A kerti tó közelebb hozza otthonunkhoz a szabad természetet

Meleg nyári napokon igazi felüdülés a kerti tó partján ülve figyelni a víz alól kibukkanó halak játékát, vagy hallgatni a szökőkút csobogását. A víz betölti a kertet fénnyel és élettel. A rugalmas medencebélések elterjedésének köszönhetően egy hétvége alatt elkészülhet kertünkben a tavacska, amelyet tetszés szerint betelepíthetünk halakkal és növényekkel. A vízfelület azután vonzza a vadon élő békákat, gőtéket, szitakötőket is. A kerti tó így közelebb hozza a szabad természetet otthonunkhoz, valódi kikapcsolódást nyújtva.

A kerti tó megtervezése

A vízinövények kis edényekben is megélnek, de ha azt szeretnénk, hogy a víz tiszta maradjon, a vízfelület ne legyen kisebb 4 m2-nél. A vízmélység legalább 50 cm legyen, de ha többféle halat is kívánunk telepíteni, alakítsuk 60-80 cm mélységűre. A kerti tónak keleti széltől védett, magas helyet válasszunk. Fontos, hogy a medence közelében ne legyenek fák. A fűzfának, magyalnak, vadgesztenyének, aranyesőnek mérgező hatású levele van. Ezen kívül bármilyen, a medencébe hullott levél bomlása során olyan sók és gázok keletkeznek, amelyek ártanak a halaknak, és elősegítik a zöldalgák elszaporodását.

Kis kertben szabályos alakú tó mutat a legjobban. Partvonala lehet enyhén ívelt. Sekély vízinövényekre nincs szükség benne, a megfelelő egyensúlyi állapotának fenntartásához az úszónövények, tavirózsák és oxigénmegkötő növények hasznosak. A szabálytalan kerti tó nagyobb területen és vadregényesebb környezetben érvényesül igazán. Nincsenek szabályos körvonalai, hiszen az a cél, hogy természetes víztükör benyomását keltse. A partszélt sekélyvízi növények rejtik el, a tó szinte beleolvad a szomszédos kertrészletekbe. A tó köré ültetett buja zöld növények csak fokozzák a természetes hatást.

A közelmúltig betont használtak a tavak és medencék kivitelezéséhez. Manapság kaphatók műanyagból, üvegszálas műgyantából készültek. Utóbbiak drágábbak, de jóval tartósabbak, viszont nem biztos, hogy találunk olyan méretűt és formájút, amilyet elképzeltünk. Saját tervezésű tóhoz használjunk rugalmas, bélelhető fóliát, amely a gödör falához pontosan odasimuló vízszigetelő lepel. Legtartósabb változata a butilén néven ismert szintetikus gumi, amely egy életen át kitart. A polietilén fólia élettartama kb. 10 év.

Fóliával bélelt tó készítése

Először jelöljük ki a terepen a kívánt tóformát. Mérjük meg, hogy mekkora fóliára lesz szükségünk, figyelembe véve a tó mélységét is. A tó kijelölt körvonalát ásóval nyomkodjuk ki, és 20-30 cm mélységben emeljük ki a földet. Ez lesz az ültetőterasz szintje. Ezután jelöljük ki és ássuk ki a középső részt úgy, hogy körben 30 cm széles padka maradjon. Deszkával és vízmértékkel ellenőrizzük, hogy a padka teteje nem lejt-e. A gödörből távolítsuk el a gyökereket és a köveket. Ezután az üreget 2 cm vastagon egyengessük el homokkal.

A következő lépés a fólia elhelyezése. A leplet terítsük a gödör szája fölé. Várjunk néhány órát, hogy a nap melegétől rugalmasabbá váljon a fólia. Ellenőrizzük, hogy a lepel középen van-e, a széleire tegyünk köveket. Lassan kezdjük el feltölteni a tavat csapvízzel. A víz rásimítja a fóliát a meder falára. A vízszint emelkedésével párhuzamosan vegyük el a köveket, hogy a lepel fokozatosan elmozdulhasson a tavacska medre felé. Ezután következik a fólia körbevágása. A sarkaknál készítsünk átlapolásokat, a vízfeltöltést pedig akkor hagyjuk abba, amikor a vízszint 5 cm-re megközelítette a talajszintet. Ollóval vágjuk le a széleket úgy, hogy körben 15 cm-es perem maradjon. A fólia szélét hajtsuk egyenletes redőkbe, majd feszítsük meg és rögzítsük. A peremet habarcságyba helyezett kővel rakhatjuk ki. A kövek kb. 5 cm-re lógjanak be a vízszint fölé. A burkolatot állítsuk vízszintbe. Úgy illesszük a kődarabokat, hogy ne maradjon közöttük hézag, és a terepre kinyúló fóliasávot teljesen befedjék. Természetes hatást kelt, ha a medence peremét nagy szemű kaviccsal határoljuk. A medence belső részén illetve, azon kívül is elhelyezhetünk a kerthez illő, nagyobb méretű, sima köveket.

A kerti tó betelepítése

A frissen feltöltött medencében a vizet egy hétig hagyjuk állni, csak azután kezdjük el betelepíteni. Halakat csak a növények megerősödése után tegyünk a vízbe, mert ezek csipkedik a leveleket, húzgálják a gyökereket. Májustól szeptemberig ideális az idő a telepítésre. A vízinövényeket fóliával bélelt és ültetőfölddel megtöltött kosarakban helyezzük. Más-más talajkeveréket igényelnek a tündérrózsák, a mélyvízi növények, az oxigénmegkötő növények és a sekélyvízi növények. Az úszónövényeket egyszerűen be kell dobni a vízbe. Az ültetőföld tetejére szórjunk kavicsot. A legtöbb növényt fokról fokra kell a víz alá süllyeszteni. Az ültetőkosarakat először állítsuk téglákra. Az új hajtások fejlődésével lépést tartva, távolítsuk el a téglákat, míg a növény a kívánt mélységbe kerül. (Az Ezermester nyomán)