A borjú gondozása és felnevelése

A borjúnevelés az üszőutánpótlás alapja. A felnevelésre kerülő üszőknek jobbnak kell lenniük az anyai generációnál, termelésben 100–200 kg-mal nagyobb laktációs termelést és több teljesített laktációt kellene elérniük, mint a jelenlegi állomány. A növekvő termelés ugyanakkor rontja a szaporulati mutatókat, ezért a jól fejlett üszők szaporodásbiológiai tulajdonságainak is kedvezőeknek kell lenniük. Jó, ha az üszők időben, könnyen fogamzanak, egészséges borjúvemhet nevelnek, viszonylag könnyen ellenek, a két ellés közötti idejük elég rövid, és ez a ciklus 4–5 termelő évig ismétlődik, jelentős egészségkárosodás nélkül.

A tehén 6000–7000 kg-os éves tejtermeléssel csak 3–4 év múlva kezdi visszafizetni a felnevelési költségeit. Ezért a 28-30 kg-os napi tejtermelést elérő vagy ezt meghaladó tehenek kinevelésére kell törekedni, mert ezeknél a felnevelési költség 3 laktáción belül térül viszsza. Sajnos, megtörténik hogy a 4–5. laktációt már sok tehén nem éri meg!

A borjúnevelés célja tehát a gazdaságosabban termelő, jó küllemű tehenek felnevelése, amelyek vemhesüszőkorban jól eladhatók, piacképesek!

A borjú öröklött képességeit jó nevelési technológiával igyekszünk mindjobban felszínre hozni, az optimális fejlődést segíteni. Ezzel szemben a rosszabb gondozási feltételekkel növekvő kezelési költségek, nagyobb elhullási arány és egyéb ráfordítások járnak. Az eredmény: gyenge minőségű üszők és kisebb termelésű, kevésbé ellenálló tehenek.

Sokféle borjúnevelési módszer, jó minőségű tejpótló szer, takarmányozási adalékanyag létezik, amelyek bemutatása helyett inkább olyan borjúgondozási szempontokat ismertetünk, amelyek a jó nevelési eljárások sajátjai.

Az újszülött borjú gondozása

Az egészségesen született borjú születése után 1–2 órán belül feláll, és szopik. Az anyjukat szopó borjak 30–40%-ánál nehéz eldönteni, hogy mikor és mennyi föcstejet kaptak, ezért célszerű a borjút egy órán belül föcstejjel megszoptatni (a tehéntől vagy szopókás edényből). Az adag 2–3 l lehet, ami jelentősen védi az újszülöttet a fertőzésektől. Az anya föcstejének minősége persze függ a fajtától, hogy milyen betegségeken esett át, milyen életkorú, de attól is, hogy ellés előtt pl. órákig csepegett-e a teje a tőgybimbókból. Az újszülött gyors és megnyugtató ellátása a jó minőségű anyai föcstejjel azért olyan fontos, mert a 4–5%-os újszülöttkori elhullás felének az oka a borjak nem megfelelő ellenanyag-ellátotsága.

Az újszülött oltógyomrának befogadó képessége nem teszi lehetővé nagyobb adagok felvételét, ezért a kisebb adagú, napi többszöri itatás később előnyösebb. Az ellenanyagok felszívódási hatékonysága a borjú bélrendszerében születése után óráról órára csökken, és az első nap végén ez gyakorlatilag megszűnik, miközben fokozódik az emésztőenzimek kiválasztása.

Az újszülött borjú elhelyezéséhez nem kell nagy alapterület (8–10 m2-es elletőboksz vagy l m-es almozott ketrec), temperált (10–15 °C-os) huzatmentes, 80% alatti relatív páratartalmú helyiségben. A borjak mozgását, légzését gyakran figyeljük meg a 7–10 napig tartó újszülöttkori időszakban!

