Mini Cooper JCW: sokkal jobb menni vele, mint megnézni

Aki eddig is szerette a Minit, az ezek után még jobban fogja imádni. Aki korábban már száguldozott ebben a brit kisautóban, az nem is sejti, hogy a vezetési élményt még lehet fokozni. Néhány hete a Mini legerősebb, John Cooper Works (JCW) változatát tettem próbára, s hát mit mondjak, könnyes volt a szemem, mikor a BMW pozsonyi központjában le kellett adni a kulcsokat.

A Mini harmadik generációja már néhány éve járja az utakat. Sokak szerint ez a modell már nem az, ami korábban volt, s a kisautóra már csak a név utal, a méretek nem. Igen, részben egyetérthetek ezzel a véleménnyel, de akkor is állítom, hogy a Mini minden változás ellenére megőrizte igazi vagány énjét, s ez a lényeg.

A fogyasztás mellékes

A tervezők célja egyértelműen az volt, hogy a Mini legerősebb változata külsőre is minden korábbinál agresszívabb legyen, ezért módosítottak a lökhárítókon, s növelték a légbeömlőket – a többes szám itt azért kell, mert a motorháztetőre is került egy ilyen levegőbeömlő. Az újdonság új, dupla kipufogókat, illetve egyedi dizájnú keréktárcsákat kapott.

A sportos én az utastérben is megmutatkozik: eltérő a kárpitozás, igazán kényelmes, feszes oldalvezetésű sportos ülések kerültek az autóba és a kijelzők grafikája is más. Az utastérben számtalan kütyü, USB-kimenet és egyéb villogó kislámpa, kisrekesz és egyéb kismillió akármi található, de nem ez a lényeg. Még az sem érdekes, hogy ezt a vadállatot lehet úgynevezett Minimalism üzemmódban vezetni, ami – vegyük egyfajta poénnak a gyártóktól – üzemanyag-takarékos vezetésre szolgál. Aki ezt az autót megveszi, s ebben az üzemmódban fogja használni, az nem normális. A gyári adatokat tekintve egyébként a JCW takarékosabb elődjénél, az átlag száz kilométeren állítólag 6,7 liter, az automata váltó esetében csak 5,7. Az egyhetes tesztelés során ezek az adatok abszolút fikciónak bizonyultak. Sajnálom. Ezzel egyszerűen nem lehet lassan vezetni.

A motor viszi a prímet

A Mini JCW esetében ugyanis nem a dizájn, hanem az erőforrás az, ami igazán számít. A motorházban az ismert négyhengeres kétliteres, ám modifikált erőforrás található. A motor teljesítménye 170 kW, 231 lóerő, a forgatónyomaték felső határa pedig 320 Nm. Ennyi elég ahhoz, hogy a Mini a 100 km/órás sebességet 6,3 másodperc alatt elérje manuális váltóval, automatával 6,1 másodperc is elég hozzá. A motornak igazi ereje van, a dinamikán az is megmutatkozik, hogy nagyon könnyű és kicsi autóról van szó, súlya az 1,3 tonnát sem éri el. Bár a JCW minden alkalommal teljes erőbevetéssel gyorsul, gyakorlatilag mindegy, mit mutat a fordulatszám mutatója, legjobban mégis középmezőnyben érzi magát a motor. Az előző változatához képest a leginkább a nagyobb forgatónyomatékot érezni. Változtattak a motor hangján is, valamivel mélyebb baritonban dorombol, s hangja már nem zavaró annyira az utastérben.

A Mini JCW kicsit megrántja magát, akárhányszor letaposom a gázpedált, de ilyesmit elvár tőle az ember, legyen kicsit ideges, a nyugalom maradjon inkább a női autók kiváltsága. Száguldásra, élményre hivatott autó, praktikus tulajdonságának felkutatására több időt kellene szentelnem, s még így sem biztos, hogy sikeres lennék.

Összegezve és aláhúzva

A kétliteres erőforrás sokkal több energiát adott az új Mini JCW-nek, minek köszönhetően a jelen kor egyik legélvezhetőbb kisautóját tisztelhetjük személyében. Jó hír a leendő szlovákiai tulajdonosainak, hogy az alvázon is igazítottak, minek köszönhetően már nem kell agyrázkódástól tartani a hazai kátyús utakon. Ráadásul, mivel a motor hangszigetelése is valamivel jobb, a füldugókat is otthon lehet felejteni. A dizájn úgy igazán nem változott, úgy tűnik már a tervezők sem tudják, miként módosítsák a formákat, hogy az autó még mindig Mini maradjon. De nem is ez a lényeg, a Mini JCW-vel ugyanis jobb menni, mint megnézni.