Hová tűnik a sörárpa a hazai földekről?

Szlovákiában 7 malátagyár van, 2018-ban 290 000 tonnát gyártottak, amely az eddigi legnagyobb mennyiség az elmúlt tíz évet tekintve. Az előállított mennyiségnek csupán az egyötödét dolgozzák fel a hazai sörgyárak, a többi külföldre vándorol. Szlovákia tavaly még a hatodik legnagyobb exportőr volt Európában, és egyre nő az itt legyártott maláta iránti kereslet. A sörárpát viszont egyre kevesebben termesztik Szlovákiában, az elmúlt 10 évben felére csökkent a sörárpa vetési területe.

A maláta- és sörgyártók a sörárpa nagy részét hazai termelőktől vásárolják fel. Ez a gyártók prioritása, valamint az is, hogy propagálják a hazai termelők körében a sörárpa termesztését. Ahhoz ugyanis, hogy erősödjön a hazai gyártók konkurenciaképessége a külföldi piacon, több hazai sörárpára lenne szükség. Tomáš Ševčík, a Szlovákiai Sör- és Malátagyártók Szövetségének elnökhelyettese szerint a tavaszi sörárpa termőterülete jelentősen visszaesett, és ehhez még hozzájárul az is, hogy csak a megtermett mennyiség 40%-a alkalmas a malátakészítésre. Ennek következtében a hazai malátagyártóknak 50 000–100 000 tonna sörárpa hiányzik évente, amit külföldről kell pótolniuk.

A termesztők azért hagynak fel leggyakrabban a termesztésével, mert ez a mezőgazdasági termény nagyon igényes, számtalan minőségi paraméternek kell eleget tenni, hogy az megfeleljen a malátagyártók szigorú követelményeinek. A sörárpa felvásárlási ára viszonylag kedvező, de egy rossz évjárat áthúzhatja a gazdák számításait, és a rossz minőség miatt a sörárpát csak takarmányként értékesítheti. Ez viszont gondot jelent az állattenyésztés hazai helyzete miatt. Ha a gazdának még sikerül is a sörárpától megszabadulni takarmányként, ez így is nagy kiesést jelen számárat, hiszen a magasabb termelési költségek mellett, amit a sörárpába fektetett, csak alacsony áron tudja eladni a terményt. Biztonságot adna a gazdáknak, ha növekedne a gazdasági állatok száma, és helyrebillenne az egyensúly a hazai állattenyésztés és a növénytermesztés közt.

A klímaváltozás hatására a talajban lévő nedvesség egyenetlenül oszlik el, ami jelentősen befolyásolja a végeredményt. A sörárpa minőségi talaj-előkészítést igényel, ennél a növénynél még nagyobb odafigyeléssel kell megválasztani az előnövényt, elegendő nedvesség kell neki, és igényli a hosszan tartó nappalokat. Viszont árt neki a túl meleg, vagyis a 30 °C feletti hőmérséklet. A nagyon sekélyen elhelyezkedő gyökérzet miatt pontosan kell időzíteni a tápanyag-utánpótlást, és szinte naponta figyelni kell a kártevők és betegségek megjelenését. Pontosan kell megválasztani a betakarítás időpontját, és nagyon kíméletesen kell bánni a betakarításkor a szemekkel, ami igényli a jó technikát. A malátagyártók megadják az általuk preferált fajtákat, megszabják a nitrogénmennyiséget, a csírázóképességet és egyéb minőségi követelményeket.

Tény, hogy a nemesítők, a mezőgazdasági termelők és a feldolgozók közös erővel igyekeznek megoldást találni a felmerülő problémákra. „Teszteljük a tavaszi sörárpa ősziként való vetését a déli régiókban, valamint új agrotechnikai megoldásokat keresünk. Az eredményeket megvitatjuk egymás közt, és ilyen módon is igyekszünk megakadályozni, hogy a sörárpa eltűnjön a hazai földekről” – tette hozzá Tomáš Ševčík.

A sörárpa ősziként való vetése nagyobb biztonságot ad a gazdáknak, viszont azok így is bizalmatlanok, mert arra panaszkodnak, nehéz megegyezni a malátagyártókkal, és nem biztosított a stabil felvásárlási ár. A megoldást az jelentené, ha minden esetben mindkét fél számára előnyös szerződést tudnának kötni, amelyben adottak a stabil árak, ez viszont csak megközelítőleg a felvásárolt árpa mintegy fele esetében történik így, a másik felénél, amely szerződésileg nincs előre fixálva, már alacsonyabb áron vásárolják fel a megtermett árut. A sörárpatermelőknek az jelentené a legnagyobb segítséget, ha előbb az összes sörárpát a hazai termelőktől vásárolnák fel a malátagyártók, mégpedig a lehető legjobb áron. Ez motiválná a sörtermelőket arra, hogy ne adják fel a termelést.

(czm)