Honda Stream 2.0 ES – heten, 200 felett

Elöl Civic, de két centiméter híján olyan hosszú, mint az Accord A minden áron skatulyázni akaró autóítészek egyre nagyobb bajban vannak az úgynevezett MPV (Multi Purpose Vehicle – többféle célra felhasználható járművek) kategóriával. Az sem sokat segít rajtuk, ha vanokként veszik górcső alá ezeket az autókat, mert ott is van már mikro, mini, midi, és természetesen jelző nélküli alosztály is. Tanácstalanságuk egyébként részben érthető, mert itt a méretek és a férőhelyek már sokszor valóban anynyira átfedik egymást, hogy ember legyen a talpán, aki határozott besorolásra vállalkozik. Kitűnő példa erre a Honda új – hm – midivanja, a Stream, amelyet a szokásosnál néhány nappal hosszabb időre kaptunk meg tesztelésre a márka szlovákiai importőrétől.ALAKTAN

Elég ránéznünk erre az autóra, hogy máris benne legyünk a nevezéktani problémák sűrűjében. A Stream ugyanis 6 centiméterrel hosszabb, mint a Renault Espace, ugyanakkor számos vonatkozásban alsó középkategóriás „márkaöccse”, az új Civic ismertetőjegyeit hordozza (elülső maszk, sík padlójú belső tér, magasra ültetett sebességváltó kar). Hogy még cifrább legyen a helyzet, a kocsi hétszemélyes, mint az egynegyed méterrel (!) rövidebb, tehát egyértelműen alacsonyabb kategóriába tartozó Opel Zafira. Ha viszont felhagyunk az erőlködéssel, és elfogadjuk a Streamet olyannak, amilyen – legyen például szimplán családi egyterű –, már azt is észreveszszük, hogy milyen szép és izgalmas járműkreációval van dolgunk. Tekintetünk például a hatalmas fényszóróról szinte egyetlen lendülettel fut fel a tetőre, hogy aztán lágy, enyhén ereszkedő ívben továbbhaladva állapodjon meg a hátsó lámpatestek csúcsán. A kocsi hátsó szélvédőjét egyébként összefüggő vörös „diadalív” keretezi, amely már messziről azonosíthatóvá teszi a japán egyterűt. Oldalnézetben gyönyörű áramvonalas alakot formáz a kocsi üvegezése, alatta-fölötte pedig minden színrefújt; esetünkben ez nagyon szép erdőzöld metállszín volt.KOMFORT, SZERELTSÉG, TÉRKĺNÁLAT

A belső szemrevételezés során mi tagadás, olykor vegyes érzéseink is támadtak. Az olcsónak végképp nem nevezhető, ES komfortfokozatú autóban például – jogos elvárással – alaptartozék a négy légzsák, a fékerő-elosztóval (EBD) kombinált ABS, az elektromosan állítható külső visszapillantó tükörpár, a négy elektromos ablakemelő, a távirányítású központi zár, az állítható magasságú volán és vezetőülés, az elektronikus klímaberendezés – elülső ködlámpákat viszont csak felárért kapni, digitális órát, tetősíneket és deréktámaszos vezetőülést pedig még azért sem. Megdöbbentett a vezetőülés vékonyka, szinte csenevész jobboldali könyöktámasza: e helyütt már jóval kevésbé attraktívabb autókban is hozászoktunk a rakodótereket is tartalmazó kényelmes, széles, konstrukciókhoz. Maga a két elülső, fotelszerű ülés viszont igen kényelmes, és ugyanez a helyzet egy sorral hátrább is – ha ott csak ketten utaznak. Ekkor közel húsz centi széles, dupla pohártartós kartámlát ereszthetnek le maguk közé, és komfortjuk hiánytalan – csakhogy az autó a deklarált hétből hatszemélyessé válik. Ha mégis középre ültetünk valakit, az inkább gyerek legyen, esetleg az anyósunk. Akkor már inkább a harmadik üléssort lehet ajánlani mindenkinek, amely szűkebb ugyan, a lábtér is rövidebb, de mivel sík felületű „padról” van szó, két kisebb kaliberű felnőtt is tűrhetően elfészkelődhet rajta. Ebben a szektorban egyébként külön szellőzés- és fűtésszabályozó is található. A középső üléssort viszonylag tág határok között lehet előre-hátra mozgatni, a leghátulsó pedig néhány másodperc alatt támlástul a padlóra fektethető. A csomagtér űrtartalma így jócskán megnövekszik (rá is fér), viszont súlyosabb tárgyak szállítására az ülésből lett új padló nem igazán alkalmas. Nagyobb méretűekre viszont igen, ha a csomagteret fedő roló tubusát némi üggyel-bajjal sikerül bepasszíroznunk az összehajtogatott harmadik üléssor mögé. Ha azonban a kocsit hétszemélyes változatban használjuk, jobb, ha a garázsban hagyjuk a hosszú redőnytokot, mert szinte használhatatlanná zsugorítja az amúgy is minimális méretű pogygyászteret. Bevallottan hiányoltuk még a minivanoknál is megszokott „repülőasztalkákat”, vagy a padlóban kiképzett praktikus rakodótereket. Volt viszont négy, pohártartókkal kombinált öblös ajtózseb, zárt boksz a leghátul ülők számára is, kihúzható fiók a jobb elülső ülés alatt és egy ötletesen eldugott, isten tudja hányadik pohártartó a műszerfal bal sarkában. Elégedettek voltunk még a magas üléspozícióval, amelynek köszönhetően kitűnő áttekintésünk volt a körülöttünk zajló forgalomról.MOTOR, MENETTULAJDONSÁGOK

