MINI Cabrio JCW: ízléses brit ruhába öltöztetett telivér vadbika

Ki hitte volna, hogy a MINI még meg tud lepni. Pedig nagyon. A brit kisautó kabrió változatát már próbáltam, ám ha a tető nélküli MINI-t keresztezik a legerősebb erőforrással, a feledhetetlen élmény gyakorlatilag garantált. Íme a MINI Cooper JCW Cabrio.

Nem mindig sikerül úgy betervezni a tesztelt autókat, hogy a nyári hónapokban sikerüljön egy-két kabriót is kipróbálni – ilyenkor ezek a legkelendőbb autók az újságírók körében –, viszont ha sikerül, akkor az mindig nagy öröm. Különösen, ha a MINI Cabrio harmadik, felújított és modern generációját kapom.

Exkluzív vászontető

Ha a modellt összehasonlítjuk az elődjével, elég sok különbséget találunk. Első ránézésre is egyértelmű, hogy az új MINI Cabrio megnőtt. Határozottan nagyobbak lettek a fényszórók, s eltérő a hűtőrács kialakítása. Ez már nem egy szerény kisautó, hanem önbizalommal telepumpált bika. Hiába, a 231 lóerő 231 lóerő marad, ám erre még visszatérek.

A vászontető kivitelezése egyszerűen tökéletes. Nem hiányzik róla a brit zászló mintája, ám aki azt hinné, hogy csak úgy rányomtatták, az téved. Ez a tető ugyanis kétszínű vászonból lett összefonva, a minőség így garantált. Praktikus és egyszerű ember révén persze rögtön az jutott az eszembe, milyen könnyen lehet róla letisztítani a madarak ürülékét, s hogy a textilen marad-e a nyoma. Egy hét alatt egyetlen madár sem volt hajlandó elvégezni az autóra a szükségleteit, így ezzel az információval nem tudok szolgálni. Bezárt tetővel a MINI a hatchback változatára akar emlékeztetni. Fontos megjegyezni, hogy nem kell mindig teljesen lenyitni, az elülső része tetőablakhoz hasonlóan hátratolható úgy, hogy 40 centiméteres rés marad a fejünk fölött. Az egész tető lenyitása egyébként nem tart 20 másodpercnél tovább, a kinyitás és visszazárás pedig 30 km/órás sebességig elvégezhető.

A kabrió negatívuma, hogy az összehajtott textiltetőt nem takarja el semmi, az autó hátsó részére gyűrődik, ami főleg közelebbről szemlélve nem a legszebb látvány. Ami viszont sokkal rosszabb, hogy a tető összehajtva nagyon bezavar a kilátásba, a belső visszapillantó tükörből a kilátás gyakorlatilag a felére csökken. Ezt sajnos egy hét alatt nem igazán tudtam megszokni.

Az elődjéhez képest letolt tetőnél valamivel kevésbé zavar be az utastérbe a süvítő szél, ám az aerodinamika terén még lenne mit javítani, ettől sokkal kényelmesebb kabriók is léteznek a világon. A MINI-ben sajnos sildes sapkán kívül füldugóra is szüksége lesz annak, aki nem akar huzatot kapni. Kár, hogy a dizájnt ezen a téren előnyben részesítették a parktikummal szemben, ugyanis az utastérben a szél már 50 km/óránál is nagyon zavaró tud lenni, s ez elég sokat elvesz a kabriós vezetés élményéből.

A vadorzó

Az utastér természetesen másolja a John Cooper Works sorozat elemeit, az ajtó peremén és a sebességváltó alján található jelölésektől egészen a sportos ülésekig. Azt, hogy minden minőségi és első osztályú, nem kell hangsúlyozni. A második generációhoz képest az utastér érezhetően szellősebb. Már a hátsó üléseken is különösebb gondok nélkül elférnek az alacsonyabb utasok, bár ilyenkor az első üléseket kicsit előre kell tolni.

Meglepetést fog okozni a csomagtér, amely hivatalosan 160 literes és felhúzott tetővel a klasszikus hatchbackhez képest még 4 literrel tágasabb. Számok szintjén tehát a csomagtér nagyon jól mutat, a tér praktikus kihasználásával viszont már valamivel rosszabb a helyzet. Ugyanúgy, mint a múltban, a kabrió rakodóteréhez egy lenyíló kis ajtó vezet, az elénk táruló nyílás pedig csak korlátozott nagyságú holmi elpakolására ad lehetőséget.

Az általam tesztelt John Cooper Works kisautóban van a legerősebb, 170 kW (231 LE) teljesítményű erőforrás. A 320 Nm-es motor 1250–4800 fordulatszámnál elérhető, automata sebességváltóval 6,3 másodperc alatt éri el a 100 km/órát. Néha már szinte ijesztő, milyen erő és dinamika rejlik ebben a kisautóban. A gyorsulás, az éles kanyarok, az agresszív vezetés – ez az, amit a MINI JCW Cabrio igazán szeret, még akkor is, ha összesítve a tető nélküli változat veszít merevségéből, amit főleg a kanyarokban érezni. Az alváz épp ellenkezőleg sokkal merevebb, ám szubjektív benyomásom szerint ezen a téren is előrelépés történt, s a MINI már jobban nyeli a fővárosi utak egyenetlenségeit, mint korábban. A dinamikával annak ellenére sincs gondja, hogy a hatchbackhez képest a kabrió 120 kilóval nehezebb, ami körülbelül 10 százalékos súlytöbbletet jelent.

Összegezve és aláhúzva

Az új MINI Cabrio tulajdonosának ezzel a modellel határozottan kevesebb gondja lesz, mint az előzővel, tehát érdemes lecserélni a régit újra. A JCW jelölésnek köszönhetően igazi agresszív kisbikát kap az ember ízléses brit csomagolásban. A dinamikát az autó túlsúlya sem zavarja. Négy utas sokkal kényelmesebben elfér az autóban, több hely van a csomagtérben, a vászontető gyorsan és halkan mozgatható. A tervezőknek még javítaniuk kellene azon, hogy az utastérbe ne fújjon olyan erőteljesen a levegő, ha nyitva van a tető. Az autó merevségét, s azt, hogy az útbuckákon gyakran megugrik, meg kell szokni, ez az autó ugyanis ilyen kivitelezésben sosem lesz más. S ez így van rendjén. Leendő tulajdonosai pedig szerintem hajlandók lesznek ilyen kompromisszumokat kötni.