A tél még nem ért véget!

A hideggel szembeni érzékenység állatfajok szerint változó, amit figyelembe kell venni. Jó, ha az állattartók száraz, tiszta, vastagon almozott és huzatmentes pihenőhelyet, istállót biztosítanak az állataiknak.

A gazdasági és a háztáji állataink többsége állandó testhőmérsékletű, ezért a takarmányból felvett energia jelentős részét a testhőmérsékletük fenntartására fordítják. Az ezen felüli energiákat a tömeggyarapodásra, a tejtermelésre, a tojástermelésre illetve a hasznosítási irányuknak megfelelően használják fel. A hideg időszakban fokozottabban kell figyelni a takarmányozásra, az istállóklíma és az egészségi állapot fenntartására.

Takarmányozás

A takarmány biztosítása a betakarítással és vásárlással kezdődik. A gondos állattartók a mennyiség mellett a minőségre, az állag megóvására és a tartaléktakarmány biztosítására is ügyelnek. A takarmányok fedetlen tárolása, az esős idény utáni gombásodás és a penészesedés, a kártevők megjelenése akár 30–40%-os veszteséget is okozhat.

A vegetációs időszakban megtermelt takarmányok tartósítása szárítással és erjesztéssel kitűnő takarmányalapot biztosít a gazdasági állatok részére. Az állomány teleltetése alatt a szemes takarmány etetése szinte elkerülhetetlen.

Tartós hidegben haszonállataink takarmányhasznosítása csökken, nő az étvágyuk, többet kell enniük. Ha a takarmány már nem fedezi az étvágyukat és a szükségleteiket, akkor bekövetkezik a termeléscsökkenés. Téli időszakban ajánlom a szabadban tartott állatok napi takarmányadagját megemelni, ugyanis testhőmérsékletük fenntartásához több energiát igényelnek. Ez fokozottan vonatkozik a beteg, legyengült állatokra.

Itatás

Legnagyobb figyelmet a fiatal állatok, a borjak, a bárányok, a malacok, a gidák... igényelnek. A megszületést és a tökéletes felszáradást követően a föcstej (kolostrum) itatására kell nagy gondot fordítani. Mesterséges itatáskor az itatóvödörbe adagolt tejet elő kell melegíteni, és a tej melegítésénél arra is gondolni kell, hogy a külső hideg hőmérsékleten a tej visszahűlhet.

A hideg időszakban a legnagyobb problémák egyike a jó minőségű ivóvíz biztosítása. Gondot okozhat a vízvezetékrendszer elfagyása, ideális megoldást a temperált víz biztosítása jelent az állatok számára. Elengedhetetlen az itatók rendszeres ellenőrzése a folyamatos vízmozgás fenntartása érdekében. Ha a víz megfagy az itatóban, akkor az állatok nem tudnak eleget inni, ami a termelés csökkenéséhez, kiszáradáshoz és akár elhulláshoz is vezethet.

Istállózás

Hidegben az állatok a nap nagy részében az istállóban vannak, ezért nélkülözhetetlen részükre a megfelelő istálló. Az istálló legyen dél-délkeleti fekvésű, napfényes, világos, ideális páratartalmú, védjen az időjárás viszontagságaitól. Fontos a gyakori almozás és szellőztetés. A nedves, huzatos, túlzsúfolt istállóban az állatok étvágytalanok, rosszul értékesítik a takarmányt, fogékonyabbak a betegségekkel szemben, és több az elhullás. A nagy kapacitású istállókban elhelyezett kevés állat pedig képtelen kifűteni a pihenőhelyet, ilyen esetben az állatok a zord hidegtől nagyon szenvednek.

Hőszabályozási képességüket állataink a számukra optimális istálló-hőmérsékleten tudják kifejteni. Az optimális istállóhőmérséklet Celsius fokban faj, hasznosítási típus és korcsoport szerint változó.

