Vírustagadók között

Ha ez egy hollywoodi katasztrófafilm forgatókönyve lenne, valahogy így kezdeném: a világjárvány hatodik hónapjában megjelentek a vírustagadók. Kivonultak az utcákra és azt hangoztatták, hogy az egész csak kitaláció, a hatalom így akarja érvényesíteni uralmát, a kormányok tiltásokkal, korlátozásokkal igyekeznek nagyobb befolyásra szert tenni a társadalom fölött.

Nézem a szombati berlini tüntetésről készült felvételeket, ahol a hatóságok szerint 20 ezer fős tömeg vonult át a belvároson. A szervezők viszont 1,3 millió főre becsülték a résztvevők számát. A tiltakozók fütyültek, „szabadságot” követeltek és ellenállásra buzdítottak. Többen azt kiabálták: „a koronavírus-járvány a legnagyobb összeesküvés-elmélet”. Nézem a zsúfolt angliai tengerpartokon, illetve a Lengyelországban készült fotókat is, ahol egymásba érnek a pokrócok, az emberek élvezik a hétvégi kánikulát – mindennemű óvatosság nélkül, egymáson tipródva. Hasonló képeket én magam is készíthettem volna a lakhelyemhez közeli tó partján, ha épp ehhez lett volna kedvem. Nem volt. Sőt, felelőtlen lázadónak tekintek mindenkit, aki az elmúlt napokban csak azért is elutazott valamelyik tengerpartra. Mert úgy érzi, tenger nélkül nem nyár a nyár, és egyébként is pokolba a szájmaszkokkal a buszokon, boltokban. Egy ismerős nagymama, akihez március óta egyetlen hétvégére engedték oda az unokákat, miután az egész család teszteltette magát, azt mondta nekem a telefonba, hogy ő márpedig befizetett egy szeptemberi horvátországi nyaralásra, mert elege van. Családtagjaim állandóan jönnek-mennek Pozsony és Komárom között, hozzájuk pedig egymás után érkeznek a vendégek, kisgyerekekkel, több napra, külföldről is. Fürödni járnak, kirándulni – inkább nem is szeretném tudni, hová. Szóval sokaknál most telt be a pohár, nem érdekli őket, hogy a fertőzöttek száma ugyanannyi, mint húsvét táján, amikor az egész ország karanténban csücsült. A zenészek koncertezni akarnak, a koncertszervezők keresik a kiskapukat. Egymás után jelentik be a „kisebb”, „visszafogottabb”, „óvatosabb” fesztiválokat, falunapokat, rendezvényeket. Magyarországon, ahová mi már korlátozások nélkül mehetünk (hurrá!), a focimeccsek nem tömegrendezvények, a kulturális események viszont igen. Az elmúlt hét talán legbájosabb bejelentése, hogy az Apostol együttes koncertje nem számít zenés, táncos rendezvénynek, ezért akár létszámkorlátozás nélkül is megtartható a Papp László Sportarénában augusztus 28-án. (Bármennyire is rühellem ezt a zenekart, jól nevelt újságíróként sosem mernék olyasmit kimondani róluk, hogy nem zenés rendezvény, hiszen mégiscsak tömegek imádják őket). A Broadway Event ügyvezető igazgatója azzal magyarázta a koncert megtartását, hogy „az ülős előadások nem tartoznak a zenés-táncos definícióba, azokat meg lehet tartani ugyanúgy, ahogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Fenyő Miklós- koncert lehet”. Szóval vannak kivételek a szabály alól, és nálunk is ügyeskednek a szervezők, egyre több a meghirdetett rendezvény. „Viselni kell a maszkot idebent, hiszen bármikor jöhet egy ellenőrzés, nem akarunk balhét” – mondta a minap egy beltéri kulturális esemény szervezője. Nyilván gúnyosan el is húzta a száját a maszk alatt – ezt nem láttam, a cinkos kacsintást viszont igen. Rákérdeztem, hogy hisz-e az óvintézkedések létjogosultságában. Bár ne tettem volna. Kifejtette, hogy túlzottnak érzi a felhajtást, ahogy a környezetében mindenki. Az új szlovák kormánynak kapóra jött a járvány, most élvezik, hogy mindenki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Ezt egy egyetemet végzett, középkorú nő mondta.
Nincs mit tenni, be kell látnom, hogy a világ megérett a pusztulásra.