Renault Clio R. S. Line: az átdolgozott sikertörténet

S bár a francia márka modelljeinek dizájnja az utóbbi években már az első pillantásra megtetszett, a Clio esetében épp az utastér minősége és a kivitelezése vett le a lábamról.

A Renault Clio 1990-től az európai utak örökzöld modellje. Nem kell órákon át várakozni, míg valamelyik generációját meglátjuk az úton. Azon túl, hogy a legnépszerűbb városi kisautók közé tartozik, csak a margóra jegyzem meg, hogy kétszer nyerte el az Európai Autó címet, eladásai már túllépték a 15 millió darabszámot, s 2018-ban ráadásul a második leggyakrabban vásárolt autó lett Európában, közvetlenül a Volkswagen Golf után.

Belülről egy új autó

Nem véletlenül nyúltak olyan óvatosan az autó külsejéhez a tervezők, hiszen már a Clio negyedik generációja is nagyon magasra tette a lécet, s miért változtassanak valamin, ami tulajdonképpen jól néz ki és ami működik. Az tehát, amire igazán koncentráltak, az utastér volt. Fáradozásuk gyümölcseit pedig valóban látni. Persze volt mire alapozni a változásokat, hiszen az előző generáció utasterének kivitelezésére azért nem egy panasz érkezett – ezt teketóriázás nélkül beismerték a gyártó képviselői is. Ami viszont fontos, hogy meghallgatták a kritikát, s ennek alapján próbálták feljavítani az autót. Az eredmény: szinte teljesen eltűntek a kemény, kellemetlen műanyag felületek és a nem éppen ízléses kiegészítők. A műszerfal, a középkonzol, az ajtók felső borítása mind-mind puhított minőségi műanyag.
Ugyanakkor nemcsak a felhasznált anyagok minősége, hanem az utastér kialakítása is megváltozott. A műszerfalat egy hullámvonal mentén alakították ki, s az egész enyhén a sofőr irányába van fordítva. A középkonzolt megemelték, ennek köszönhetően a váltókar magasabbra került, közelebb a volánhoz. Nagyon jó minőségűek a váltókar és a kezelőszervek alumíniumszerű díszvégei is. Extraként aztán rendelhető még hangulatfény, de vezeték nélküli okostelefon-töltés is, négy parkolókamera, melyeknek köszönhetően madártávlatból is figyelhetjük autónkat parkolás közben.

Minőségi technológiák

A volán mögött egy 7-collos digitális műszeregységet találnak, amely nagyon kellemes és főleg minőségi grafikát kapott. A digitális kijelző így sem tudja kitölteni az egész, műszeregységnek kialakított helyet – hagytak némi tartalékot az új 10-collos kijelzőre is. Díjazni fogják, hogy az előttünk haladó autó távolságát a rendszer másodpercekben jeleníti meg, s a számok változtatják a színüket, ennek köszönhetően egyszerű információt kap a sofőr arról, hogy képes lenne-e vészhelyzetben biztonságosan lefékezni az autót, vagy sem.

A járgány fontos része az Easy Link médiarendszer, melynek 9,3collos kijelzője az egész utastér legdominánsabb eleme. A táblagépszerű, szabadon, függőleges irányban elhelyezett képernyő nagyon jó grafikával rendelkezik. Egy ideig eltart, míg az ember eligazodik a menüben, amely kissé bonyolult, de ez egyáltalán nem áthidalhatatlan probléma.

A rendszer természetesen támogatja az Android Auto és az Apple Car Play rendszereket. A navigációba integrált Google-keresőnek köszönhetően pedig minden eddiginél egyszerűbb kikeresni úti célunkat, hiszen elég betáplálni az első betűket, s a rendszer azonnal felkínálja az aktuális lehetőséget pont úgy, mintha a böngészőben keresnénk.

R. S. Line

Ettől a megjelenéstől nem kell különösebb sportos teljesítményt várni, ez a járgány nem erről szól. A tesztelt Clio egyébként ebben a szegmensben már aránylag ritkaságszámba menő négyhengeres erőforrással rendelkezett. Az 1,3 TCe jelölésű motor teljesítménye 96 kW és 130 lóerő volt. A 240 Nm-es forgatónyomaték már kétezer fordulattól elérhető.

A motor duplakuplungos hétgangos váltóval együttműködik, s ez a kooperáció nagyon jól működik, legalábbis én semmi kivetnivalót nem találtam benne. Pontosan és főleg folyamatosan váltja az egyes sebességfokozatokat,shelyenkéntminthamég arra is ügyelne, hogy a vezetés valamivel dinamikusabb legyen.
A három- és négyhengeres motor között érezni a teljesítménykülönbséget, a tesztelt változatban szereplő erőforrás pedig határozottan élvezhetőbb. Ami a fogyasztást illeti, nem probléma elérni a nyolc litert is – főleg a városi dugókban –, a tesztelt átlag végül 6,7 literen maradt.

Szerelem második látásra

Praktikus, mondhatni univerzális városi autóról van szó. Ami a motort illeti, határozottan ezt a változatot ajánlanám, de talán alacsonyabb felszereltségi szinttel. A sportos dizájnelemek ugyan jól mutatnak, ám ha az ember spórolni akar, akkor szerintem hajlandó lemondani erről az extráról. Aki első ránézésre nem szeretett bele, annak a Clio ad még egy lehetőséget azután, hogy beült az utastérbe. S ezt nevezhetjük szerelemnek második látásra.