Átlagosak az eredmények

A szlovákiai agrárágazat bonyolult időszakot élt át ebben az esztendőben. Noha a termelőket nem sújtották olyan mértékű természeti csapások, mint például az előző években tapasztalt szárazság, (viszont pusztított a törpevírus), az ágazatot még mindig nyomasztják az előző időszak terhei. Ennek ellenére az idei előzetes eredmények azt mutatják, hogy azokban a gazdaságokban, amelyekben rendezettek a tulajdonviszonyok, s már ezt megelőzően is ügyeltek a hatékony és költségkímélő termelésre, sőt, nem feledkeztek meg a beruházásokról sem, szolid gazdasági eredményre számíthatnak. Ugyanakkor ezekben a gazdaságokban már az unióra való felkészülés jegyében vizsgálhatjuk az eredményeket. Összefoglalónkban arról kérdeztük a mezőgazdasági vállalatok és agrárönkormányzati szervezetek vezetőit, hogyan értékelik az idei esztendő gazdasági eredményeit és mit várnak a következő évben?

Patasi Ilona a Dunaszerdahelyi Regionális Agrárkamara igazgatója:

– Az idei év az agrárvállalkozások szempontjából úgy tűnt, hogy kedvezően indul. A 2001-es veszteségek ellenére, amelyek a járás agrárágazatát különböző okok miatt sújtották, abban reménykedtünk, hogy végre rendeződnek a viszonyok, érvénybe lép és működni is fog a piacszabályozási rendtartás, az állattenyésztésben érvényesülnek a megszabott minimális árak, tehát lesz remény a javulásra. Áprilisban azonban már kiderült, hogy a járásban több mint 1000 hektár őszi árpát és 2800 hektár búzát ki kell szántani a törpevírus miatt. A termelők ugyan reménykedtek, hogy a kiszántott termények helyébe vetett kukorica majd behozza a kiesést, de akárcsak a gabonaféléknél, ebben is csalódniuk kellett. A gabonafélék terméshozamai elmaradtak a várttól a járási átlaghozam 5 tonna alatt maradt, ugyanakkor a kukorica 6 tonna fölötti átlaghozamával szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A járásban gyakorlatilag csak a cukorrépa adott szép termést, átlagos hozama meghaladta a 43 tonnát hektáronként. Azt már mondani sem kell, hogy a termékek értékesítési árai is elmaradtak a várakozástól. A növénytermesztésben így hozzávetőlegesen 68 millió koronára becsülhető a kiesés. Az állattenyésztésben a járás a legnagyobb tejtermelők közé tartozik az országban, itt nagyjából rendben is mennének a dolgok, viszont a húsállatok értékesítésében szeptember óta már szinte tarthatatlan a helyzet. A jelenlegi árviszonyok alapján a termelők kilátástalannak tartják a húságazat jövőjét. Annak ellenére, hogy az érvényes minimális ár a sertéshúsnál például 48 korona/kg, jelenleg a termelők alig 40 korona körüli áron tudják csak értékesíteni az állatokat. A járásban évente eladott 17500 tonnányi húsmennyiségnél ez már valóban komoly kiesést jelent. A kilátások alapján a jövő szintén nem sok jóval kecsegtet. Az előzetes számítások szerint az idén a járásba folyósított 219 millió korona értékű állami támogatásnak várhatóan csak a felére számíthatnak jövőre, noha egylőre még nem ismerik az új tárcavezetés által célirányosnak ígért támogatási rendszer feltételeit. Az agrárkamara képviselői véleményezték ugyan az idei agrárágazati költségvetési rendszert, javaslataik azonban egyelőre úgy hírlik, hogy nem kerültek meghallgatásra, illetve bele a tervezetbe. A kamara és a termelők véleménye szerint a még működő hazai piacszabályozási rendszerben jövőre a kukoricára is meg kéne szabni a minimális árat, hogy a piacot szabályozni lehessen, hogy a termelők eldönthessék, takarmányként vagy élelmiszeripari célokra termesztik majd a kukoricát. Mindent egybevetve tehát várhatóan jóval nehezebb év vár majd a termelőkre az ideinél, nem beszélve arról, hogy az uniós belépésre való felkészülés során ha tetszik, ha nem, jóval nagyobb gondot kell majd fordítani az adminisztratív feladatok pontos és áttekinthető ellátására is.