A borjú születési súlya kedvező esetben a fajtaátlagnak felel meg, bikáknál 1–2 kg-mal több, mint az üszőknél. Fontos tudnunk, hogy a születési súly erős, közepes mértékben öröklődő, a marmagasság pedig még ennél is jobban öröklődő jelleg, amely két jellemző egymással is összefüggésben van. A születési súly enyhén ellentétes kapcsolatban van a későbbi súlygyarapodással és magasságnövekedéssel. Tehát bizonyos határon belül a kisebb borjú jobban, míg a nagyobb gyengébben fejlődik. Nem azok a borjak a kívánatos méretűek, amelyek születéskor nagyok (hiszen ez ellési nehézségeket okozhat), hanem azok az átlagosak, amelyek aztán gyorsan fejlődnek.

Nevelés tejjel vagy tejpótlóval

Általában a borjú testsúlyának 8-10%-át itatjuk meg tejben vagy tejpótló szerben. Választás előtt ezt a mennyiséget fokozatosan csökkentjük. A tej teljes értékű és kiváló takarmány, de drága. Helyettesítésére többféle, jó minőségű tejpótló áll rendelkezésre. Az itatás időszaka nem korlátlan, rendszerint 50–80 nap közötti. Az 50–55 napos választás azért kedvező, mert ez alatt az idő alatt a borjak megfelelő átmenettel törés nélkül rászoktathatók a szálas és abraktakarmányra. Kéthetes borjak elé már adunk szoktatásként némi abrakot és jó minőségű szénát. Elsősorban az abrak bendőben lebomlott illózsírsavai serkentik a felszívó hám kifejlődését, míg a szálas a bendő falának izomzatát erősíti, és segít a kérődzőreflexek működésének kialakításában. A fokozatos szoktatás eredményeként a 0,8–1 kg abrakot naponta elfogyasztó borjak elválaszthatók. A súlygyarapodásuk 600–700 g/nap körüli, és a holstein-fríz fajtájú borjak általában 75–80 kg testsúlyt érnek el választásra, míg a magyartarka vagy egyéb húsborjak többet is. A nevelési szakasz végére érdemes a szarvtalanítást és természetesen a súlymérést is elvégezni. A tejpótlók kiválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy ezek lehetőleg 20% nyersfehérjét és 16–18% nyerszsírt tartalmazzanak.

Utónevelés, üszőnevelés

A későbbi nevelés alapelve is az, hogy a növendékekkel termékenyítésükig mérsékelt súlygyarapodást kell elérnünk. Ez például a hat hónapig tartó borjúnevelési időszakban átlagosan 700 g/nap súlygyarapodást jelent, a napi súlygyarapodás azonban később, az ivarérés időszakában sem haladhatja meg a napi 1 kg-ot, különben a tőgy mirigyállománya elzsírosodik, ami a tejtermelést csökkenti. Ezért az üszők napi abrakkiegészítése lehetőleg ne haladja meg a 2–2,5 kg-ot, amivel elkerülhetjük a növendéküsző-állomány elhízását. Figyelnünk kell arra, hogy a borjak testmagassága az első évben jobban növekszik, mint a testsúlyuk, ezért a fejlődő borjú testmagassága (vagy marmagassága) érzékenyebb az átmeneti táplálóanyag-hiányra, mint a testsúlya. A csököttség gyakoribb formája egyéves üszők között az alacsonyabb állat. A magasságot és a testsúlyt tehát egyszerre érdemes ellenőrizni, lehetőleg kéthavonta, ami egyben a kondíció és a lábvégek időszakos átnézését is jelenti.

A 15–16 hónapos, a 360–380 kg-os testsúlyt és 120–125 cm marmagasságot elért üszők már biztonságosan termékenyíthetők. A vemhes üszőket olyan kondícióban kell tovább nevelnünk, hogy közvetlenül ellésük után elérjék az 540–560 kg-ot és a 130–135 cm marmagasságot. (r)