Zöldmunkák a szőlőben

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Ilyenkor kell résen lenni, ilyenkor van a legtöbb munka a szőlőben, de épp ilyenkor éri meg fáradozni-bajlódni vele. Másrészt aki szereti a szőlőt, mondhatni, akinek elsősorban a szőlő jelenti a háztájit, annak az ún. zöldmunka nem munka, hanem szórakozás.

Hajtásválogatás,

fűzögetés, kötözés

A vezérdrótok közt vezetett hajtásokat vagy csak a drótok közé illesztjük, vagy kikötjük a rájuk. Ajánlatos magát a vesszőt hurokba foglalni és azt kötni, így a hajtást nem dörzsöli a drót. Csak a fürtös vesszőket tartjuk meg, vagy azokat, melyekkel a későbbi években számolunk, mondjuk, fiatalítás végett. Fajtától függően eltávolítjuk a csenevész, pálcikavastagságú meddő hajtásokat, a többit igyekszünk úgy vezetni, hogy a vesszők se ne keresztezzék egymást, se ne nőjenek egymáshoz túl közel. Ha csak fürtös és életerős vastag hajtásokból áll a tőke, és sűrűn helyezkednek el, ritkítanunk kell ezeket is. Tapasztalatból tudjuk, nagyjából hány vesszőt és azokon hány fürtöt képes egy-egy fajta őszig kinevelni és beérlelni – minden további csak terhére van. A fürtképződést egy-egy vesszőn is célszerű figyelembe venni: a vesszőnkénti három nagy fürt biztosan túl sok, gyakran már a kettő is. Csak a fürtöt vesszük le, a hajtást nem rövidítjük – még nem hegyelünk (csonkozunk), a fürtök közül a túl alacsonyan vagy túl magasan képződőt távolítjuk el. A fürtritkítás kissé hasonlít a tőzsdézéshez: ha időben lépünk, a meghagyott fürtök mind beérnek, és nem veszik ki a tőke erejét, de például egy ritkítás utáni természeti csapás (jégeső, szélvihar, nem várt betegség) tovább tizedelheti az állományt. A másodterméseket (a később ébredő vagy hónaljhajtáson növő kisebb fürtöket) persze eltávolíthatjuk, ezek úgysem érnének be. Ha mindezt már megtettük volna, mostanra a vesszők kacsai úgyis meg- és összekapaszkodtak, különösebb fűzkélésre és kötözgetésre nincs szükség, most már csak a hajtások közti távolságot próbáljuk érzékkel beállítani – a vesszőt finoman igazgatjuk és hajlítgatjuk, nem szabad megpattannia vagy eltörnie.

Hónaljazás

A csemegeszőlők többsége különösen gyorsan hajt a levéltövekből másodvesszőket, ezeket a hónaljhajtásokat vagy tőből kitörjük, vagy egy-két szemre visszacsípjük. Erre most a legalkalmasabb az idő, a későbbi hónaljazás sebeket okozhat. Kitapasztaltuk azt is, melyik tőke mennyire lombosodik be, vagyis mennyi levéllel szeretne fejlődni – eszerint hónaljazunk: az erős, nagy levelű fajtáknál minden hónaljat eltávolítunk, a ritkább, kisebb levelű, levegősebb természetűeknél hagyunk rajta. A fürtképződést ez esetben is figyelembe vesszük: ha nincs fürt, a vessző megerősítése a cél (hogy jól beérjen és jövőre legyen rajta fürt), a hónaljakat kitörjük, a vesszőt a lehető leghosszabbra (legmagasabbra) engedjük, ha a szél cimbálná, csúcsánál fogva később visszakanyarítjuk a legfölső drótig. Ha van fürt, és erős a vessző, akkor szintén semmi szükség a hónaljra, de a vessző magasságát a legfölső fürt magassága fogja megszabni: a fölső fürtöt a fölötte növő levelek látják el tápanyaggal, vagyis legalább három levelet hagyunk fölötte, csak ezek után törjük el a hegyét.

Lombgondozás

A levelek számát egyelőre nem fontos ritkítani, bár oldalt, ha az alsó, középső vagy szélső (főként nagy) levelek épp a fürtöt takarják, ezeket bátran levehetjük. Nem jó bántani a fölső leveleket: egyrészt egy esetleges (isten ments!) jégeső alkalmával ezektől várjuk (nem várhatjuk el, de a bizalom a fontos) a fürt védelmét, másrészt és főként a fehér fajták szemében nagy kárt tehet az erős napsugárzás. Ugyanakkor jó tudni, hogy a most vagy a következő hetekben ritkított lombot a tőke még fürgén pótolja új hajtásokkal és levelekkel: júliustól ez már egyre kevésbé valószínű. A lomb szellőssé tételének és tartásának legfontosabb szempontja egyelőre nem a termés fokozatos és arányos beérése, hanem a betegségek megelőzése. A sűrű állományban és dús levélzetben csapadékos időben a peronoszpóra, száraz időben a lisztharmat tehet nagy kárt.

Permetezés

A permetezést is most végezzük: lisztharmat ellen kén-, peronoszpóra ellen réztartalmú szerrel: ezt virágzásig meg kell tennünk. Ahány szőlő, annyi virágzási idő, erre is ügyelünk: a legkorábban virágzót vesszük figyelembe, ennek virágzása előtt permetezünk. Ha elkésnénk vele, semmiképp nem permetezünk, egyrészt a fürtök nagyon megsínylik (virágzáskor még az esőt is), ritkák, madárkásak, vagy eltérő szemnagyságúak lesznek, másrészt a virágzó fürt olyan, mint a nyitott (védtelen) testrész: a vegyszer menthetetlenül benne marad a termésben, beleépül a magba is. (g)