A szarvasmarha öröklött és tanult viselkedésformái

Az állatok megváltozott életkörnyezete hatással van az élettani és viselkedési szokásaikra, és ezeknek az ismereteknek hiánya a velük való foglalkozás vagy találkozás során akár veszélyes is lehet. Állataink a viselkedésükkel válaszolnak az őket érő külső és belső ingerekre. Viselkedésük egyfajta jelzőrendszer, ami tükrözi közérzetüket. Az iparszerű termelés olyan magatartási formákat váltott ki, amelyek eltérnek a természetes körülmények között élő állatokétól. Fontos ismerni az egyes életjelenségek megnyilvánulási módjait (viselkedés repertoár), melyeket az öröklött és a szerzett (tanult) viselkedési sémák váltanak ki.

A szarvasmarha válogatás nélkül legel, társait sem zavarja, ami az üszőnevelésben és a húsmarhatartásban igen előnyös tulajdonság. A gulyában való csoportosulás képezte mindig is a ragadozók elleni védelem alapját, és az állatok szocializációs képessége teszi lehetővé a csoportos tartást. A borjak szopási reflexe a létfenntartást, a szexuális magatartásformák a faj fenntartását biztosítják. Tanult viselkedésformái a szoptatás, az ivadékgondozás, a rossz szokások és az agresszivitás (döfés, rúgás).

Etetés, itatás: A marha a nap nagy részében fekszik, de ezt a tartásmód is befolyásolja. A fekvés a kérődzést biztosítja a nap 15–30 %-ában, az állva való kérődzés ideje rövidebb. A kérődzés az etetés után 30–40 perccel indul, és néhány percnyi hosszúságútól akár 40–50 percig is tarthat. A takarmányfelvételt az etetési idő hossza, az etetés gyakorisága, a takarmány összetétele, szárazanyag-tartalma és feldolgozottsága is befolyásolja. Szívesen válogat a takarmányféleségek között, amit a teljes takarmánykeverék (TMR) etetése nem tesz lehetővé.

A gyakorlatban a takarmánykiosztás a fejéshez igazodik, napi egyszeri vagy kétszeri alkalommal kerül rá sor. A tejelő tehén óránként 3–4 kg-ot képes felvenni. Az intenzíven tejelő tehén a napi 23–24 kg szárazanyagot 5–6 óra evési idő alatt képes elfogyasztani. Iváskor a száját az orrnyílásig a vízbe meríti, a nyelvét hátrahúzza, a vizet felszívja. Kedveli a nyitott vízfelületet, ezért itatásra a nyílt víztükrű önitató a legalkalmasabb. Gyorsan, néhány perc alatt akár 10–15 liter vizet is megiszik.

Tartási körülmények: Társfelismerő képessége korlátozott, mindössze 30–40 egyedet tud beazonosítani, ezért kiscsoportos tartása kedvezőbb. A csoport hatása, a csoporton belüli szociális rangsor bizonytalanságot, agresszivitást, átmeneti vagy hosszantartó termeléscsökkenést okoz.

Hőmérsékleti komfortzónája elég tág, az optimális környezeti hőmérséklet 3–20ºC. Viselkedésére hatással van az alomanyag, a padozatot, a kötetlen tartásban a pihenőboxok. A legelőn napi 4–5 periódusban legelnek, a tejelő tehenek a legrövidebb ideig, a húshasznú állományok napi 10–13 órát. A szarvasmarha mélyen legel, 10–15 mm-ig lerágja a füvet, az állatok rendszertelenül, megfelelő távolságot tartva, egymástól 2–3 méterre állnak. A növényzetet válogatva fogyasztja, főleg az édes és a savanyú ízeket kedveli. Legeltetéskor naponta 3–4 alkalommal iszik.

Borjak: A borjak öröklött viselkedése a szopási reflex, a tőgy megtalálása. A szopás napi 6–8 alkalommal 8–12 percig tart, közben a borjú 3–5 másodpercenként váltogatja a tőgybimbót. A nagyüzemi tartástechnológia az itatást napi 2-3-szor, a föcstejes időszakban 4–5-ször, automata alkalmazásakor 8–10 alkalommal biztosítja. A tejitatás néhány napos tanulási idővel jár.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök