A tejfehérje és zsír aránya meghatározó

A tehéntej beltartalmi értéke a fajtától függően elsősorban a takarmányozástól, az évszaktól, a laktációs stádiumtól és a laktáció sorszámától függ. A tejtermelésben a fehérjeszint mennyiségének növelése érdekében az utóbbi időben számtalan vizsgálatot végeztek, melynek eredményeiről az alábbiakban a szaksajtó alapján nyújtunk a ismertetőt. Habár mind a tejfehérje-, mind a tejzsírtartalomnak viszonylag magas az öröklődhetősége, a tej tejfehérje-tartalma jobban öröklődik a tejzsírnál, mert a tejzsírra nagyobb mértékben hatnak a környezeti tényezők.

A tejzsírtartalmat jobban befolyásolhatjuk a takarmányozással, mint a tejfehérje-tartalmat. A kérődzők adagjában jellemzően kevés a takarmányzsír. Extra zsír hozzáadásával és/vagy védett (by pass) zsírok etetésével a tejzsír mennyiségét és zsírsavösszetételét fokozhatjuk, illetve módosíthatjuk. A tejzsírtartalom szintén növelhető a takarmány nyersrosttartalmának növelésével. A tejfehérje-tartalom csökken a takarmány nyersrosttartalmának növelésével, azaz az energiatartalom csökkentésével.

Nyersfehérje-, fehérjedús takarmány (pl. repcedara) -etetéssel nő a tejfehérje-tartalom és nő a fehérje-zsír arány is, bár ez inkább a lecsökkenő tejmennyiség következménye. Az abrakadag növelésével (illetve a rosttartalom csökkentésével) nő a fehérje-zsír arány, de ez nem más, mint a tejzsírtartalom csökkentése, ami ismét hígabb tej termeléséhez vezet.

A tejben előállított tejfehérje és tejzsír energiamennyisége azonosnak vehető a takarmánynak a termelésre fordított nettó energiamennyiségével. Ismert, hogy a takarmány emészthető energiája veszteséggel fordítódik nettó energiává, s e veszteség mértéke a kérődzőkben sem azonos a tejzsír és a tejfehérje vonatkozásában. Tejzsír esetében a veszteség 30% feletti, míg tejfehérje esetében 30% alatti; vagyis tejzsír és a tejfehérje közötti – előbbiekben felvázolt – energetikai különbség még nagyobb, ha az összehasonlítás alapja az emészthető energiaszükséglet.

Amennyiben tenyésztői úton csökkentjük a tej zsírtartalmát, úgy a tejelő tehén energiaszükséglete is kevesebb lesz. Ezt az energiakülönbözetet a takarmányozásból/termelésből teljesen megtakaríthatjuk vagy esetleg a növekvő tejfehérje-mennyiség előállítására felhasználtatjuk. Azt is remélhetjük, hogy a termelés – kevesebb tejzsír révén lecsökkent – energiaszükséglete „tehermentesíti” az intenzív tejelő teheneket. Csillapodhat a kondícióvesztés és az élősúlycsökkenés a laktáció elején, enyhülhetnek az anyagcsere eredetű megbetegedések, s sikeresebbé válhat az idejében történő újravemhesítés. (w)