A tömegtakarmányok előállítása befolyásolja a gazdaságosságot

A mezőgazdasági termelés hatékonysága a termőföld, a munkaerő és a termelési tényezők kihasználási szintjének függvénye. A hazai szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi szintje ezen a téren nem felel meg sem szükségleteinknek, sem pedig a termelés gazdaságossági követelményeinek, egyúttal jóval elmarad az EU szintjétől is.

Legnagyobb tartalékaink az állatállományok takarmányozásában vannak, amelyek a termelési költségek meghatározó részét teszik ki. A szarvasmarhák takarmányozási költségeinek csökkentése például jelentős mértékű, egyúttal kézzelfogható eredményeket hozhat. Ugyanakkor a tömegtakarmányok termesztésének alacsony szintje jelentős nagyságú termőföldet köt le, ami megköti a termelők kezét, hogy a termőterületeiket a piaci igények alapján keresettebb növények termesztésére használják ki.

A hazai takarmánytermelés további hiányosságai közé tartozik a termelés gépesítése, a gépek mennyisége, technológiai kihasználhatósága és megbízhatósága. Mindez termékegységre átszámítva jelentős költségtételt jelent a szarvasmarhatenyésztésben. Ugyanakkor a növénytermesztés ezen ágazatában az egységnyi termőterületre jutó takarmányanyagok mennyisége még mindig inkább függ az időjárási és termesztési feltételektől, mint a termelők legújabb ismereteket kihasználó céltudatos tevékenységétől.

Az egy lakosra jutó termőterület nagysága alapján nálunk a minőségi takarmánytermelés objektív szükségszerűség. A szarvasmarha takarmányadagjában a tömegtakarmányok 60–65 százalékot tesznek ki, amely az állattartók számára számosállatonként 4–5 tonna szárazanyag előállítását teszi szükségessé annak érdekében, hogy a drága takarmánykiegészítők valóban kiegészítők legyenek.

Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tej- és hústermelésben a takarmányalap a leggyengébb láncszem. Alacsony hektárhozamok, gyenge minőség, jelentős betakarítási, feldolgozási és tárolási veszteségek jellemzik ezt a területet. A takarmánytermelés gazdaságosságát jelentős mértékben befolyásolja a temelés intenzitása, egységnyi termőterületről betakarított szárazanyag mennyisége, a tápanyagok emészthetősége és a folyamatos zöldetetés lehetősége. Nálunk jelenleg 1000 liter tej előállításához 0,25 ha, 1000 kg marhahús előállításához pedig 3 hektárnyi tömegtakarmány előállítására van szükség.

Az egyes takarmányozási módok elemzése alapján egyértelmű, hogy a szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés, ami a tartósított takarmányokkal való etetéshez viszonyítva 15–20 százalékkal olcsóbb. Nem beszélve arról, hogy tartósítással a takarmány mintegy 20–25 százalékot veszít energiaértékéből és fehérjetartalmából is.

A takarmányozás hatékonyságának növelésében ugyanakkor tudatosítani kell azt is, hogy a szemestakarmányok tömegtakarmányokkal való kiváltása nem jelentheti a tömegtakarmányok vetésterületének növelését a vetésforgóban. Ennek érdekében a termelőknek az 1 számosállatra jutó tömegtakarmány-vetésterület mutató alkalmazása ajánlott. A tömegtakarmányok előállításának hatékonyságát az öntözés is fokozza. A mesterséges csapadék pótlásával 50–60 százalékkal növekszik a hozamok stabilitása. Öntözéses feltételek között bővül a takarmányozásra kihasználható köztestermények száma. A jól szervezett takarmányternmelés egyúttal a talaj termőképességének javítását is segíti. (santa)