Vitatható és rokonszenves elgondolások

A hét legfontosabb gazdasági eseménye nem az új áremelések bejelentése, hanem a kormányprogram előterjesztése volt. Ezt legalább vizsgálhatjuk olyan szempontból, hogy a reform előbb-utóbb javíthat is az életszínvonalunkon.

Az óvatos derűlátást azért engedhetjük meg magunknak, mert míg az első Dzurinda-kormány annak idején szinte azonnal megrettent a rá váró feladatoktól, a mostani első intézkedései komoly elhatározást sejtetnek. A részletekről pedig már hagyományosan a kormányprogramból igyekszünk tájékozódni. A dokumentumot olvasva mindenekelőtt az euró bevezetése feltételeinek 2006-ra tervezett teljesítése szembeötlő, ami bizony alacsony inflációt, kis költségvetési hiányt és stabil szlovák koronát tételez fel. Ez a jövő évre nem lesz jellemző, vagyis a 2003-ra és 2004-re tervezett sokk után két év alatt kellene stabilizálni az országot. Viszont ha ez sikerül, akkor bizony 2008-ra a koronát akár fel is válthatja az euró. Az államháztartással kapcsolatban a kormány a belső adósság teljes körű felmérését tűzte ki célul. Vagyis a tűzzel játszik, mert még a részleges becslések is százmilliárdokra rúgtak, így inkább mindenki gyorsan abbahagyta a munkát. A témában eddig éppen Ivan Mikloš pénzügyminiszter magánintézete volt a legaktívabb, most pedig hivatalból is folytathatja a munkát.

Persze bennünket sokkal inkább érdekel például az adókról és elvonásokról szóló rész, hiszen a mostani kormánypolitikusok éveken keresztül arról beszéltek, hogy valójában ezek akadályozzák a foglalkoztatottság növekedését és a gazdaság fejlesztését. Nos, az adóbehajtás hatékonysága nem újdonság, ezt már mindenki célul tűzte ki, az eredményt a legjobban az mutatja, hogy még mindig be kellett kerülnie a kormányprogramba. Szimpatikus cél, hogy az adóbevallásunkat majd az interneten is eljuttathatjuk a hivatalba, bár várhatóan nem ez menti meg a rendszert. A hozzáadottérték-adó két sávjának összevonása nem túl szerencsés megoldás, hiszen a legszegényebb rétegeket leginkább megterhelő lépést az Európai Unió sem követeli azonnal. Ezzel tehát nem kellett volna sietniük. Az, hogy januártól végül mégis valóra váltják ezt a tervet, inkább a kabinet tehetetlenségének a következménye, mert más módon nyilvánvalóan nem tudták lefaragni a költségvetési hiányt. Különben pedig nagyon óvatos duhajok voltak, hiszen az adócsökkentésre alig utal valamit, az elvonások csökkentéséről pedig az ilyen címet viselő fejezetben egyetlen szó sem esik.

A vállalatokat, vállalkozókat érintő részek tanulmányozásakor érdekes érzés keríti hatalmába az olvasót. Vállalásként csak az uniós csatlakozásból egyébként is adódó feladatok szerepelnek, ezenkívül csak olyan általános megfogalmazásokkal találkozhatunk, amelyeket négy év múlva nem lehet majd számon kérni rajtuk. Persze azt is mondhatnák, hogy az ő történelmi feladatuk az uniós rendszer bevezetése, ez remélhetően belátható időn belül fokozatosan javuló életszínvonalat teremt a számunkra. És hát mégis csak ez a legfontosabb.

Amint az elmúlt két hét eseményei alapján feltételezhető volt, a kormányprogram egyik legérdekesebb része a nyugdíjreformról szól. Valóban olyan elemeket tartalmaz, amelyeket sokan régóta várunk, és csak drukkolunk a sikeres bevezetéséhez. Akik esetleg megrettennek az új rendszertől, amelyben mindenki elsősorban maga alapozza meg a nyugdíjas éveinek anyagi lehetőségeit, annak külön felhívjuk a figyelmét a minimális ellátás szavatolására. A szociális ellátással és az egészségüggyel foglalkozó fejezet szintén érdekes olvasmány, és mivel ez valóban mindenkit érint, ajánljuk az áttanulmányozását. Különben is, nagyon úgy tűnik, hogy Ľudovít Kaník az elmúlt két hétben elhangzott nyilatkozatai alapján azon ritka miniszterek egyike lehet, aki bizony még túl is teljesíti a kormányprogramot.

Bár valójában nem gazdaságról van szó, azért említsük meg az oktatási részt. Itt a különféle reformtervek között szerepel a Millennium program bevezetése is. Ugyan ezzel kapcsolatban is megértünk már néhány hangzatos nekirugaszkodást, azért érdemes megemlíteni, hogy egyszer már a szlovák oktatásügyet is jó lenne olyanná alakítani, amelyben a diákokat a lexikális tudás helyett az összefüggések felismerésére és a kreativitásra próbálják megtanítani.