Gyökérlét – gondolatok a nemesség ranglétrájáról

ÚJ SZÓ-HÍR

Ahogy a kertész, a gyökérpetrezselyem is álszerény jószág: úgy viselkedik, mint akinek az égadta világon semmi extra igénye, mintha minden úgy volna jól, ahogy van. Mindezt még nevében is tüntetőleg viseli, petrezselyem szavunk is ugyanott gyökerezik, ahol a Péter – jelentése: kőszikla. Mivelhogy az ókorban (a görögben) sziklás-kövecses dombokon tenyészett, nem is használták egyébre, mint díszítésre, s lévén, hogy az elmúlást és a felejtést jelképezte, ha ültették, sírokra került.

Aztán ugyanez az ókori petrezselyem sok kis finom változáson esett át: addig tenyészett, s került a temetőből egyre közelebb a konyhához, míg mára teljességgel kivetkőzött hajdani szikár jelleméből, s meglehetősen úri növény módjára viselkedik. Hogy mást ne említsünk: vannak kertek, ahol nagy odafigyeléssel is csak ceruzavastagságúra erősödik, ugyanakkor százfelé elágazik, csenevészen árválkodik – ránézni is rossz, az íze még rosszabb. Ennek oka egyszerű: a gyökérpetrezselyem a humuszban gazdag, nem frissen trágyázott, de azért persze szerves anyagban nagyon gazdag talajt szereti. Ennél is fontosabb, hogy vetése előtt a talajt nagyon mélyen meg kell forgatni és mélyen lazán tartani: csak így kapunk erős, fejlett, zamatában ízes gyökeret. Ahol tehát nem szántunk (vagy nem ásunk), hanem csak kapálgatunk, esetleg forgókapás kéziszerszámmal a felszínt lazítjuk föl minden évben (olyan tíz–tizenöt centiméter mélyen), oda ne tervezzünk petrezselymet.

Kis zárójeles bekezdés. (Egy brit főzőcskeműsorban, mely a húsleves fortélyairól szólt, elmondták, milyen jó ízt kölcsönöz a petrezselyemgyökér az ételnek – s miután elkészült, a háromujjnyi vastag fehér törzseket nemes egyszerűséggel a szemétbe dobták, mint amik megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza. Igaz, ennek már jó négy éve. Meglehet, a gazdasági válság hozadékaként azóta a lordok is rájöttek, amit mi mindig is tudtunk: milyen finom falat a petrezselyem főtt gyökere.) (r)