Téli gumival is elakadás fenyeget? Elő a hóláncot!

Kaptunk már hideget-meleget ettől a téltől, sőt az utóbbi évek tapasztalataival ellentétben havat is. Bár rövid időre, de rengeteget. Ekkor szó szerint néhány óra alatt kiderült, hogy ilyen viszonyok között bizonyos kellékek nélkül egyszerűen nem lehet közlekedni. Ezek egyike a téli gumi, a másik – kritikusabb helyzetekben – a hólánc. S mivel a tél még hosszú lesz, bármikor előfordulhat, hogy újra szükségünk lesz rá. Legyen tehát velünk minimum egy, esetleg két pár, mert még mindig segíthetnek ott, ahol már a legjobb téli gumik is kevésnek bizonyulnak.

Kezdjük az alapismeretekkel: hóláncot mindig autónk pontos gumi- és tárcsaméreteire kell vásárolnunk. A legelterjedtebb méretekre (165/70 R13-R14, 185/60-65 R14, 195/65-60 R14-R15 stb.) minőségtől függően 550–5000 koronáért kapunk egy pár láncot, de lehetőleg ne a legolcsóbbakat válasszuk. Természetesen egyéb szempontokra is ügyelnünk kell, mégpedig 1. a lánc ne „létrás”, hanem Y – más néven rombusz – mintázatú legyen, mert az előbbi oldaltartási/vezetési képessége gyakorlatilag a nullával egyenlő; 2. csakis úgynevezett gyorscsatolású láncokat válasszunk, amelyek gyakorlatilag bárhol – tehát hóban is – a jármű álló helyzetében felszerelhetők, nincs szükség bonyolult ráhajtási manőverekre. A részleteket már az adott lánchoz mellékelt használati utasításból tudhatjuk meg; ezek közül a legfontosabb, hogy a felszerelést követően mekkora távolság megtétele után kell ellenőriznünk a lánc feszességét, s azt szükség esetén milyen módon kell utánállítanunk.

A hóláncokkal kapcsolatos gyakori dilemma, hogy tulajdonképpen mennyi kell belőlük és melyik futóműre szerelendők? A szakemberek többsége elegendőnek tart egy párat, amelyet természetesen mindig a hajtókerekekre kell felszerelni. Ha gépkocsink fronthajtású, valóban ez a maximum, amit tehetünk, hiszen a meghajtás és az irányítás is hóláncos kerekeken át történik. Hátsókerék-meghajtású gépkocsinál viszont érdemes az elülső kerekeket is „felszerszámoznunk”, hiszen hiába tolnak bennünket előre a láncos hátsók, ha az irányítani képtelen csupasz elülsők miatt esetleg az árokban kötünk ki. Azt pedig már a közlekedési szabályzat írja elő, hogy hóláncok csakis ott használhatók, ahol az útfelületet valóban összefüggő hóréteg borítja. Aszfalt- vagy betonfelületen láncokkal haladva tehát egyrészt megbüntethetnek bennünket, másrészt tönkretehetjük a láncokat, esetleg az abroncsok, a keréktárcsák vagy a gépkocsi más alkatrészei is megsérülhetnek.