Lelkes Péter, a Lakszakállasi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke

– A számszerűsített eredményeket majd csak az év végi zárás után lehet minősíteni, ugyanakkor már most elmondható, hogy a különböző nehézségek ellenére várhatóan az idén is sikerül egy átlagos, vagy annál esetleg valamivel gyengébb évet magunk mögött tudni. Az azonban már biztos, hogy a nyereségünk kisebb lesz a tavalyinál. Nyilvánvaló az is, hogy az idei évben a mezőgazdasági termékek értékesítési árai bizony nem az elvárásaink és a terveink szerint alakultak. A gabonafélék, a kukorica vagy például a sertéshús ára bizony jócskán elmaradt a tervezett szinttől, s ez feltételezhetően mindenütt jelentős feszültséget okozott a termelők pénzügyi bevételeiben. Nálunk szerencsére, az olajosok és a sörárpa némileg ellensúlyozták a kiesést.

A jövőt illetően nem túlzottan rózsásak a kilátások az egész ágazatban. A gazdasági megszorítások komoly nehézségeket jeleznek előre. Csak az energiaárak emelése az előzetes számítások szerint mintegy 8-10 százalékkal automatikusan megemeli a költségeinket, ugyanakkor ma még nem látható, hogy ezt a növekedést hogyan lehet majd kiegyensúlyozni a bevételek emelésével. A feldolgozók egyelőre nem tudnak árakat mondani, számunkra nem marad más lehetőség, mint az, hogy tovább keressük a saját belső tartalékainkat, jelentős nyomás nehezedik a foglalkoztatottág szintjére. Egyelőre nem tudjuk pontosan azt sem, hogy a várva-várt uniós csatlakozás előtti időszakban a tárcavezetés milyen támogatási feltételekkel próbálja meg fejleszteni a hazai ágazat versenyképességét. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a felsorolt nehézségek ellenére a beruházási terveinket tartanunk kell, hogy az unióba való belépés után se vesszük el a versenyképességünket.

Zsák János, a Sókszelőcei Progress Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke

– Az előzetes eredmények alapján reméljük, hogy az idei esztendő nem lesz ráfizetéses, s bízunk abban, hogy kiegyensúlyozott eredménnyel jellemezhető gazdasági évet zárunk majd. A növénytermesztésben a gyengébb búzatermés ellenére a kukorica valóban nagyon szép hozamokkal hálálta meg a gondoskodást, átlagos terméshozama meghaladta a 8,4 tonnát hektáronként. Ez az eredmény várhatóan ellensúlyozza a gabonaféléknél mutatkozó kiesést. Az állattenyésztésünk évek óta hozza a maga szolid nyereségét, s ez várhatóan az idén is így lesz. Az értékesítési árakon hiába sopánkodnánk, gyakorlatilag nem tudjuk számottevően befolyásolni őket. Mi úgy próbálunk az árszínvonal évek óta jellemző stagnációja ellen védekezni, hogy a lehetőségeink szerint maximális mértékben fokozzuk az értékesítendő termékeink feldolgozott-sági szintjét, egyúttal a termelésben végrehajtott ésszerűsítések révén csökkentjük a költségeinket. A gabonaféléket a saját malmunkban őröljük, a kukoricát a keményítőiparnak szállítjuk, a talajkímélő termesztéstechnológiák alkalmazásával a költségeinket próbáljuk meg kordában tartani, a vetőmagtermesztésben szintén érdekeltek vagyunk. Az állattenyésztésben, ahol a tejtermelés a meghatározó, teheneink számára saját takarmánykeverőnkben készítjük a takarmányt.

Jövőre elsősorban a termőtalajaink tápanyagokkal és humusszal való feltöltésére összpontosítunk. Végre eljutottunk arra a szintre, hogy 100 százalékra teljesíteni tudjuk a trágyázási tervünket, az ehhez szükséges műtrágyák mennyiségének 80 százaléka már a raktárainkban van, tehát reális az esélye annak, hogy megadjuk a növényállományoknak azt, amire a tervezett hozamok eléréséhez tápanyagból szükségük lesz. Bízunk abban is, hogy szövetkezet új szervezeti struktúrája, amely teljesen önállóan, saját számlára gazdálkodó egységekre épül, az idei átmeneti időszak után már teljes mértékben működni fog, s ez is hozzájárul majd a hatőkonyabb gazdálkodásunkhoz.

