Záptojásveszély!

Egyre elenyészőbb a különbség az egyelőre legnépszerűbb Robert Fico és a közvélemény-kutatók ranglistáin egyre feljebb araszoló zsolnai polgármester, Ján Slota között. Már ha egyáltalán különbözhet egymástól két záptojás. A záptojások ugyanis egyformán ehetetlenek és büdösek. Ugyanis Fico, aki vélt és valós politikai ellenfeleivel szemben tudatosan valótlanságokkal operál, épp úgy idéz egy záptojást, mint Slota, aki évek óta a legalpáribb kocsmai bugrisok modorában köpköd a közéleti szalonok asztalainál. A kelet-európai posztkommunista társadalmakat tekintve persze vaskos túlzás közéleti szalonokról beszélni... Mert a közélet, a politika és környéke e tájakon sajnos sokkal inkább hasonlít egy gusztustalan állatfarmra, mintsem holmi szalonra. Vélhetően néhány emberöltő is eltelik majd, míg enyhülnek a tünetek. Nem több tehát hiú ábrándnál, hogy a napokban agyonragozott előrehozott választások gyökeres változást hoznának itt. Már csak azért sem, mert nem feltételezhető, hogy Fico rövidesen Fehéroroszországba emigrál, Slota pedig a kóbor kannibáloknál folyamodik menedékjogért. Hülyék is lennének, hiszen, ha most, vagy akár jövő tavasszal lennének a parlamenti választások, komoly esélyük van arra, hogy mindketten komótosan besétáljanak a parlamentbe. Fico pedig, a jelenlegi népszerűségi mutatók szerint, akár a kormányfői bársonyszékre is számíthat. Nem állnak persze rosszul a szlovák kereszténydemokraták egy részét tömörítő „kádéhások” sem. Ugyanúgy, mint az MKP politikusai. Mert előbbiek azok, akik a lehető legtöbbet profitáltak Pavol Rusko, a volt gazdasági miniszter egyébként jogos „kivégzéséből”, hiszen önmagához képest a KDH soha nem volt ilyen népszerű, mint most. Érthető, hiszen politikusai „vezényelték a tüzet” a minap szinte a végsőkig tétovázó kormányfőnek, Mikuláš Dzurindának... Az MKP pedig, mint egy mindig talpra eső macska, akármikor megszerzi a szlovákiai magyar szavazatok legalább kilencven százalékát. Mert egyelőre még a láthatáron sincs alternatívája! A szlovák társadalomban ugyanis tagadhatatlanul folyamatosan ott lappang a szűkkeblű nacionalizmus. Ami tulajdonképpen nagyságrenddel hasznosabb a kisebbségi jogokat jól vagy rosszul, ám tagadhatatlanul markánsan fölvállaló Bugáréknak, mintha megfogadnák kampányfőnöknek akár a világ legkvalifikáltabb választási guruját. A KDH-t és az MKP-t leginkább épp ez a helyzet csábíthatja arra, hogy akarva-akaratlanul megsegítsék a közélet záptojásait... Ficóékat, vele együtt, sajnos, a permanens magyarfalásra építő Ján Slotát is. Ami, ugye a közéleti állapotokat tekintve rosszabb, mintha csöbörből vödörbe kerülnének. Nem beszélve az éppen javulófélben lévő szlovákiai gazdaság veszélyeztetettségéről, ha a mindenható állam eszméjét hirdető Fico kerülne hatalomra. Ezért hát még egy korántsem ideális költségvetési törvény és a „csúszva-mászva kormányzás” gyötrelmes módszere is jobb alternatívának tűnik az ország számára, mint ha érdekből, netán dacból, kiengedi itt valaki a palackból az előrehozott választások egyre vadabbul nyújtózó szellemét...