1973 márciusában az egykori Csehszlovákiában kitört a szarvasmarhák fertőző betegsége – a száj- és körömfájás –, amely Szlovákiát is sújtotta, akárcsak ma. A közösségi médiában többen visszaidézik, hogyan számolták fel akkoriban a betegséggel fertőzött állományokat Szlovákiában.
Karantén és lezárt falu! 52 évvel ezelőtt tombolt a száj- és körömfájás

„Akkoriban 10 éves voltam. Abban az időben valami nagyon hasonló történt nálunk, mint ami idén ugyanebben a hónapban – karantén, tilalmak, fertőtlenítés”
– írta egy Facebook-csoportban a 61 esztendős Vierka Krajčírová Krupanská (61 éves) a nagyszombati járásbeli Farkashidáról.
„Én főleg arra emlékszem ebből az időszakból, hogy az egész falu le volt zárva, a kereszteződéseknél a faluba érkező és onnan távozó embereket fertőtlenítették… és külön engedély nélkül nem mehettünk ki a faluból. Még a nagymamánkhoz és nagypapánkhoz sem a szomszéd faluba”
– idézte fel kellemetlen élményeit. 52 évvel ezelőtt március 20-án éjfélkor hivatalosan lezárták Vágkeresztúr állomását és faluját a száj- és körömfájás fertőzési gócpontja miatt. A személyforgalmat felfüggesztették. Azt is leírta, hogy a vasútállomás várójában sok embert szállásoltak el, távol a családjuktól.
„A forgalmistát az állomás irodájában szállásolták el. 30 katona és 20 rendőr (VB – Verejná bezpečnosť) zárta le a falu teljes környékét. Minden műszakban katonai járőr volt beosztva. Április 24-én indult újra a közlekedés”
– emlékezett vissza.
Elárulta azt is, hogy akkor mindenkinek otthon kellett maradnia. „Az én néhai édesapám orvos volt, lakótelepen laktunk, nem tartottunk állatokat. De nem mehettünk sehova, a faluban pedig önellátásra voltunk utalva. A falu végén volt egy gázló, ahol mindent fertőtlenítettek” – emlékezett vissza 1973-ra. „Sajnálatos volt, hogy nem mehettünk el a nagyszüleinkhez sem, de leveleztünk velük. A nagymamától kapott levelekre a mai napig emlékszem” – mondta.
Abban az időszakban nem jártak iskolába. „Ha például egyetemisták szerettek volna eljutni Pozsonyba, külön engedélyt kellett kérniük” – részletezte.
„A fiúkat pedig főleg a szeredi katonák érdekelték, akik Farkashida másik végében táboroztak Szered irányában. Ott volt egy fertőtlenítő árok is, amin mindenkinek át kellett mennie. Mint hozzátette, Szered felé a falu végén voltak az akkori állami gazdaságok. „Onnan nagy bűz terjengett, ott égették el a beteg teheneket”
– idézte fel.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.