Zaklatottak zaklatása

A munkaügyi minisztérium januártól ismét mesterségesen, adminisztratív intézkedésekkel próbálja javítani a foglalkoztatási statisztikát. Többek között azzal, hogy a munkanélküliek nem kéthetenként lesznek kötelesek jelentkezni az illetékes hivatalban, hanem hetente. Nyilván azzal számolnak, hogy a költséges „macera”, magyarán szólva zaklatás miatt további ezrek kerülnek ki a munkanélküli státusból. Papíron. ĺgy azt a látszatot kelthetik, hogy a kormány nem tétlenkedik a külföld által is oly gyakran kifogásolt nagymértékű munkanélküliség kezelésében. Megjósolható azonban, hogy új munkahelyek híján a munkanélküli-nyilvántartásból kikerülők zöme feketén vállal majd munkát. Ugyanis senki se akar éhen halni. Ez azonban nem jó sem az egyénnek, sem az államnak. Az egyik is, a másik is anyagilag fizet rá a látszatmegoldásra.

Nyilvánvaló, hogy ezzel tisztában van a munkanélküliség kezelésében eddig sikeresnek korántsem nevezhető tárca vezetése is. Valószínűleg ezért próbálkozik olyan további intézkedésekkel, amelyek révén az állástalanokat érdekeltté próbálja tenni a munkahelykeresésben. Az aktívakat anyagilag jutalmazná, a passzívakat büntetné. Vagyis aki talál magának munkát, illetve nem utasítja el a felkínált munkahelyet, jól jár. Térítené az állam a munkahelykereséssel kapcsolatos költségeit, de az a munkát kereső is prémiumban részesülne, aki fél éven belül találna magának munkát. Támogatást kapnának azok a munkanélküliek is, akik úgy döntenek, kiváltják az ipart vagy céget alapítanak. Ha netán olyan térségben lakik a magát ilyen lépésre elszánó munkanélküli, ahol az állástalanok száma évek óta rekordokat dönt, akár 148 ezer korona támogatásban is részesülhet. Pozitív, nem figyelmen kívül hagyható intézkedésnek látszik, hogy azokat is támogatná az állam, akik biztos munkahely tudatában hajlandók lesznek lakhelyet változtatni. Jóllehet a munkaerő mobilitásának még sok egyéb feltétele van, lehetséges, hogy ennek az intézkedésnek is lesz némi fogantja.

Az állam – a vonatkozó uniós törvényekkel összhangban – jövőre kétmilliárd koronát szándékozik fordítani úgymond a munkapiac aktív eszközeinek fejlesztésére, miközben uniós taggá válásunk után az Európai Szociális Alapból is további egymilliárdot kapnánk e célra. Reménykeltő elképzelések, jóllehet nem nagy az esélye, hogy a legelmaradottabb területeken az összes hivatalnoki nekirugaszkodás ellenére tömegesen fognak valamilyen vállalkozásba. A leginkább érintett vidékeken ugyanis éppen az alacsony foglalkoztatottság miatt szegények a települések, így új szolgáltatások, termékek iránt sem nőhet meg úgy a kereslet, hogy sok új kisiparost lenne képes eltartani. Talán valamivel előbbre tartanának a nagy munkanélküliséggel küszködő térségek is, ha akkor születik meg a munkahelykeresésre ösztönző támogatások ötlete, amikor még nem ennyire lecsúszottak. Megoldást csak nagyberuházások jelentenének, amelyek a kis- és középvállalkozásokra is kedvezően hatnának, ha mással nem, a fizetőképes kereslet növelésével. Bebizonyosodhatna, hogy nem annyira a bürokraták által szívesen emlegetett munkakedv-hiánnyal állunk szemben, hanem valóban az ilyen térségekben elérhető munkahelyek hiányával.