Itt viszont nyomát sem találtuk a legtöbb egyterűre jellemző kompromisszumnak: a Streamet egyértelműen mindkét szempontból bízvást a legjobb középkategóriás limuzinok közé sorolhatjuk. Az új, „intelligensen” variabilis szelepvezérlésű (i-VTEC) motor egészen másként viselkedik, mint első, vagy akár második generációs elődje: nyomatékeloszlása sokkal egyenletesebb, minden fordulatszám-tartományban jól húz, a váltókarral tehát jóval kevesebb munkánk akad. Ráadásul kifejezetten csendes, nagyobb sebességnél is inkább csak az aerodinamikai zaj szűrődik be az utastérbe. A műszaki adatokból az is nyilvánvaló, hogy a szupermodern aggregát hengerűrtartalmához képest igen erős, és csúcsteljesítményének eléréséhez még csak nem is kell amúgy istenigazából kipörgetni. Hiába, „családiasodik” a Honda, ezt már az új Civicnél is megtapasztaltuk. A Stream menettulajdonságai viszont ismét a márka sportos múltját és jelenét juttatták az eszünkbe – főleg, hogy egyterűről lévén szó, mindent vártunk, csak ezt nem. Az autót szinte le sem lehet vakarni az útról, a kanyarokban még ott is rezzenéstelenül megy, ahol számos limuzin fara már előzésbe kezd. Kifejezetten hajmeresztően kellett mennünk ahhoz, hogy megérezzük a tipikus sodródást, ami már némi kormánykorrekciót tesz szükségessé. Egy szó mint száz, a menettulajdonságokat és a vezetés élménmyét tekintve alighanem a legbiztonságosabb és legsportosabb egyterűt ismerhettük meg a Honda új modelljében.ZÁRSZÓ

Nagyfokú variabilitás mellett néhány kisebb tér- és felszereltségbeli fogyatékosság, abszolút csúcstechnikát képviselő, bő másfélszáz lóerős motor, imponáló menetteljesítmények, mindehhez elfogadható fogyasztás, sportkocsikra emlékeztető úttartás – dióhéjban tehát ez az új Honda Stream. Az ára pedig – nos, mindahhoz képest, amit az autó tud és nyújt, talán még túlzottnak sem nevezhető.

Vas Gyula

NÉVJEGYKÁRTYA

Modell: Honda Stream ES 2.0 i-VTEC

Karosszéria: ötajtós, hétszemélyes egyterű (midivan)

Motor: négyhengeres,

i-VTEC szelepvezérlésű DOHC benzinmotor

Hengerűrtartalom: 1998 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 115 kW (156 LE)/6500 ford./perc

Legnagyobb forgatónyomaték: 192 Nm/4000 ford./perc

Sebességváltó: ötfokozatú kézi

vagy ötfokozatú szekvenciális automata

Legnagyobb sebesség: 205/200 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,3/11,1 s

Önsúly: 1400/1425 kg

Méretek (H/Sz/M): 4570x1695x1590 mm

A csomagtér űrtartalma: 158–435–718 l

Fogyasztás (kézi váltóval): 11,1/6,9/8,4 l/100 km

Az üzemanyagtartály űrtartalma: 55 l

Induló ár (kézi/automata váltóval): 959 000/989 000 korona