SUV-ba bújtatott családi egyterű

13 év – egy örökkévalóság. Ennyit kellett várnia a Renault-szerelmeseinek az új Espace-ra, ám megérte. Nagy, elkényeztet, és közben nem is fogyaszt sokat. Bemutatkozik a franciák új családi egyterűje.

Kezdetben volt a Renault Espace – a franciák legalábbis meg mernének esküdni rá, hogy ők találták fel a családi egyterűt, mint műfajt. Ezzel természetesen nem mindenhol értenek egyet (hm, talán jogosan is…), mint minden újítás vagy találmány, ez is szinte egy időben több helyen jelent meg – hiszen létező igényt elégített ki –, ám ettől tény: a franciák a 80-as évek közepén nagyon beletenyereltek az egyterűek piacába.

Az 1984-ben piacra dobott elsőszériás Espace sokak számára etalon maradt, egy jól összerakott, friss nagy autó. (Lingvisztikai kitérő, mivel a kiejtés tapasztalataim szerint gondokat szokott okozni: franciásan eszpasznak kellene ejteni, vagyis nem angolosan iszpésznek, sem olaszosan eszpácsenak.)

Merész újítás

Azóta viszont sok víz lefolyt a Szajnán, a Renault pedig kicsit bealudt. A 90-es években piacra dobott utódok már messze nem voltak olyan jelentősek, a 90-es évek végétől pedig a családi egyterű Európa nagy részében a (Ford) Galaxyval, a (VW) Sharannal vagy a (Seat) Alhambrával jelentett egyet. Most talán másként lesz, 2002 után ugyanis (bizony, a 13 év rettentően hosszú idő…) újítottak a franciák is.

Nem is akárhogyan. Vissza a kezdetekhez, gondolhatták. 1984-ben valami merőben újat dobtak a piacra, most hasonlóval próbálkoztak. Az új Espace ugyanis több kíván lenni, mint egy „egyszerű” családi egyterű. Eklektikus autó.

Mi kell most a népnek? – tehették fel a kérdést a céges agyaláson. Hát SUV, városi crossover és másegyéb furcsa nevű keverékek. Vagyis olyan autó, amely egyszerre néz ki terepjárónak, ám belül luxus- és családi kocsi. Nagy, tekintélyt parancsoló, bármin keresztülmegy, de ugyanakkor nem kell gumicsizmában és pufajkában belészállni. Az eredmény az új Espace lett, amely egyszerre családi egyterű – vagyis sok embert és tárgyat elnyel –, s egyszerre hozza a „terepjárós”, csávós formát.

Szerethető monstrum

Mi tagadás, a „hagyományos” egyterűekhez képest tényleg kicsit monstrum. Ám kreatív rajzolt szörnyecske, mely belül kényeztet. A franciák láthatóan nagyon odafigyeltek, hogy egy magasabb kategóriájú kocsi fílingét adják vissza: bőrcuccok, első osztályú kiszolgálás a műszerfalon, panorámatető, még nem zavaróan modern csillivilli kijelzők, érintőképernyős infópult. És normálisan használható – sok más kocsival ellentétben.

Az autó nagyon tudja azt, amire megtervezték: nagyszámú ember kényelmes elcipelését egyik pontból a másikba. A második sorban hárman, akár három felnőtt is egymás szorongatása nélkül utazhat, a hátsó sorban pedig – rendelésre – kaphatunk még két ülést. Ezek pedig szintén nem a „csonkolt végtaggal” utazás szinonimái, mint sok más, középkategóriájú, hétülésesnek hazudott autóban. Itt az öt ülés tényleg ötöt jelent, a hét pedig hetet. Hátul a rakodótér is kellően nagy, talán csak egy szárnyas zongora nem fér be.

Kedvező fogyasztás

Az autót háromféle motorkínálattal árulják – elsőre szűknek tűnhet a paletta. Egyrészt van a turbós benzines 1,6-os, amely 200 lóerőt ad le, másrészt ott a dízelesek: mindkettő 1,6-os, az egyik sima turbós 130 lóerővel, a másik – ezt teszteltük mi – ikerturbós és 160 lóerő leadására van programozva. Innen talán csak egy komolyabb, két- vagy két és félliteres dízel hiányzik, amely turbós trükközés nélkül erőből tudná megoldani a feladatot.

Amikor először az adatlapra pillantottunk, picit összevontuk a szemöldökünket: egy 1,6-os motorral akarnak egy ekkora dögöt mozgatni? De bevált. Nem tépi fel az aszfaltot – karaktere nem is adná –, ám meglepően dinamikusan lehet vele vezetni, és ami még érdekesebb: a nagy súly és a kocsi jelentős magassága, „testessége” ellenére teljesen elfogadható a fogyasztása is.

Papíron 4,6 liter, ami persze csacsiság, ám tesztünk során – nem éppen spórolós üzemmódnál – kijött 6,4-re, ami új autó lévén nagyon jó érték. Láttunk ennél rosszabb mutatókat is.

Nem olcsó mulatság

Mindezt viszont sajnos meg is kell fizetni, s itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, hogy várhatóan miért nem lesz népautó az új Espace: az ára ugyanis 30 ezer euró körül kezdődik, a tesztelt fullos változat 40 ezer felett van.

Igen ám, de ebben a kategóriában sokkal olcsóbban nem tudunk bevásárolni, a német és amerikai konkurencia is 30–40 ezer közötti árcédulával látja el hasonszőrű termékeit. Akinek viszont telik rá, az nem fogja megbánni a vételt.