A kimeríthetetlen komposzt – máris nőnek új hegyek

ÚJ SZÓ-AJÁNLÓ

Ha marad egy kis szabadidőnk, ami májusban meglehetősen ritkaság a kertben, de például egy zimankósabb reggelen vagy kiadós eső után, ha a talaj éppen járhatatlan és művelhetetlen, megnézzük, ugyan mit csinál a komposzt. Utóvégre most igen jól jöhet némi vagy még inkább sok-sok morzsalékos fekete-barna tápdús föld a palántákhoz meg főként a virágoknak.

Ha már megvizsgáltuk, hamar kiderülhet, hogy a várva várt komposzt még éretlen, pontosabban a közepe és a belseje már-már jó, szélei azonban szárazak és nem sokban különböznek eredeti állaguknál. Mégiscsak jó lett volna legalább egyszer átforgatni, jut eszünkbe. S ekkor csak elhatározás kérdése az egész. Úgyis hideg van, vagy úgyse lehet mást csinálni, vagy máskor még kevesebb időnk lesz rá: lássunk hát neki!

Kibontjuk az elejét, s villával meg lapáttal egyszerűen kihányjuk az egészet mellé, jó másfél–két méterre a tárolótól. Ha már vesződünk vele, egyúttal forgatjuk-bolygatjuk is: a nagyobb, összefüggő és azonos állagúnak látszó részeket (fűcsomók, levélkötegek, növényi szárak sűrű lenyomata) a villán addig rázogatjuk-szitáljuk, míg szét nem válnak. Ugyanezt ismételjük meg az anyag visszahányásánál is, ügyelve arra, hogy az apróbb és a darabosabb, a nedves és a szárazabb még jobban keveredjék. Egy-egy réteg (25 cm) után mehet rá frissen tépett bodza vagy csalán, vagy akármi, ami a kertben éppen adódik. Fontos, hogy a megforgatott komposztot lazán, levegősen rétegezzük vissza a tárolóba, nyomkodása, taposása nem kívánatos. A nagyobb fadarabokat, ágrészeket, melyek korhadása, bomlása időigényes, mind kiszedjük, s vagy legalulra helyezzük vissza, vagy egyáltalán nem helyezzük vissza a komposztálóba – tűző napon, például a málna tövébe szórva, takaratlanul sokkal könnyebben elemeikre hullanak. Ha már vesződünk, kiszedjük a nem oda valókat, köveket, cserépdarabokat, műanyag részecskéket, s persze az összes pajort, pondrót, s minden egyéb kártevőt, ami a tél során befészkelte magát. Az átforgatott komposzt azonnal bemelegszik, s pár hét múlva már használható is.

Most látjuk nagy hasznát annak, ha több komposztálónk van: az egyikből, a már érettebből hordhatunk át némi bomlásban levő anyagot a másik, zöldebbe, ezzel is serkentve az érését. Eszményi megoldás, ha a két különböző érésű komposztálónk egymás mellett van. Még jobb, ha négy komposztálónk van, a kert két-két különböző helyén. Most természetesen arra kell törekednünk, hogy az ősszel kiürülteken kívül az újabban telők is hamar beérjenek és üresedjenek, hiszen hamarosan itt a zöldszezon, a sok növényi hulladék ideje – leghamarabb a lekaszált fűnek, aztán a levágott borsószárnak kell majd a hely, s ahogy telik a szezon, úgy mutatkozik egyre égetőbb szükség a komposztálásra alkalmas maradékok tárolásának megoldására. (r)