A betakarítás optimális időpontjának meghatározása

A herefélék már régóta az egyik lényeges összetevői a tömegtakarmányoknak. A lucerna és a lóhere többéves évelő növényként jóval ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben mint az egyéves takarmánynövények, ugyanakkor megbízható és könnyen emészthető tápanyagforrásul szolgálnak a gazdasági állatok takarmányozásában. A megfelelő sűrűségű gyommentes állományból a termelő legalább két-három évig megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmányt takaríthat be, szenázst és szénát készíthet. A pőstyéni növénytermesztési kutatóintézet szakemberei azt vizsgálták, hogy a betakarítás időpontjának meghatározásával milyen mértékben befolyásolható a takarmány minősége és az állomány telje-sítőképessége.

A betakarítás időpontjának meghatározásakor az állomány konkrét állapotából, sűrűségéből, fenológiai fázisából kell kiindulni. A takarmány minőségének megőrzése érdekében azonban mindenképpen még az alsó levelek sárgulása és lehullása előtt meg kell kezdeni a lucerna vagy a lóhere kaszálását. Először a legsűrűbb legalább 0,5 m magasságú állományokat kezdjük el kaszálni. Úgyszintén az elsők között kell megkezdeni a fekvő és a begyomosodott parcellák kaszálását.

A lucerna betakarításakor figyelembe kell venni, hogy a növény a lignifikáció következtében veszít a minőségéből, az első kaszálás után 7-10 napig képes megőrizni azt. Az első évben a növényzet megfelelő legyökerezése érdekében a lucernát csak virágzás után kaszálják. A kétéves vagy annál idősebb növényállományokban az első kaszálást általában a butonizáció kezdetén, a többit a butonizációtól a virágzás időszakáig végzik. Annak érdekében, hogy a növényállományunk megfelelő hosszan teremjen, a gyökerekben növelni kell a glicidkészleteket, ezért a lucernát általában a második évben a második kaszálás előtt szintén hagyják kivirágozni. A későbbi kaszálások időpontját úgy kell időzíteni, hogy az utolsó előtti és utolsó kaszálás között legalább 42 – 55 nap teljen el. Az első kaszálás általában nagy zöldtömeget eredményez, ugyanakkor ha a betakarítás alatt esős az idő, érdemes a betakarított tömegből szenázst készíteni. Szénát a későbbi kaszálásokból készíthetünk.

A lóhere már a vetés első évében gyorsabb fejlődési ütemben növekszik, mint a lucerna, a 2. esztendőben szintén gyorsan kasza alá érik. A növényt először a rügyezés kezdetétől a virágzásig takarítják be. Mivel az első kaszálásig nagy tömeget képez, a virágzás alatt ledőlhet, ezért a betakarítás második évében inkább korábbra kell időzíteni a kaszálást. A lóhere a lucernához képest lassabban veszít a minőségéből (fásodik), az 1. kaszálás után 10 – 15 napig megtartja az optimális szintet. A lóhere több ízletes, könnyen emészthető anyagot tartalmaz, ezért a közvetlen takarmányozásra is alkalmasabb.

A here- és fűkeverékek betakarításának időpontját a here virágzásának elejére időszítik, a lucerna- és fűkeverékeknél a lucerna teljes butonizációjának időpontjára. Mindkét keverék esetében jó, ha a fűfajta a kalászhányás időszaka utáni állapotban van. Az említett keverékekből megfelelő feltételek esetén jobban emészthető magasabb szárazanyagtartalommal rendelkező takarmányt kapunk, mint a tiszta lóheréből, vagy a lucernából.

A jó minőségű széna készítése szervezési szempontból is igényes. A kaszálást lehetőleg megállapodott állandósult időjárási viszonyok között érdemes elkezdeni, s a lekaszált növényzet nedvességtartalmát minél gyorsabban 40 % alá kell szorítani, ugyanakkor fontos az is, hogy lehetőleg ne ázzon meg. A forgatást korán reggel, vagy naplemente után végezzük, hogy minél jobban megőrizzük a legértékesebb levelek lepergését. (feld. – yl)