Kis téli úticsomag

Tél, ahogy mondani szokás, az idén is lesz, sőt már a nyakunkon is van. Hogy ne járjunk úgy, mint az útkarbantartók, aki számára minden évben új természeti jelenség, fel kell készülnünk rá.

Elsősorban is húzzunk téli gumikat. Nem érv, hogy esetleg megint nem lesz hó, vagy nem készülünk a hegyekbe – a téli gumi nemcsak erre való. Legfontosabb tulajdonsága ugyanis az, hogy alacsony hőmérsékleten is rugalmas marad, míg a nyári abroncs már +6 C-fokos hőmérsékleten (!) kezdi elveszíteni optimális tapadását.

Tüzetesen ellenőrizzük a kocsi külső világítását. Télen rövidek a nappalok, gyakori a köd, tehát sokkal többet kell világítanunk. Ha valamelyik égő nem működik (irányjelző, féklámpa, tompított fény stb.), az ilyenkor nemcsak büntetést vonhat maga után, hanem súlyos balesetet is okozhat.

Vizsgáltassuk meg az akkumulátort, cellánként megmérve az elektrolit szintjét és sűrűségét is. Ha a telep nyáron vagy ősszel kifogástalanul működött, az önmagában még semmit nem garantál: télen legalább háromszor-négyszer nagyobb igénybevételnek van kitéve. A fagy csökkenti a kapacitását (ez természetes jelenség), ugyanakkor sokkal nehezebb elindítania a besűrűsödött olajtól fékezett motort, és vezetés közben is jóval több elektromos fogyasztót használunk (világítás, fűtés, ablakmelegítő spirálok). A minimum tehát egy kiadós töltés tél elején, de ha az akku már korábban is rakoncátlankodott, inkább időben cseréljük ki.

Ha az ablakmosó tartályában és a hűtőben nem fagyálló folyadék van, arra csúnyán ráfizethetünk; súlyosabb esetben a hűtő vagy a motorblokk megrepedésével is. Tiszta vizet valószínűleg már mi sem használunk, de ez még távolról sem jelenti, hogy gondtalanul várhatjuk a fagyokat. Az eredetileg kellő fagytűrésre kalibrált keveréket ugyanis évközben utántöltésekkel felhígíthattuk, vagy egyszerűen elöregedett. Az előbbi esetben koncentrátummal való sűrítésre, az utóbbiban pedig cserére van szükség. Itt mondjuk el azt is, hogy a téli nagyobb szükségletre való tekintettel hordjunk magunkkal egy-két liter megfelelően kevert ablakmosó folyadékot.

Az utakat télen köztudottan sózzák, ami óriási tehertétel a karoszszéria számára. A konyhasó a fémekre nézve az egyik legagresszívebb vegyület, és minden apró repedést megtalál az alváz védőrétegén vagy a kocsiszekrény lakkozásán. Ha ezeket nem javítjuk ki időben, csak az első alaposabb tavaszi mosás után vesszük észre, hogy „virít” az autónk. A karcolások kijavítása után lehetőleg minél jobb minőségű autóviasszal konzerváljuk a karosszériát; ez ugyanis több héten keresztül hatékony védelmet nyújt.

Télidőben egy-két fontos kellék sem hiányozhat az autónkból. Paradox módon azonban ezek közül néhányat nem a kocsiban kell tartani, hanem otthon, a lakásban, esetleg a garázsban. Nem sokra megyünk ugyanis a márkás jégoldóval, ha a kesztyűtartóban lapul, az ajtózár pedig befagyott. A nyeles kefét sem okos dolog a hófedte autó belsejéből előhalásznunk, mert ajtónyitáskor óhatatlanul kisebb lavina zúdul az ülésre. A jégkaparó már lehet az ajtózsebben; e hasznos kis szerszámból egyébként jó, ha több is van, mert egyrészt könnyen kopik, másrészt „csapatban” gyorsabban megy a munka. Jégtelenítés előtt mellesleg az első teendőnk a motor beindítása legyen, majd állítsuk maximumra a fűtést, a levegőt irányítsuk a szélvédőre és kapcsoljuk be az ablakfűtő spirál(oka)t. Ezzel egyrészt meggyorsítjuk az ablaktisztítást, másrészt induláskor kellemesebb klíma fogad bennünket. Jó nedvszívó, nem „pelyhedző” ablaktörlő kendőt is hordjunk magunkkal, egy másikat pedig kizárólag a fényszórók tisztítására. Latyakos úton ugyanis a reflektorok fényereje akár a felére csökkenhet! Hólánckészlet, lapát és homokzsák már valóban csak azoknak ajánlott, akik rendszeresen abszolválják évi egy-két sítúrájukat a hegyekben; kesztyű és vontatókötél viszont minden autó poggyásztartójában legyen. Az előbbi már a jégkaparást is elviselhetőbbé teszi, nem is beszélve egy esetleges kerékcseréről, mondjuk tízfokos fagyban. Kötél pedig azért kell, mert minden elővigyázatosság ellenére elakadhatunk, és nem biztos, hogy a segítségünkre siető kollégának van. További ajánlott kellék egy működő kézilámpa, elvégre télen már délután négykor sötétedik.

Ha mindezt elvégeztük és beszereztük, elmondhatjuk, hogy felkészülten várjuk a telet. Ekkor már csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy télen sokkal óvatosabban kell vezetni, mint a többi évszakban. Kerüljük a hirtelen gázadást és fékezést (kivéve, ha kocsink kipörgésgátlóval és ABS fékrendszerrel van felszerelve), a volánnal bánjunk sokkal óvatosabban, tartsunk a megszokottnál legalább kétszer nagyobb követési távolságot. Időben kapcsoljuk be a lámpákat, ha kell, a ködlámpákat is. Utóbbiakat azonban csak akkor, ha valóban szükség van rájuk, indokolatlan használatuk ugyanis büntetendő. (v)