A kiszámíthatatlan Migaľ-csoport sodorja veszélybe Fico terveit

Egy hónap telt el azóta, hogy Fico ultimátumot intézett a partnereihez a parlamenti többség bebiztosításával kapcsolatban – és azóta sincs 79 kormánykoalíciós képviselő, új házelnök, sőt, a következő, márciusi ülésszak történései is teljesen bizonytalanok. Fico ugyanis viszonylag gyorsan megegyezett Rudolf Huliakkal az SNS idegenforgalmi és sportminisztériumának átadásáról, a Hlas képviselőivel folytatott tárgyalásokról azonban szinte semmilyen konkrétumot nem tudni. A bizonytalanság egy hónapja tart, a PS-találkozót követően pedig csak tovább fokozódott.

Három furcsa ember

Az engedetlen képviselők csoportja eleve nem egységes: Samuel Migaľ, a JOJ televízió volt moderátorából lett politikus és Radomír Šalitroš üzletember már január vége óta nem tagja a Hlas-nak, a párt munkakongresszusán némileg meglepő módon gyors ütemben kizárták őket és azóta sem vették fel velük a kapcsolatot. 

A harmadik tag, Ján Ferenčák késmárki polgármester ugyan a pártban maradt, de a kormánykoalíció gyakorlatilag a három képviselő fő kommunikációs csatornájaként kezeli – és benne bízik a legjobban, ha valakit a kollektív lekenyerezés miatt meg kell jutalmazni egy minisztériummal vagy más tisztséggel.

A probléma azonban abban rejlik, hogy Migaľék továbbra is sokkal inkább azt kommunikálják, mit nem szeretnének, a pontos követeléseik homályban maradtak. Ferenčák például – állítólag – nem akarna egy minisztériumot egy bizonytalan sorsú kormányban, helyette Késmárk ügyeit igazgatná. Migaľ nem szeretné, hogy a kormánykoalíció a parlamentben diktatorikus módon, minimális kommunikációval fogadjon el törvényjavaslatokat. A képviselőnek az sem tetszik, hogy Robert Fico hangsúlyosan nem szimpatizál az ukránokkal. 

Hétfőn pedig egy újabb látványos, közös pontot találtak a képviselők, ami kimondottan fájhat a koalíciónak: Migaľ és a PS egyaránt megegyezett abban, hogy Richard Raši, a Hlas házelnök-jelöltje alkalmatlan lenne a tisztség betöltésére. 

A PS tiltakozását borítékolni lehetett, de ha a Hlas volt képviselői sem állnak Raši mögé egy titkos szavazáson, akkor a kezdeményezés akár el is bukhat, tovább rombolva a koalíción belüli kölcsönös bizalmi viszonyokat. Hogy a helyzet bonyolódjon, még egy dolgot biztosan nem akar a háromfős csoport: előrehozott választásokat.

Töréspont

A sok követelés hátránya, hogy a fél éve tartó patthelyzetet egy ponton meg kell oldani egy kompromisszummal. Amikor küszöbön a megegyezés, a lázongó képviselőknek a szavazataikért és megbízhatóságukért cserébe fel kell adniuk a korábbi követeléseik egy részét, ezzel pedig a hitelüket veszítik. Jelenleg pedig nem látszik, hogy pontosan milyen elemekből is állna egy efféle megegyezés. Fico viszonylag sokat tud ajánlani a támogatásért cserébe: a Smer hatáskörébe tartozó minisztériumokat és államtitkári tisztségeket, vagy konkrét kezdeményezések támogatását (Migaľ egyik kezdeti problémája kimondottan a „hobby horsing” néven ismert sport elhanyagolt finanszírozása volt).

A három volt Hlas-képviselő visszacsatornázása ugyanakkor nem oldaná meg, sőt, súlyosbítaná a koalíció egyik legfontosabb problémáját, a fokozatosan éleződő feszültségeket a „liberálisok” (a Hlas néhány képviselője) és a keményvonalasabb „konzervatívok” között. Az SNS portfóliójában maradó kulturális tárca ténykedése folyamatosan feszültségeket generál, a nemzetiek pedig ugyanolyan ferde szemmel néznek a Hlas-vezette iskolaügyi minisztérium ténykedésére. Migaľ akciói, mint az Ukrajna mellett való látványos kiállás vagy a PS-szel való egyeztetés pedig tovább növelik a bizalmatlanságot a keményvonalas koalíciós képviselők körében. Nem jelentene hosszú távú megoldást az sem, ha a három képviselő csak azokat a törvényjavaslatokat támogatná, amelyeket helyesnek ítél meg: ugyanis ebben az esetben rengeteg kezdeményezés megbukna a parlamentben, ami az SNS kiválását okozhatná.

Megegyezés mikor?

A jelenlegi fejlemények fényében nehéz megmondani, mikor láthatunk tisztán annak kapcsán, létezik-e egyáltalán koalíciós többség. Fico februári ultimátumát követően eredetileg a nyilvánosság arra számított, hogy a kormányfő kézbe véve a tárgyalásokat egy-két héten belül megegyezik minden lázongó képviselővel. Ez nem történt meg és napokon belül aligha születik kompromisszum.

Maga Fico nyugalomra intett és eredetileg a március 25-én kezdődő ülés időpontját nevezte meg végső határidőnek. Ezzel szemben egyre több jel utal arra, hogy szélsőséges esetben a koalíció akár tovább halaszthatja a megegyezést és csak május végén ül össze a parlament – miközben a törvényhozás gyakorlatilag megbénul, új rendelkezések pedig nem születnek.

Az biztosnak tűnik, hogy a parlamenti többség elvesztésével a korábbi egyetlen vívmánynak tekintett megegyezés Richard Raši házelnökké választásáról is veszélybe került. Fico eközben egyre többször lebegteti az előrehozott választás témáját – ami lehet üzenet és fenyegetés Migaľ csoportjának a gyors megegyezésre, de közben egyre inkább egy reális forgatókönyvnek tűnik, amivel lezárható a koalíció szenvedése.