik meg, hogy a politikus akár magánkezdeményezésből, akár külügyminiszterként arra utal, hogy Magyarország megsérti Szlovákia hatásköreit. Érdekesség, hogy ebben az ügyben Ódor Lajos volt ügyvezető miniszterelnök, a PS magyar nemzetiségű politikusa fél napig nem szólalt meg. Ódor később, kedd délután folyamán az európai értékekre hivatkozva bírálta Orbán és Fico találkozóját és beállt párttársa mögé, szintén provokációnak nevezte a himnusz alatti képsorokat.

Korčok a PS-be való integrálódása óta egyszer beszélt hangsúlyosan magyar témáról, mikor lebonyolított egy villámtalálkozót Magyar Péterrel, az egyre népszerűbb Tisza Párt vezetőjével. Akkor kijelentette, fontos számára a jó szlovák-magyar viszony, a „nemzeti érdekeket Európa-barát programmal is át lehet ültetni.” 

A politikus a múltban ugyanakkor többször is belefutott a magyarok problémakörébe: az elnökválasztási kampányban a szavazókat keresve egyensúlyozott a magyar kormány kritikája és a magyar választóknak való kedvezés között, külügyminiszterként pedig keményen igyekezett fellépni Magyarország szlovákiai aktivitásai ellen, néhány esetben kimondottan szerencsétlenül csomagolva a saját mondanivalóját.

A politikus személyes népszerűségén mindez nyomot hagyott: a magyar választók túlnyomó része a tavalyi elnökválasztáson inkább Peter Pellegrinire szavazott, még ha nem is volt annyira egyértelmű a Hlas akkori elnökének támogatottsága, mint Zuzana Čaputová vagy Andrej Kiska esetében.

A jobboldali jelölt népszerűségvesztésével párhuzamosan megváltozott a politikai helyzetkép is: a szlovákiai magyarok felé már nem a jobboldali pártok gyakoroltak látható gesztusokat, hanem időnként a Smer és a Hlas.

Múltbéli sérelmek

Korčok bár igyekezett mérsékelni az őt magyarellenesnek kikiáltó kritikák élét, a gyakorlatban több ponton is megtalálta a közösséget: igaz, a legtöbbször azért, mert a magyar kormány lépéseit akarta bírálni, helyette azonban társadalmi jelentőséggel is bíró akcióknak tett keresztbe.

A himnusz-ügy csak egy újabb hasonló lépés a politikus életművében. Korčok leginkább a külügyminisztérium élén gyakorolt barátságtalan gesztusokat. A legnagyobb visszhangot kiváltó lépés 2021 októberében történt – ekkor Szijjártó Péter külügyminiszter kereste fel Pozsonyt, a frissen külügyminiszterré kinevezett Korčok pedig szokatlan módon a közös sajtótájékoztatón, a másik fél szemébe mondva a kritikát hívta fel a magyar fél figyelmét arra, hogy közös jóváhagyással és egyeztetéssel, a szlovák felet előre tájékoztatva hajtsa végre a „kormányprogram Szlovákiát érintő pontjait.” Ebbe a kategóriába tartoztak többek között a magyar tisztviselők szlovákiai látogatásai és a később is többször felhánytorgatott ingatlanvásárlások is.

A rendelkezésre álló információk szerint valószínűsíthető, hogy a magyar fél a protokollt a hivatalos események bejelentése kapcsán nem mindig tartotta be, de az offenzívnak tartott magyar ingatlanvásárlásokkal kapcsolatban a szlovák állam mindig érvényesíthette volna az elővásárlási jogát. 

A Korčok-vezette külügyminisztérium emellett a tárcavezető aktív közreműködésével fellépett a magyar nemzetiségű magánvállalkozók budapesti támogatásai ellen, és hangsúlyos szerepet játszott a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elbuktatásában is – ebben az esetben a kollektív jogok elismerésével akadt problémája a miniszternek.

Szlovákia szintén aktív szerepet vállalt a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag ellen indított európai perben. Az összes említett esetre érvényes, hogy bár Korčok kritikájának tárgya Magyarország tevékenysége volt, leginkább a szlovákiai magyar társadalom került hátrányos helyzetbe a történtek miatt.

Átalakuló törésvonalak

Azt nem látni, hogy Korčok megnyilvánulásai mennyire tekinthetőek a politikus egyéni nézetei kifejezésének, és mennyiben egy átfogó stratégia részét képezik a PS-en belül. 

Az viszont világosan látszik, hogy a jelenlegi ellenzék számára a Magyarország- és a szlovákiai magyarkérdés (összemosva) inkább politikai tőkeszerzésre alkalmas, nem pedig a társadalmi árkok betemetésére.

Amennyiben a helyzet nem változik, a szlovákiai magyarságon belüli politikai törésvonal is állandósulhat egy, a korábbi mintáktól eltérő módon. A Korčokot és Ódor Lajost előtérbe állító PS azokat a szavazókat szólíthatja meg, akik számára a Magyarország-kritika fontosabb, mint a nemzetiségi vonzatú elvi kérdések, a közösség egy része (az elnökválasztási eredményekből kiindulva a többsége) azonban elidegenedik a legnagyobb ellenzéki párttól, amit emellett még magyarellenesnek is tarthatnak majd.