A spekulatív felvásárlások ellen

Az Európai Bizottság 60/2004-es rendeletének végrehajtása hamarosan sokaknak álmatlan éjszakákat okoz. Figyelmen kívül hagyása viszont súlyos szankciókat von maga után.

Minél inkább közeledig az EU-csatlakozás napja, annál nyilvánvalóbb, hogy a felkészülésben bizony súlyos hiányosságok vannak. Hatványozottan vonatkozik ez a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra, valamint a rájuk kötődő ágazatokra, amelyek az EU-ban az egyik legszigorúbban ellenőrizett területnek számítanak. Nem csoda, hogy Brüsszel árgus szemekkel figyeli, és szigorúan ellenőrzi a történéseket e területen, hiszen összbevételeinek mintegy a fele éppen ide irányul. Ennek ellenére a szlovák agrárkormányzat egészen 2002 végéig vajmi keveset tett a rugalmas felkészülés, a zavartalan átmenet érdekében. Másfél év pedig a Simon Zsolt miniszter által diktált tempó ellenére is túlontúl kevés a többéves – technikai, technológiai, infrastrukturális és főleg szemléletbeli – lemaradás pótlására.

Igaz ez a megállapítás a cukorra is, amely az egyik legstabilabb terménynek számít az EU-ban. (Azok a mezőgazdasági termelők, akik cukorgyári megrendelésre, eladásra termelnek, azaz úgynevezett termelési kvótával rendelkeznek, már ma tudják, hogy répájukat eladják, s azt is, milyen áron. S ez a termelői biztonság nem csupán az idei évre vonatkozik, hanem a rákövetkezőre is. A jelenlegi cukorpiaci szabályozás az EU-ban ugyanis 2006-ig érvényes, s a Közös Agrárpolitikában megfogalmazottak értelmében 2013-ig lényeges változás nem feltételezhető.)

De térjünk vissza a cukorpiaci készletekre vonatkozó 60/2004-es EB-rendeletre, amely bizonyára nagyon sokak életét megkeseríti az EU-csatlakozás előtt és után is. Ugyanis e szabályozás értelmében Szlovákiának – a spekulatív felvásárlás és -készletképzés megakadályozása érdekében – a többi társult országhoz hasonlóan záros határidőn belül fel kell térképeznie a boltokban, cukor- és gyógyszergyárakban, vegyi- és más élelmiszeripari üzemekben, raktárakban, állami tartalékalapokban stb. a répa- és gyümölcscukor, valamint izoglükőz (kukoricából nyert édesítőszer) készleteit. A vizsgált időszak 2000. május 1-jétől 2004. április 30-ig terjed. A monitoring a cukorimportra, -exportra, az édesítőszerek feldolgozására, eladásra is vonatkozik, éves és havi lebontásban. A helyzetet nehezíti, hogy a leltározási kötelezettség azokra a termékekre is kiterjed, amelyek répacukor- vagy édesítőszer-tartalma meghaladja a 10 százalékot. Mivel ez utóbbit eddig nálunk senki sem figyelte, mint ahogy azt sem, hogy a feldolgozásra behozott répa-, gyümölcs- vagy nádcukor ténylegesen elhagyta-e az országot (sok szakértő szerint épp az ilyen ellenőrzés hiánya miatt lehetett nálunk „fekete” cukorkészleteket képezni), így ma még senki sem tudja, hogy ezt a vizsgálatot ki és miként hajtja majd végre. A felelős az adatok begyűjtéséért, feldolgozásáért és kiértékeléséért a múlt év végén létrehozott, ténylegesen csak most épülő Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség (PPA) lesz. Ugyanakkor a PPA jelenleg sem személyileg, sem hatáskörileg nem képes eleget tenni ennek a hihetetlenül nehéz és időigényes feladatnak – hangzott el egy minapi nyitrai szakkonferencián. A cukorkészleti feleslegek eredményes identifikálása érdekében ugyanis a pénzügyi és gazdasági tárcáknak, továbbá az adó- és vámhatóságnak, a kereskedelmi felügyelőségnek és még számos más szervnek is össze kellene fogniuk, adatokat, kimutatásokat kellene cserélniük, miközben az erre vonatkozó rendeletek, belső jogi normák jelenleg még el sem készültek.

Brüsszel viszont senkivel sem kivételez. A 60/2004-es EB-rendelet értelmében súlyosan szankcionálja majd azokat az országokat, amelyek nem tesznek maradéktalanul eleget a monitoring kötelezettségnek s az EB-szakértők által a többéves lakossági átlagfogyasztás és -feldolgozás alapján kiszámított cukorfelesleget 2005. július 31-ig – bizonyíthatóan – nem viszik ki az országból EU-n kívüli piacra vagy nem semmisítik azt meg. Mindezt annak érdekében teszi, hogy elejét vegye a spekulatív tartalékképzésnek. Annak, hogy valakik most óriási raktárkészleteket képezhessenek a (relatíve) olcsó cukorból, amit az EU-csatlakozás után tetemes haszonnal immár a huszonötök piacán drágán értékesítenének. Merthogy a cukor ára a jelenlegi EU-ban jóval magasabb a hazainál. Az EU-csatlakozás után bizonyos áremelkedés nálunk is bekövetkezik, ám hogy mikor és milyen mértékben, az a lakosság vásárlóerejétől is függ majd. A hazai cukorgyárak vezetői mindenesetre rendre azt hangoztatják, hogy a kristálycukor bolti ára előreláthatólag nem haladja majd meg a kilónkénti 38-40 koronát.

Készletfelmérési kezdeményezés

Brüsszel eredetileg 55 agártermék esetében akarta kötelezni a társult országokat arra, hogy a spekulatív felvásárlások elkerülése végett még az uniós csatlakozásig térképezzék fel készleteiket. Szlovákia a termények számának csökkentését kezdeményezte. Egyelőre nem tudni, hogy Brüsszel hajlandó-e engedni, s mely termények esetében, illetve miként és mennyiben határozza majd meg azt az árumennyiséget, amelyet a huszonötök közös piacán kívül kell értékesítenünk.