A Suzuki Vitara 1.6 VVT 4WD: terepen könnyen megállja a helyét

Az új Vitara minden szempontból kellemes meglepetés. A dizájn, a meghajtás, a motor és a terepképességek szempontjából egyaránt. Korábban az egyszerű kétkerék-meghajtású változatát próbáltam, most sor került a négykerekűre, így végre már haverom víkendházához is felmerészkedtem vele.

A négykerék-meghajtás a Vitaránál szinte természetesnek számít. Nem csoda, hiszen azon túl, hogy az autó városban is megállja a helyét, azért terepre is kikívánkozik. A Suzukinak pedig sok évre visszamenő tapasztalata van a négykerék-meghajtás gyártásával. Amint az autó megérzi, hogy az első kerekek nem tapadnak kellőképpen a talajhoz, az elektronikus vezérlés azonnal beüzemelteti a hátsó meghajtást. Az aránylag egyszerű rendszer az olaj nyomását csupán hűtésre használja, ezért gyakorlatilag semmilyen karbantartást sem igényel.

Az üzemmódok varázsa

Mivel a négykerekű járgányokat mindig ugyanazon a terepen és ugyanazon az útvonalon próbálom, sokkal könnyebben észreveszem a különbségeket az egyes modellek teljesítménye közt. Ami a Vitara 4WD változatában tetszett, hogy az autó mintha előre sejtené, hogy rövidesen az összes kerékre szükség lesz, s még azelőtt aktiválja a négykerék-meghajtást, hogy a kerekek kipörögnének. A rendszer érzékenyen figyeli, mikor fordulnak be a kerekek kanyarba, vagy mikor tapossuk le gyorsulásnál erőteljesebben a gázpedált.

Vezetés közben három üzemmódból válogathatunk. A Sportban, a normálhoz képest kanyar előtt sokkal korábban aktiválódik a hátsó kerekek meghajtása, ez az üzemmód ezért kanyargós úton ideális. Gyorsításkor a rendszer maximálisan kihasználja az összkerék-hajtás előnyeit.

A snow üzemmód kifejezetten behavazott, poros utakon, illetve egyéb csúszós útfelületeken ideális. A rendszer alaphelyzetben összkerék-hajtással működik, s a meghajtást a kormányzásnak és a gázadásnak megfelelően optimalizálja, növelve a tapadást és a stabilitást a kis tapadású felületeken.

Mindehhez társul a lock üzemmód, amely 60 km/órás sebességig folyamatosan nagy nyomatékot küld a hátsó kerekekhez. Ennek olyankor veszi hasznát az ember, ha meredekebb emelkedőre akar felmászni, vagy ha hóból, sárból kell kimásznia. Ha az egyik specifikus üzemmód sincs bekapcsolva, akkor az autó automatában van. Ilyenkor a rendszer alaphelyzetben kétkerék-meghajtással működik, s csak akkor vált összkerék-hajtásra, ha kerékkipörgést észlel. Az átkapcsolás rendkívül gyors és folyamatos, amint meredekebb emelkedőre tér az ember a kocsival, bekapcsolódnak a hátsó kerekek is, s az autó szemrebbenés nélkül folytatja az útját.

Új automata váltó

Mindemellett az új tesztelt Vitarában a 4WD-meghajtáson kívül új hatfokozatos automata sebességváltó volt. Ami biztos, hogy nem egyszerű feladat összekombinálni egy aránylag kis forgatónyomatékú motort a hatgangos váltóval. Fontos megőrizni a szükséges forgatónyomatékot és nem növelni a fogyasztást. A sofőrnek is tudnia kell, pontosabban éreznie, mikor jobb közbeszólni és alásorolni, s mikor elég az adott sebességfokozaton gyorsulni. Az egyes sebességfokozatokat a volánról is irányíthatjuk, ezért ha úgy érezzük, jobb lenne alásorolni, elég enyhén megérinteni a vezérlőkart, s az autó megérti, mi a célunk. Egy pillanatra átkapcsol manuális üzemmódba, de aztán gyorsan visszatér automatába. Aki csak manuális üzemmódban akarja használni az autót, annak a sebességváltót még a D fokozat alá kell sorolnia. Sport üzemmódban egyébként a motor magasabb fordulaton dolgozik, később sorol, néha négyezer fordulat körül.

Évekkel ezelőtt még a manuális sebességváltók híve voltam, s azt állítottam, az automata váltó elveszi a sofőrtől a vezetés élményét. Mára teljesen megváltozott a véleményem. Mivel a manuális váltók technikáját az elmúlt években a tökélyre fejlesztették, én is átpártoltam. A Vitaránál a manuális váltóval egyszerűen meg kell tanulni dolgozni, nincs mese. Amint a sztrádán ráléptem a gázpedálra a váltó automatikusan alásorolt, a fordulat felszállt a csillagos égig. Egy hét után viszont úgymond megtanultunk együtt élni és dolgozni. A fogyasztás 6,5 liter körül mozgott. A 120 lóerős motor halk, s ha az ember ésszel vezet, benzinkúton sem kell majd olyan gyakran megállni vele. Az viszont tény, hogy a sztrádán való száguldozás jelentősen megdobja a fogyasztást. A négy kerék meghajtása hatfokozatos manuális sebességváltóval kombinálva csak a harmadik felszerelési szinttel, az Elegance-val rendelhető meg. Ennek része a kulcsnélküli nyitás, startolás, automata klímarendszer, adaptív tempomat, navigáció vagy az Emergency Stop rendszer.

Összegezve és aláhúzva

A Vitara kicsi autónak tűnik de valójában nagyon tágas és praktikus, nem hiába volt 2015-ben a legnépszerűbb SUV. Könnyű vezetni, a széttört szlovákiai utakon hihetetlen kényelmet nyújt az alváz. Mindenki eldöntheti, hogy szüksége van-e a négykerék-meghajtásra vagy sem. Az automata hatfokozatos váltó jól működik, de mint mondtam, meg kell tanulni kezelni.