Az autók álcázásának titkai

ellekről nyilvánosságra hozott „kémfotókat” gyakran maguk az autógyártók rendelik meg egy-egy modell marketingstratégiájának keretében. Hiszen nincs attól egyszerűbb dolog, mint „véletlenül” lefotózni az úton egy autót, a képet kiegészíteni néhány, az új modellről szóló alapinformációval, s szétküldeni a hírt a nagyvilágba. A képekre világszerte azonnal rácsapnak a szakportálok, minek köszönhetően az új modell vagy prototípus korlátlan teret kap a médiában anélkül, hogy ez a gyártónak akár egy centjébe is került volna. Persze az autógyártók ezt soha nem fogják kerek perec elismerni.

Miért fontos az álcázás?

Egészen egyszerűen azért, mert egy-egy új modell fejlesztése során az utolsó lépés a közúti próba. Egy modellel, mielőtt szériagyártásba kerül, több millió kilométert tesznek meg különböző utakon és időjárásban. A prototípus reális viselkedését az utakon nem lehet szimulálni, teljesen mindegy, milyen korszerű technológiák állnak a tervezők rendelkezésére. Azt, hogy milyen egy autó, csakis az úton, vezetés közben lehet kideríteni. Ennek a tesztelésnek pedig az elkerülhetetlen velejárója az álcázás, hiszen az autókat a közúti forgalomban használják.
 

Nem új találmány

Az álcázást nem az elmúlt néhány évben találták ki, a technológia és maga az ötlet már több mint százéves. 1918-ban az angol Norman Wilkinson festőt kérték fel arra, hogy próbálja a lehető leghatékonyabban álcázni a brit haditengerészet hajóit. Ő rukkolt elő a fekete-fehér csíkozással. Abban bíztak, a hajók formáinak elrejtése olyannyira megtéveszti az ellenséget, hogy az nagyobb eséllyel lő majd félre vagy találja el a hajó kevésbé kritikus pontjait. Ezt a technikát alkalmazzák jelenleg is a legmodernebb autók formáinak elrejtésére. Persze jelenleg már nem az ellenség, hanem a fotósok, az újságírók megtévesztésére szolgál a maszkírozás. 
S míg a csatahajók álcázásához a fehér és a fekete színek kombinációját használják, jelenleg bármilyen színkombinációban legyártják a fóliákat. Nemegyszer pedig épp az a fontos a reklám szempontjából, hogy a modell, melynek valódi formáit még titokban tartják, figyelemfelkeltő legyen. Ez volt például a Škoda Kodiaq esete, amely még a modell hivatalos bemutatása előtt látványos álcázással mutatkozott be a 2016-os Tour de France kerékpárverseny utolsó napján Párizsban. 
Ugyancsak érdekes volt a Toyota Supra A90 álcázása, amelyet egyebek mellett a rajtzászló mintázata ihletett. Csehországban pedig épp ezekben a napokban találkozhatnak az elektromos SUV, az Eniaq iV zöldre fóliázott változatával. A mintázat és a forma kifejlesztése 120 óráig tartott, az egész autó betakarásához 18 négyzetméternyi fóliát használtak fel a Škoda technikusai. 

Minden nem takarható el

A gyártásra készülő modelleket nemegyszer az összes kontinensen tesztelik, így nemcsak a járgánynak, hanem az álcázásához használt anyagoknak is ki kell bírniuk plusz 40 fokos hőségeket, de akár a mínusz 30 fokos fagyokat is. 
A maszkírozásnak viszont vannak korlátai is. Mivel a prototípusokat reális közúti forgalomban használják, be kell tartani a vonatkozó előírásokat is. Ezért az autókon nem takarhatják el például a fényszórókat, az irányjelzőket, vagy a féklámpákat. Másrészt viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a sofőrnek, esetleg az autóban közlekedő technikusoknak dolgozniuk kell, így a klímarendszer működéséhez elkerülhetetlen légbeömlőket sem lehet eltakarni. 
Természetesen ügyelnek az autó utasterére is, ezért ha a prototípus felügyelet nélkül marad valahol az utcán, például tankolás közben, akkor az ablakait és a műszerfalat is speciális, nem áttetsző fóliákkal eltakarják. 
A szériagyártásra készülő modell formáit tán úgy lehet a leghatékonyabban eltakarni, ha a speciális mintázatú fóliát kemény takarólemezekkel egészítik ki. Ilyen lapukat szerelnek gyakran az autó oldalára vagy akár a motorháztetőre is. 
Nem árt tudni, hogy mielőtt ilyen autókkal kihajtanak az útra, az illetékes közlekedési hatóság vizsgálja meg, hogy alkalmas-e az adott modell a közúti forgalomban való használtra. Egy ilyen járgány volánja mögé sem ülhet akárki, a sofőrök speciális, rendszerint két évig tartó képzéseken esnek át. Aki a prototípusokat csak zárt tesztpályákon fogja vezetni, annak még egyszerűbb dolga van, aki reális forgalomban használja az autót, annak még speciális stresszteszteket is abszolválnia kell. 

Sajátos technikák

Az autógyártók egyébként különböző módon álcázzák modelljeik. Az egyedi, 3D mintázatú fóliákat nemegyszer a már említett takarólemezekkel is kiegészítik, hogy még inkább megzavarják a kívülállókat. Ilyen esetben is fontos, hogy a közúti próbák tapasztalataira ne legyen hatással a maszkírozás, ezért a fontos alkatrészeken nem változtatnak. Hiába keresnék a prototípuson a márka logóját, vagy a modell nevét. Rendszerint az ablakokat is részben eltakarják, 
hiszen ezek formája is sokat elárulhat a leendő modell vonalvezetéséről. 
Magának az álcázásnak pedig több fázisa van. Az elsőben teljes egészében, a lehető legjobban eltakarják az autót. Ekkor kerülnek fel a takarólemezek is. A második fázisban már csak az adott modellről leginkább árulkodó részeket szokták eltakarni. A legutolsó részben pedig nemegyszer már csak egy egyszerű fóliát alkalmaznak, így az adott prototípus már csak minimálisan tér el a szériagyártású változattól.