A vetőmagok forgalmazása

A közös mezőgazdasági politika alapjait már az Európai Gazdasági Közösség1958-as római szerződése is magában foglalta. Ennek célja az egyes tagországok közötti kereskedelemben a mennyiségi kötöttségek feloldása, másrészt egységes külső tarifák megszabása a nem tagországokkal való kereskedelem számára. Ezeket az alapelveket először a gabonafélék kereskedelmében kezdték el érvényesíteni, s a későbbiek során a többi termény számára is modellértékűvé váltak. A közös piacszervezés keretében az egyes termények számára célárak vannak meghatározva, amelyek a termelők által elvárt árgaranciákat határozzák meg. Ezek a célárak az alapjai az ún. intervenciós áraknak, amelyekkel az unió egységes belső piacán vásárolhatnak. Ugyanezek alapján szabják meg a a küszöbárakat is, amelyek viszont a közösség külpiacaira érvényesek. Az intervenciós és a küszöbárak közötti különbség révén (a küszöbár a magasabb) az unió tagországai az egymás közötti kereskedelemben előnyösebb helyzetben vannak a külföldi szállítókkal szemben, egyúttal a változtatható behozatali vámok azt is biztosítják, hogy az unióba importált, esetleg jelentős mértékben támogatott termékeket ne hozhasák be a küszöbár alatti szinten. Ez az alapelv biztosítja azt is, hogy az exporttámogatások révén az uniós termékek árait a világpiaci szintre hozzák. Létrehozták az Európai mezőgazdasági irányítási és garanciaalapot, amelyből az exporttámogatásokat, piaci beavatkozásokat és a szerkezetváltási intézkedéseket finanszírozzák. Az unióban tehát megvalósult a mezőgazdasági termékek szabad áramlása bárminemű illeték fizetése nélkül, ugyanakkor ez a külvilágtól elszigetelten zajlik.

A végrehajtott reformok ellenére az ágazati piacszervezés e formája rendkívül költséges a közösség számára, elvonja az unió teljes költségvetésének felét, s a jelenlegi előrejelzések szerint 2005-re ezek a költségek akár 44 milliárd eurora is rúghatnak. A közös mezőgazdasági politika költségei azonban jóval magasabbak, mint amennyit az unió költségvetése biztosít. A jelenlegi mintegy 113 milliárd euro értékű költség 57 százalékát a magas élelmiszerárakban a fogyasztók, 43 százalékban pedig az adófizetők fedezik.

A vetőmagtermesztés 1971 óta támogatási program keretében zajlik, amely a farmerek számára biztosítja a vetőmagtermelés és a –fogyasztás közötti egyensúly fenntartását. A támogatást mintegy 40 növényfajta vetőmagjára, főleg fűfélékre, hüvelyesekre, néhány gabonafélére és lenmagokra folyósítják. A támogatások mértéke a közös mezőgazdasági politika keretében kétévenként kerül meghatározásra. Az unió költségvetéséből erre a támogatásra évente 82 millió eurot költenek.

A nem tagországokból származó vetőmagok behozatala esetén azok csak olyan országokből importálhatók, amelyek minősítési rendszere a közösségben érvényes minősítési rendszer szintjén van, s ezek az országok hivatalos ún. ekvivalens minősítési engedéllyel rendelkeznek. Esetleges hiány esetén ezek a követelmények ugyan módosíthatók, ugyanakkor ehhez az EU vetőmagokkal foglalkozó állandó bizottságának jóváhagyására van szükség. A bizottság évente legalább tízszer ülésezik, s elsősorban a hatáskörébe tartozó szabványok változtatásairól dönt. A vetőmagokkal foglalkozó irányító bizottság a vetőmagpiac alakulásával és a vetőmagokkal kapcsolatos támogatási programok fejlesztésével foglalkozik.

Az egyes növényfajták vetőmagjának forgalmazását szabályozó uniós előírások a szlovák törvényhozás által 1996-ban jóváhagyott fajtákról és vetőmagokról szóló 291/1966 sz. jogszabályba már bekerültek, akárcsak a törvény módosítását célzó javaslatba, valamint az ágazati minisztérium által kiadott 2365/2001-100 sz. rendeletbe. Az uniós jogszabályokkal való teljes összhang kialakítását a végrehajtó rendelkezések kiadásával 2003-ra tervezik megvalósítani.

A felsorolt előírások meghatározzák az egyes vetőmagfajták forgalmazási feltételeit, a vetőmagok kategorizációját és a minősítések sémáját, megszabják a vetőmagtermelők és –forgalmazók nyilvántartásának módját és formáit, egyúttal a vetőmagok és ültetőanyagok egységesen kötelező certifikációjának feltételeit és az OECD előírások figyelembevételével bevezetik a fajták szerinti egységes certifikáció rendszerét.

Országunk fajták szerinti certifikációs rendszere kompatibilis az OECD vetőmagsémáival, s mivel ezt a rendszert az Európai Unió is teljes mértékben elismeri és a saját jogrendjébe is bevezeti, a szlovák vetőmagminősítési rendszert szabályozó jogrend teljes mértékben összhangban van az európai jogrenddel. Országunk tagja a gabonafélék, herefélék, fűfélék, hüvelyesek, olajosok cukorrépa és takarmányrépa, kukorica és a zöldség vetőmagok minősítési rendszerének, amely a tag- és a résztvevő országok számára biztosítja olyan kiváló minőségű vetőmagok felhasználását, amelyek megfelelnek a rendszer követelményeinek, biztosítja a termesztők rendszeres ellenőrzési szabályainak és a vegetációs vizsgálatoknak a betartását. A megszabott feltételek esetén az országok jogosultak arra, hogy az exportált vetőmagot OECD védjeggyel lássák el és nemzetközileg érvényes OECD minősítést adjanak ki.

Az ágazati minisztérium 2365/2001-100 sz. fajtákról és vetőmagokról szóló rendelete értelmében alap- és minősített vetőmagot olyan országból lehet behozni Szlovákiába, amelyet az adott országban nyilvántartásba vettek, és a kiviteli dokumentumaihoz hozzácsatolták:

• az ISTA certifikátumot a vetőmag minőségéről – a laboratóriumi vizsgálatokat, az ellenőrzést a nemzetközi társulás szabályai alapján végzik el,

• OECD certifikátumot a vetőmag valódi eredetéről - az ellenőrzést végző intézet a gazdasági együttműködés és fejlesztés nemzetközi szervezetének külkereskedelmi szabályai alapján jár el.

Két ország ellenőrzési intézete közötti egyezség esetén az ISTA és az OECD certifikátumok az adott intézmény által kiadott certifikátummal helyettesíthetők.

(Forrás: www.asociacia.sk - sz)