A tiszta levegő a szarvasmarhának is kell

Még úgy húsz évvel ezelőtt az volt szokás, hogy a borjúkat fűtött borjúneveldékben tartották. Akkor ugyanis még nem gondolták végig, hogy a hideg nem annyira árt a szarvasmarhának, mint a párás, dohos, vagy egyenesen büdös és sokszor sötét, zárt környezet. Az ilyen neveldékben felnövő állat aztán hajlamosabb volt a megbetegedésekre is.

Most már tudvalévő, hogy a szarvasmarhának fejlett a hőszabályozása, optimális hőmérséklet számára a 0 és +15 °C. A fiatal borjú sem fázik meg könnyen a hidegben, elég, ha száraz alom van alatta, elegendő a fény és megfelelő a ventilláció, vagyis friss levegő biztosított a számára. A huzatos istállók viszont szintén nem kedvezőek. Fontos a tisztaság, hiszen a legtöbb betegséget a környezeti tényezőkön kívül a vírusok és baktériumok okozzák, amelyek a légzőszervi megbetegedések okozói is a szarvasmarhánál.

A vírusos megbetegedésekre sajnos nem igazán hatnak a gyógyszerek, ezért nagyon fontos a megelőzés és a vakcinázás. Manapság rendkívüli fontosságú a fertőző rhinotracheitise (IBR) elleni küzdelem. A betegség általános légzőszervi tünetekkel, lázzal jár, de sokszor tünetmentes is, így latens módon fertőz. Az az állat, amelyik egyszer már megfertőződött, élete végéig fertőzött marad. Bár nem terjed gyorsan, hatalmas gazdasági károkat okozhat.

Herpeszvírus okozza a roncsoló orrhurutot, ami a szarvasmarhánál felső légúti megbetegedést vált ki. Nagyon ragályos az RS-vírus, ami a növendékek között nagyon súlyos tünetekkel, légszomjjal párosul, és heveny tüdőgyulladást, tüdőemfizémát okoz.

Az egyik legjelentősebb bakteriális légúti megbetegedés a szarvasmarhánál a TBC. Sokáig tünetmentes lehet, és azért is veszélyes, mert az emberre is átterjedhet. A megbetegedett állatot el kell távolítani az állományból. A betegség terjedését szűrővizsgálatokkal lehet kiszűrni. Szintén veszélyes betegség a heveny tüdőgyulladás, amely ízületgyulladással is párosulhat.

(-r)