Karol Šandal, a Syngenta Slovakia vezetője

– A növényvédő szerek és a tápanyagok hazai piacára idén általában a mérsékelt növekedés volt a jellemző. A forgalomnövekedés elsősorban a gombaölőszerek terén volt érzékelhető. Úgy túnik, s erre egyre több jel utal, hogy végre konszolidálódni látszik ez a piac is, a termelők számára bővültek a pénzforrásokhoz való jutás lehetőségei. Örvendetes, hogy a közismert nehézségeket, elsősorban a termelőknél mutatkozó pénzhiányt ellensúlyozandó, egyre több termékfeldolgozó próbálja a mezőgazdasági termékek minőségi és mennyiségi paramétereinek javítását különböző előfinanszírozási sémákkal segíteni. Gondolok itt elsősorban a Palma Tumys, a cukorgyárak, a malmok, a sörgyárak pl. a Heinecken által kínált termésértékesítési lehetőségekre, amelyek által az életképes termelők ma már képesek az egyes növényállományok számára biztosítani a szükséges növényvédelmi készítményeket és a megfelelő tápanyagellátást. Természetesen ebben a folyamatban mi is érdekeltek vagyunk, termékforgalmazóink úgyszintén olyan kondíciókkal tudják az általunk kínált növényvédő szerek finanszírozási feltételeit megszabni, hogy azokat a termelők teljesíteni tudják, tehát a fizetési feltételek terén lehetőséget adunk a termésbetakarítás és -értékesítés utáni pénzügyi törlesztésre is. Az elkövetkező évtől azt várjuk, hogy az említett kedvező lehetőségek bővülnek, s tovább erősítik majd az ágazat helyzetét, hogy az unióba való belépésünk után is állni tudjuk a versenyt.

Horváth Péter magángazda,

– Társaimmal, a hidaskürti magángazdák tárulásának tagjaival, Forró Zoltánnal, Baranyai Tiborral és Mihálik Július-szal ezer hektáron gazdálkodunk közösen, ennek a területnek a felén zöldségféléket, csemegekukoricát, zöldborsót, spenótot, paprikát, hagymát, sárgarépát, petrezselymet, káposztát, kelkáposztát, brokkolit és karfiolt termesztünk. Mivel a szlovákiai viszonyok között a hatékony zöldségtermesztés öntözés nélkül gyakorlatilag lehetetlen, mi is nagy gondot fordítunk a mesterséges csapadékpótlást biztosító öntözőberendezésekre. Folyamatosan igyekszünk az ide szükséges beruházásokat megvalósítani, hiszen a tavaszi és a nyári hónapokban csak így tudjuk biztosítani a növényállomány számára szükséges vízmennyiséget. Bár idén az augusztusban 4-5 nap alatt leesett 100-105 mm csapadék és az esős ősz is inkább nehezítette a betakarítást.

Az idei évet értékelve rossz gazda lennék, ha az árakkal elégedett volnék, ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogy a minőségi árut ma már nálunk is el lehet adni. Néha nehezebben, s ebben az államnak, addig amíg lehet, hatékonyabb piacvédelmi intézkedésekkel kellene segítenie a termelőket, védenie a belső piacot, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a hazai zöldségpiac befogadóképességében még jelentős tartalékok vannak. Bízunk abban, hogy a lakosság vásárlóerejének növekedése a zöldségfogyasztás növekedését is magával vonja majd, mert az napjainkban kétségtelen, hogy a lakosság fizetőerejének jelentős csökkenése ezen a téren is számottevően érzékelhető.

Az unió kapujában állunk, s a belépést követően a hazai zöldségtermelők számára is nagy lehetőségek nyílnak meg. A kérdés, hogy képesek leszünk-e ezeket a lehetőségeket a jelenlegi adottságainkkal maradéktalanul kihasználni. Úgy érzem, egyelőre nem vagyunk erre teljesen felkészülve, a versenyképesség érdekében még számtalan beruházást, fejlesztést kell eszközölni ebbe az ágazatba is. Termelni már tudunk, ugyanakkor az áru értékesítésében elvárt követelmények terén még jelentős a lemaradásunk. Gondolok itt elsősorban az áruk betakarítására, osztályozására, mosására, csomagolására szolgáló gépekre, berendezésekre, a szállításra és a tárolásra. A hazai zöldségtermelők nevében is bízom abban, hogy jövőre a Sapard-program által kínált lehetőségeket igénybe véve sikerül előbbre lépnünk. (sz)