Kia Sportage: jónak jó, csak az elődjére hasonlíthatna jobban

A legnépszerűbb SUV is átesett a generációváltáson, s a zsolnai származású modell abban bízik, nem veszít népszerűségéből. A dizájnt illetően nekem nagy csalódást okozott, ám milyen is valójában az új szabadidő terepjáró?

A Sportage számos változatából lehet válogatni, ám a Kia minden bizonnyal biztosra akart menni, s tesztelésre a legnagyobb teljesítményű erőforrással ellátott modellt kaptam. Ez minimum a harmadik Platinum felszerelési szinttel rendelhető, ám a tesztautó még egy fokkal gazdagabb felszerelést kapott, GT Line névvel. Ezzel pedig az autó ára könnyedén megugorja a 32 000 eurót.

Azt meg kell hagyni, hogy a feltűnő metálfényezésben és a különös, jégkocka alakú LED-fényszórókkal nehéz nem észrevenni az úton. Ami viszont kérdés, hogy ha már észrevesszük, maradandó élményt hagy bennünk vagy sem? Az új Sportage dizájnja a modell egyik legvitathatóbb része. Elődjére leginkább oldalról hasonlít, még akkor is, ha négy centiméterrel hosszabb. Hátulról még elmegy, ám a legjelentősebb változásokat sajnos az autó orr-részén végezték el. Nekem az új dizájn egyszerűen nem tetszik, s mondjon bárki bármit, szerintem az előző modellhez képest egy határozott visszalépést hozott.

Sportos utastér

Az utastér viszont sok mindent kárpótolt, sportosabb löketet kapott, a robusztus középkonzol domináns szerepet vállal. Itt található a nyolccollos színes érintőképernyő, és a számtalan vezérlőgomb. A JBL audiorendszer is jól hangzik, nem lehet kivetnivalóm ellene. A GT Line változatot képviselik a sportos ülések, melyek elektromosan állíthatók minden irányba. Nem hiányoznak az alumínium pedálok és a D-alakú sportos volán. Ami a kényelmet illeti, nincs ok kritikára. A mindenütt megjelenő matt fekete és sötétszürke műanyag pedig szokás kérdése.

A hátul utazók is kényelmesen elférnek, magasan ülnek, jó kilátással. Egy 180 centiméter magasságú férfinak hátul térdmagasságban bő tíz, fejmagasságban pedig több mint öt centiméteres hely maradt. A hátsó üléstámlák is állíthatók, lehajtásuk után pedig vízszintes felületet alkotnak a csomagtér padlójával. Pótkerékkel a csomagtérben 491 liter áll rendelkezésre, kerék nélkül 12 literrel több.

Abszolút kényelem

Ami a motort illeti, jól hangszigetelt, szinte végképp nem hallani az utastérben. Inkább fürge, ám ugyanakkor visszafogott vezetési stílusra illik. Elég 2000 fordulaton tartani, nyugodt tempóban vezetni, s tudatja a sofőrrel, hogy ha kell, alásorolás nélkül megindul. Az egyes sebességfokozatok sorolása is pontos. Egy hét alatt, városban, országúton és autópályán is megtett több száz kilométer után 7,6 literes átlagot értem el, ami nem okoz csalódást, ám különösebb lelkesedést sem.

Aki vezette az előző generációt, az azonnal érzékelni fogja, hogy az új sokkal kényelmesebb és jobban nyeli a szlovákiai utak egyenetlenségeit. Legyen az kátyús fővárosi út vagy széttört csehországi beton autópálya. Tény, hogy az éles kanyarok nem tartoznak a Sportage erősségei közé, ám nem is a száguldozásra lett kitalálva.

Az új Sportage kétség kívül egy modern családi SUV mintapéldája. Korszerű technológiáival, mint az önparkoló rendszer, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer vagy a tolatókamera, figyeli a jelen kor trendjeit. Az utastér elsősorban a praktikumra koncentrált, bár a vezérlőgombokból lefaragnák, rakodótérből annyi van, amennyit csak akarunk.

Az új Sportage legnagyobb meglepetése a kényelem, csalódást okozott a dizájn. Kár, hogy a modell felszerelésének összeállítása során nincs sok lehetőség a válogatásra, nagyrészt a márka által összekombinált felszerelési csomagokra kell hagyatkozni ami kár, ugyanis ilyenkor az ember kénytelen olyan dolgokat is megvenni, amelyekre végképp nincs szüksége.

Kérdés, mennyire tudja majd megszólítani az SUV irányába kacsingató klienseket. Elődjének köszönhetően jó hírnévvel indul, viszont olyan konkurenciával áll szemben, amely semmit sem hagy a véletlenre arról nem is beszélve, hogy hamarosan egy nagyon erős konkurenciamodell jelenik meg a piacon.