Veszélyes növényeink

A népesség mind nagyobb százaléka ismeri már, melyek az allergia jellemző tünetei, s tudja azt is, hogy számára melyik növény virágpora igazán veszélyes. A virágpor-allergiákat jó néhány, lágyszárú vagy fás növény okozhatja.

A nyír (Betula pendula) lombhullató fafajunk, melynek kérge sima, ezüstösen fehér, szürkés-fehér keresztcsíkokban hámlik le. A fa porzós barkái 3-6 cm-esek, először barnásak, majd felpattanva sárgásak. A termős barkák a megporzás után lefelé fordulnak. Európa északi, nyugati területein gyakori, jól tűri a szélsőséges éghajlati viszonyokat is. Hazánkban nagyobb, összefüggő nyíresek nincsenek, de gyakori fajként láthatjuk erdők szélén, illetve kertjeink, parkjaink faegyütteseiben. Virágpora allergén hatású.

A lósóska valamint a rokon Rumex fajok is lágyszárú mérgező növényeknek számítanak, jelentős oxalát tartalmuk miatt is. A Rumex fajok mindegyike nagy mennyiségű virágport termel, s ezzel jelentősen hozzájárulhat az allergiás tünetek fokozódáshoz.

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) hihetetlenül agresszív gyomfajunk. Észak-Amerikából származik, s az elmúlt évtizedek során nyomon követhető sebességgel terjedt el. Gyomtársulásokban, parlagokon, utak szélén, települések környékén, valamint ezeken belül is egyre terjed. Igénytelen, hatalmas mennyiségű virágport termelő növény, mely az allergiás panaszokat okozó társai között az első helyen áll (becslések szerint az Egyesült Államok levegőjébe akár egymillió tonna parlagfűpollen is kerülhet). Virágzási ideje nyár közepén, nyár végén kezdődik, s jószerével csak a késő őszi, hideg időszak vet véget e szakasznak. A növényt – helytelenül – vadkendernek is nevezik, bár az egy valóban létező, másik növény (a kender – Cannabis sativa) elvadult formája. A parlagfű pollentermelése csak úgy csökkenthető, ha minden lehetséges módon korlátozni igyekszünk fejlődésmenetét, s még virágzás előtt levágjuk vagy kiirtjuk. Az elhanyagolt gyomterületek, közterületi parlagok felszámolása tehát nemcsak a település rendezettségéhez vezet, hanem egyre több ember allergiás tüneteit is enyhíti. Azon elképzelés, mely szerint bízzuk legelő állatokra a növény ritkítását, nem reális, hiszen a birkák csak akkor esznek parlagfüvet, ha szinte semmilyen más növényi táplálék nem áll rendelkezésükre.

A parlagfű pollentámadásának mechanizmusa nagyjából már ismert. Immunrendszerünk bizonyos típusú sejtjei (az ún. B sejtek) az idegen anyagokkal szemben védekezni képes antitesteket termelnek. Ezek egyik csoportját alkotják az immunglobulin E-molekulák (IgE), melyek például a nyálkahártya (orr, légzőszerv-rendszer) bizonyos sejtjein is megtalálhatók. Amikor a pollenszemből kiszabadulnak egyes fehérjék és kapcsolódnak az IgE molekulákhoz, a sejtekben lévő kémiai anyagok sora szabadul ki, méghozzá igen hirtelen. A heves allergiás tüneteket (tüsszentés, orrfolyás stb.) ezen anyagok (hisztamin, prosztaglandin stb.) okozzák. Bár a növényvilágban nem túl sok az allergén növények száma, egyre többen érzékenyek ezekre, s szorulnak kezelésre. (erf)

Mire vigyázzunk még?

A rovarcsípés okozta allergiás roham akár halálos is lehet. Azok, akik túlérzékenyek a rovarok által kibocsátott méreganyagra, adrenalint kapnak, hogy adott esetben beinjekciózhassák maguknak az életmentő anyagot.

Fémek is okozhatnak túlérzékenységet. A legveszélyesebb a nikkel. Fontos, hogy fülbevalót, klipszet csak ép bőrű fülbe tegyünk, ugyanis a sérült bőr elősegítheti a nikkelérzékenység kialakulását. (NL)