Szarvasmarha: a száraz hideget jól tűri, fejősteheneknél 8–15ºC, hízómarháknál 5–15ºC, a tehénistállóban 8–10ºC elegendő.

Sertés: a sertésólban 8–14ºC, a hizlaldákban 16–18ºC, de a fiaztató malacfészkében 32–35ºC-ot kell biztosítani.

Tyúkok: a tojótyúkoknál 12–16ºC, a növendékbaromfi-ólban 16–18ºC, a naposcsibe nevelőkben pár napig 33–35ºC- ot kell fenntartani.

Juhok: anyajuhoknál 10–12ºC, az ellető hodályban 18–20 ºC szükséges.

Fontos szem előtt tartani az istálló levegőjének az összetételét is a fokozott ammónia, kénhidrogén képződése miatt. Az istállóban kialakított szellőzőnyílások és szellőzőventillátorok segítségével jól megoldhatjuk ezt a gondot.

A téli időszakban fontos biztosítani az istálló megvilágítását is, mert a világítási idő hossza és a fény erőssége serkentőleg hat a szaporítószervek működésére (tojástermelés, ellési időszak, ivarzás...).

Betegségmegelőzés

Az egészséges állatok jobban viselik a stresszhelyzetet és a hideget, mint beteg társaik. Az egészség megtartásában a legnagyobb hangsúly a pervencióra, a megelőzésre esik – ezt vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, teljes értékű takarmányok etetésével biztosíthatjuk a tavasz megérkezéséig. A gyapjút termelő juhoknál nélkülözhetetlen a szelén pótlása. Elkerülhetetlen feladat a parazitamentesítés, a csülök és a pata ápolása. Az állataink számára biztosított friss levegő, napfény, sártalanított kifutók, kinti jártatás is növeli az ellenálló képességet a betegségekkel szemben. Idegen állat vásárlása esetén karanténozással, esetenként vakcinázással tehetünk a legtöbbet.

További teendők

A hosszú téli időszakban a gazdasági udvarban lévő közlekedési utak csúszásmentességére is gondot kell fordítani, ezeket homokkal, fűrészporral, szalmaszecskával lehet biztonságosan kezelni. A vegyszeres kezelés, a sózás a paták, a körmök és a talpfekélyek megbetegedéséhez vezethet. A kötetlen vagy szabadtartásos tejtermelő gazdaságokban figyelnie kell arra is, hogy a fejőállásra való terelés során az utak csúszásmentesítve legyenek. Fejéskor az elő- és utófertőtlenítőt melegen kell tartani. Ajánlatos olyan utófertőtlenítőket alkalmazni, amelyek a fertőtlenítés mellett ápolják és védik a bimbók bőrét.

Komoly gondot okozhat a gazdának a takarmánytározó hómentesítése, valamint a fagyott takarmánycsomók eltávolítása is. A takarmány kiadagolásakor javasolt növelni a kiosztott mennyiségét, hiszen télen az állatoknak több energiára van szükségük, s ez fokozottan vonatkozik a beteg állatokra. A falközi silók megbontásakor is óvatosabban kell dolgozni, kisebb fogásokban javasolt lemarni a szükséges mennyiséget.

Állatgondozók télen

Télen megnövekednek az üzemi költségek, nagyobb az eszközök iránti igény, nehezebb az állatokkal végzett munka. A gépek üzemeltetésekor figyelni kell az üzemanyag dermedésének gátlására, a fagyálló biztosítására. A munkaadónak figyelnie kell arra, hogy a szabadtérben dolgozóknak ebédszünetben fűtött pihenőhelyiség álljon a rendelkezésükre, és meleg italuk legyen. Mivel az állattartó telepek rendszerint a lakott területektől távolabb találhatók, gyakran a dolgozók munkahelyre való utaztatását is meg kell szervezniük.

A sikeresen átteleltetett állomány nagymértékben befolyásolja a következő esztendő gazdasági eredményeit.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök