Focus kombi: csendesen száguld

Mit tud az új Ford Focus kétliteres dízelmotorral, automata váltóval? Mennyire elégíti ki a vásárló igényeit egy tipikus alsó középkategóriás slágerautó?

A Ford az utóbbi években a precizitásra és a megbízhatóságára épít. Míg a 90-es években lefutottak a németországi gyártósorokról (igen, az európai Fordokat nem Amerikában gyártják, ott teljesen más modellek futnak) kevésbé vállalható, pár év után problémássá váló autók, addig most minden csavar a helyén van.

A szinte németes precizitás oltárán kissé az eredetiséget is fel kellett áldozni. Míg az első generációs Focus (1998–2004) megjelenése évében beszédtémává vált, elsősorban újító dizájnjával – 1999-ben az Év autója díjat is elvitte –, a későbbi Focusok inkább a megbízhatóságról és a kiszámíthatóságról szóltak. Nem nagyon hozzák izgalomba az autóbolondokat, de mindenki tudja, hogy jó vételnek számítanak. Az eladónak pedig ez a lényeg.

Erős

Ilyen mostani darabunk is. A harmadik generációs Focus 2010-ben mutatkozott be, tavaly pedig ráncfelvarráson esett át – ennek keretében megkapta az egységes nagy „harcsaszájat”. Ez jót tett a modellnek, karakteresebb lett tőle, dinamikusabb kinézetet kölcsönöz a járgánynak.

Amely egyébként dinamikus is, persze mindez attól függ, milyen erőforrással vesszük. A motorkínálat széles, ám aki turbó nélküli változatra vágyik, annak nincs sok választási lehetősége: csak az 1,6-os klasszikus Duratecet viheti, amíg árulják. Ez 105 lóerőt ad le, főként azoknak ajánljuk, akik hosszabb távra tervezik az autót venni, egy egyszerű motor javítása ugyanis 7-8 év után sem költséges. Pláne a megbízható fordos benzineseké. A turbó nélküli motorral egyébként a legolcsóbb, már 12-13 ezer euróért elvihető.

Aki trendibb akar lenni – vagy csak erősebb motorra vágyik –, a turbóbenzines vagy a turbódízeles után nyúl. Az egyliteres EcoBoostnál lehet hiányérzetünk – pedig viszik, mint a cukrot –, ám az erősebb, 1,5-ös turbóbenzines (150 lóerő) vagy az 1,5-ös dízeles (120 lóerő) és a kétliteres dízeles 150 lóerő) az átlagsofőr igényeit tökéletesen kielégítik. Sőt – az általunk tesztelt kétliteres még többet is ad. Robusztus erővel viszi az alapvetően nem nagy kasznit (gyorsulás százra 8,9 mp alatt). A fogyasztás is jónak mondható: nekünk közel 6 és fél liter jött ki dinamikus vezetési stílusnál, jellemzően országúti (és sztráda-) használat mellett. Tény ugyanakkor, hogy messze ezzel a motorral a legdrágább – elkérik a lóerők árát.

Helyre tett dolgok

Az autó belterében nem ér minket sok meglepetés, hacsak nem az, hogy észszerűsítették és egyszerűsítették a kezelőpanelt és a műszerfalat – korábban kaptak emiatt kritikákat, állítólag a sofőrök kérésére alakították át. Jól tették. A Ford sajátossága, hogy kérdezés nélkül, alapból hozzánk vág egy csomó „kiegészítőt”, amiért máshol – ebben a kategóriában – fizetni kell. A társaság a biztonság terén szeret elöl járni – nem csoda, hiszen alapvetően családokat megszólító modellekkel rukkolnak elő –, valamit igyekszik valami pluszt is becsempészni. Jellemzően valami olyat, ami korábban csak a felső- és luxuskategóriás autók sajátja volt.

Ilyen például az automatikus parkoló rendszer, amelyet már nem csak a hosszanti parkolásnál lehet kihasználni. Megnyomjuk a gombot, elmegyünk az üres parkolóhely előtt, majd hagyjuk, hogy a gép magától benavigálja a kocsit a pozícióba. Majd kikapcsoljuk a motort és mehetünk. Oké, ezért speciel fizetni kell pluszba egy ezrest, de biztosan lesznek, akik kihasználják – főként azok, akik nagyvárosi közlekedésben furikáznak vele.

Suttogva halad

Az új asszisztensi újítások valamint a biztonsági kérdések mellett a kényelmi szempontok is előtérbe kerültek. Ez a Focus érezhetően csendesebb, jobban szigetelt, mint a korábbi – és hát az sem volt éppen hangos. Az autó bármely pontján ülve normális emberi hangerősség mellett érthetjük egymás szavát.

Az autó kihasználható nagyságú rakodóteret kapott, második sorában pedig három gyerekülés is elfér – mégha szorosan is – egymás mellett. Ez utóbbi nem sok alsó középkategóriás autóról mondható el.

Összességében egy kézhez álló, jól használható autót kap az ember, ha Focust vesz. S melyiket ajánljuk? Már az alacsonyabb felszereltségi szinttel is elégedett lehet egy nem túl igényes vásárló, a motorkínálatból pedig a szerint választanánk, hogy mire fogjuk használni az autót. Ha főként városi furikázásra, akkor az egyliteres is elég lehet, ha vegyesen (város, országút), de rövidebb távokra, akkor az 1,5-ös benzinest, ha pedig főként városon kívül és hosszabb távok megtételére vesszük, akkor jó vétel lehet a kétliteres dízel, vagy a kisebbik (1,5-ös) dízelváltozat.