<p>Sok éve egy hónapot töltöttem Jordániában. Kár, hogy akkor még nem volt internet, hogy megoszthassam az élményeimet. Mára csak emlékmorzsák maradtak, de mélyen belém vésődtek. Például egy beszélgetés.</p>
Viták egy gyilkosságról
A társaság két sorban matracokon ült, közöttük a földre terített papírokon gőzölgő rizs, birkahús, hummusz és főtt zöldségek, s miközben kézzel kanalazták az ételt a közös tálakból, a férfiak élénken szidták Arafatot. Nem akartam elhinni, merthogy én Chrudinák közel-keleti riportjain szocializálódtam, de a tolmács elismételte, hogy őt szidják, mert fanatikus, csak a harc meg a fegyverek, dehogy akar békét. Sok évvel később a zsurnalisztika tanszéken egy tehetséges tanítványom arabul is tanult. Egy évet a kairói egyetemen töltött, s ott figyelt fel a fatvákra, az iszlám vallási vezetők bizonyos kérdésekben kiadott útmutatásaira. Ilyeneket a nyugat-európai államokban is rendszeresen terjesztenek az ottani, nagyszámú közösségek részére, s az akkor már arabul nagyon jól tudó lány a diplomamunkájában ezeket az üzeneteket elemezte. Az adott időszakban terjesztett üzenetek közös nevezője a keresztények likvidálása volt, különböző eszközökkel. Például: csábítsd el a lányaikat, de csak akkor vedd el a nőt, ha áttér a te hitedre. Vagy: ha valamelyik hozzá mer érni a lányodhoz, torold meg.A diplomamunka megvédése érdekes hangulatban zajlott. Többnyire döbbenten hallgattunk, kivéve egy kollégát, aki letámadta a lányt, egész pontosan azt mondta neki, hogy „maga sz..t sem tud ezekről a dolgokról, ott ilyeneket nem írnak”. Amikor a lány megkérdezte tőle, hogy tud-e arabul, s olvasta-e ezeket, akkor kijelentette, hogy nem tud, nincs is rá szüksége, mert ez elvi kérdés. Nem értettük, de inkább hagytuk, nehogy szegény lány igya meg a levét. Aztán az ebédszünetben valaki megkérdezte tőle, mit gondol Samuel Huntingtonnak a civilizációk összecsapásáról szóló ismert elméletéről. A kolléga kijelentette, hogy Huntington sz..t sem tud. A szerdai tragikus események után ez a kolléga, aki azóta elég befolyásos ember lett, túlzottnak tartja a gyilkosság miatti felháborodást, mert szerinte érthető, ha valakit sért a vallásának kifigurázása (anno a Pussy Riot tagjainak templomi viselkedése nem sértette, a büntetésüket is eltúlzottnak tartotta). Azoknak, akik erre azt válaszolják, hogy ölni azért túlzás, kijelenti, hogy sz..t sem tudnak a vallásról, az iszlámról. És szidja a nyugati kapitalizmust. Sokan egyetértenek vele. Mi lesz velünk, ha már egy (tömeg)gyilkosság is megoszt bennünket? Ha már ezt sem tartjuk egyértelműen rossznak?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.