Mit hoz magával a kisgazdaságok támogatása a nagyokkal szemben?

Számtalan egyéb lehetőség mellett a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (kamara) honlapján (http://sppk.sk/) lehet figyelemmel kísérni az EU következő 7 éves tervezési időszakra szóló Közös Agrárpolitika (KAP) tagállamok közti egyeztetéseinek fejleményeit. Tapasztalható, hogy a jelenlegi egyeztetések alaposabb elemzésekre, mélyebben kidolgozott stratégiai tervek kidolgozására alapoznak a korábbiaknál. Erről tanúskodik többek közt a kamara honlapján május 6-án „Horúca diskusia” címmel megjelent írás. A szerző, Jozef Artim, a kamara központi igazgatója, az előszóban a többéves pénzügyi keret számtalan megoldandó kérdése közül kiemeli a közvetlen kifizetések „külső konvergencia” néven ismert témakör tisztázásának kérdését. A konvergencia módszerével bonyolult matematikai elemzések alapján lehet keresni az álláspontok közeledését. Itt az alapvető kérdés a közvetlen támogatások elosztásának az igazságossága. Azonban nézőpont kérdése, hogy ki mit tart igazságos elosztásnak? Az egyenlő értéket a tagországok közt, vagy a közvetlen kifizetéseknek a bevételekhez, árszínvonalhoz, esetleg egyéb kritériumhoz kötött arányokat, azaz az egyes tagországok hagyományainak figyelembe vételét?

Érdemes tanulmányozni a kamara igazgatójának írásában Alan Matthews, az európai agrárpolitika egyik kiváló professzora számításai szerinti várható 1 hektárra eső elosztást 2027-ben az egyes tagállamok között. Ebben a kimutatásban Szlovákia feltételezett hektáronkénti támogatása kb. 250 €, vagyis nagyjából 15 €-val kevesebb lehet az EU-s átlagnál (264 €). A tárgyalások jelenlegi állapotában még számtalan a nyitott kérdés. Nem lehet tudni, hogy Szlovákia milyen pozícióba kerül a tárgyalások befejeztével. Viszont a felelősségteljesen, előrelátóan működő vállalkozásoknak már most gondolni kell a jövőre, tervezniük kell még az ilyen bizonytalan időszakokban is. Amivel számolni lehet, a megközelítőleg kiszámítható területalapú támogatások és a kiemelt speciális ágazatok, termékek külön támogatásai. Ezek már ma kb. 80–90 százalékos pontossággal kiszámíthatók.

A legbizonytalanabb helyzetben azok a nagyobb területen gazdálkodók vannak, akiket leginkább érint a támogatási plafon bevezetése, ill., hogy milyen formában lesz az megvalósítva. Figyelembe lesz-e véve az érintettek jelenlegi termelési szerkezete, az alkalmazottak száma stb. Amennyiben a támogatási plafon bevezetésével az érintettek számára csökkentett közvetlen támogatások valamilyen formában és kellő mennyiségben nem jelennek meg a kiemelt ágazatok, mint a speciális növények, vagy az állattenyésztés támogatási rendszerében, már előre borítékolható pl. további tehenészetek, a sertéstelepek és bizonyos speciális növények termesztésének felszámolása. Ez a helyzet viszont szöges ellentétben van Szlovákia élelmiszer-szükségleteinek saját termékekből való előállítása növelésének a szándékával. A támogatási plafon, ill. az új 7 éves tervezési időszak támogatási rendszerének eddigi alakulása, a leginkább komoly stratégiai döntéskényszer elé állítja a leszűkített szerkezetű, nagyrészt a gabonafélékre és az olajos növényekre szakosodott nagyobb vállalkozásokat. Valószínű, hogy ezek nagy része kisebb-nagyobb termelési szerkezetváltásra kényszerül. Náluk a leginkább indokolt az új stratégiai terv kidolgozása, sőt az alternatív tervek kidolgozása.

A jelek szerint a szlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar újabb mérföldkő előtt áll. Ha ebben a helyzetben a hozzáértő szakembereknek, ill. a leginkább érintetteknek vannak aggodalmaik, akkor azok jogosak. Ugyanis belpolitikai szinten is érezhetően kerül túlsúlyba az olcsón eladható, leegyszerűsített, a hozzáértést nélkülöző megnyilvánulás. Helytelenül, egyre erősödik a kis mezőgazdasági termelők szembeállítása a „nagyokkal”. Felelős politikai posztot betöltő „szakértők” némelyike nagy hangsúllyal emeli ki, hogy támogatási előnybe kell helyezni a kis- és közepes vállalkozásokat (KKV) a nagyvállalkozásokkal szemben, nagy nyomatékkal hangsúlyozva a nagyok elleni „harcot”. Emellett talán nem is tudatosítják, hogy a szlovákiai mezőgazdasági vállalkozók abszolút többsége a KKV csoportba tartozik. Tudniillik az EU-ban jelenleg használt besorolás szerint nagyvállalati kategóriába az évi 250-nél több alkalmazottat foglalkoztató és az 50 millió €-t meghaladó éves bruttó árbevételt elérő vállalkozások sorolhatók.

A másik oldalon a 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkozható és éves nettó 2 millió € árbevételt nem meghaladó vállalkozások a „mikro” csoportba tartoznak. Jóllehet számszerűleg ez a mikrocsoport a legnagyobb, azonban a mezőgazdasági bruttó termeléshez a legnagyobb részben hozzájáruló csoport a kis- és a közepes vállalkozások, akár természetes személyként, akár jogi személyként működők, köztük azok, akik állattenyésztéssel és/vagy speciális növénytermesztéssel is foglalkoznak. Amennyiben ezek a húzó vállalatok a szakszerűtlen, hatástanulmányokat, elemzéseket figyelmen kívül hagyó felületes politikai döntések áldozatául esnek, akkor további nagy visszafejlődésnek nézhet elébe a szlovák mezőgazdaság és az élelmiszeripar. A kis családi vállalkozások az ún. „pozitív diszkrimináció” alapelv alapján kiemelt – helyeselhető – támogatása mellett nincs szükség a szerkezetileg jól kiépített, versenyképes nagyobb vállalatok működésének ellehetetlenítésére. Számtalan példa mutatja, hogy a nagyobb és kisebb vállalkozások kölcsönösen előnyös együttműködve fejlődhetnek, habár ez nálunk szokatlan, de még az is elképzelhető, hogy együttműködve tervezik jövőjüket. Inkább erre kellene ösztönözni őket, nem pedig a szembenállásra.

Varjú János, a komáromi Varjú Consulting tanácsadói iroda tulajdonosa