Szent tehénből lesz a legjobb hamburger, avagy miért elemeznek a fociban

A jóslás hírhedten nehéz feladat, különösen a jövővel kapcsolatban, de egy dologban biztosak lehetünk: a futballban is győzedelmeskedni fog az újítás és a technológia. A legjobb menedzserek, játékosok és klubok mindig is alkalmazkodtak és nyertek – a jövőben a futballanalízis kulcsszerepet tölt majd be a játékban.

Annak, hogy egy ilyen kijelentést magabiztosan megtehessen az ember, két alapvető oka van. 

Az egyik: a kétezres években született fiatalok szabadidejük jelentős részét futball-videojátékokkal, menedzserszimulátorokkal töltik. Többek között vitatkoznak, hogy eladjanak vagy megvegyenek-e egy bizonyos játékost a csapatuk számára, és ha igen, mennyiért. Érveiket a játékos teljesítményének statisztikáira és a klubra gyakorolt potenciális hatásukra alapozzák. Ezek a gyerekek úgy nőnek fel, hogy nézik, játsszák, szeretik, és talán még menedzselik is a futballt. Szeretik a számokat, gondolkodnak róluk, ismerik őket. Hisznek a játékban, fogyasztják az adatokat. Hitetlenkedve hallgatják majd, hogy a foci egykor mentes volt a számoktól, tiltakozott az elemzések ellen, és vonakodott a reformtól. Mivel azonban a fuball irányítását hamarosan ők veszik majd át, a fejlődés jövője sem lehet kérdéses. De mi a helyzet a jelenkor klubjaival?

Az innovátorok és a gátló tényezők

Gyakran csak a kétségbeesés és a pénzhiány képes olyan helyzetet teremteni, amely támogatja az újításokat. Számíthatunk rá, hogy a futballban is a szükség lesz a találékonyság szülőanyja, nem a bőség és a gazdagság. 

A legjelentősebb analitikus áttörések nem a Manchester Unitednél, a Manchester Citynél, a Real Madridnál, a Barcelonánál vagy a Deloitte listája szerinti húsz leggazdagabb klub valamelyikénél fognak bekövetkezni.

Általában azok az újítások terjedtek el, amelyek győzelemre vezették a csapatokat: a passzolásra épülő játék, a catenaccio stílusú védekezés, a négyvédős rendszer. Mindig akadtak újítók, akik azon törték a fejüket, mitől működhetne jobban a futball. Közös bennük, hogy új, ismeretlen és néha szokatlan módszereket próbáltak ki. Néhányan sikerrel járnak, és láthatják, amint újításaikat másolják, mások kudarcot vallanak. De a nagy klubok nem fogják egyik napról a másikra megváltoztatni azt a működési modellt, amivel sikeressé váltak, és aminek alapja a pénz, illetve a pénznek az a képessége, amivel limitálni tudja a kockázatokat, így például nincs szükségük arra, hogy adatalapú profilokkal keressék a jövő tehetségeit, hanem egyszerűen megveszik a fiatal, de már bizoyított sztárokat, ahogy ezt a Real Madrid tette Jude Bellinghammel vagy a Manchester City Erling Haalanddal. 

A fejlődés gátja továbbá az az általános működése a világnak, hogy minden reformáció ellenreformációt vált ki, és igaz ez a számok esetében is, vagy ahogy Dean Oliver, a kosárlabdaszámok guruja, A Basketball on Paper (Kosárlabda papíron) című könyv szerzője, az első, teljes állásban dolgozó statisztikai elemző az NBA-ben korábban fogalmazott: 

„a címvédő sosem adja meg magát harc nélkül.” 

A rövid távú eredménykényszer túl nagy, túl sok a nagy egó, és akik körön belül vannak, azok túlságosan védik az érdekeiket. A hagyomány komoly gát mindenki előtt, aki új ötleteket akar megvalósítani egy klubnál, aki arra próbálja rábeszélni munkaadóit, hogy kezdjék el játszani a számok játékát.

A StatDNA ügyvezető igazgatója, Jaeson Rosenfeld így nyilatkozott erről: „Adott egy működő rendszer, léteznek hatalmi struktúrák, örök időktől fogva használt módszerek. Egy ilyen változás nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Számos akadály van, és számos mondvacsinált ok, ami azt állítja, hogy az adatelemzés nem működik a fociban. Pedig az emberiség már a futballnál bonyolultabb dolgoknak is megtalálta a nyitját. A siker soha nem jön azonnal. 

Amiket most elemzünk, azokról csak hosszú idő elteltével fog kiderülni, hogy jól gondoljuk-e, és ha igen, akkor is idő kell ahhoz, hogy mindenki megbizonyosodjon róla. Amikor garantált a siker, akkor fogja rávetni magát mindenki.”

Az ismeretlentől való vonakodás az, ami ennyire tartózkodóvá teszi a futballklubokat az analitikával kapcsolatban. A két legfőbb akadályt a klubokon belül a játékosmegfigyelők és a menedzserek jelentik, ugyanis nem akarnak lemondani a hatalmukról. Ezzel kapcsolatban Mark Brunkhart, a Match Analysis elnöke úgy fogalmazott: „Ha felmérést végzünk a fociedzők között, bólogatnak. Igen, hisznek az analitikus munkában, hisznek a sport tanulmányozásában… De az, hogy valakinek rendelkezésére állnak a statisztikák, még nem jelenti azt, hogy bármire használja is őket.” 

A valódi újítások ritkán indulnak a klubházon belülről. A kívülállók kérdéseket tesznek fel, érdeklődnek, hogyan működnek a dolgok, és lehetőséget látnak ott, ahol a bennfentesek nem. Mivel a titokban dolgozó kívülállókat nehezen tudják befolyásolni azok, akik nem tudnak róluk, vagy nem hisznek bennük, igazi úttörők is lehetnek – bizonyos mértékű csökönyösség, valamint nagy adag önfegyelem és elhivatottság csodákra képes.

Áradnak az adatok

Jellemző a „nagy adathalmazok” modern világára, hogy ha valamilyen számot össze lehet gyűjteni, azt össze is fogják gyűjteni, mégpedig minél olcsóbban és a lehető legkevesebb emberi munkával. Ennek eredményeként robbanásszerűen nőni fog az adatok mennyisége. 

A New York Times szerint „egyre több az adat, évente 50 százalékkal nő az adatok mennyisége, vagyis kétévente több mint kétszeresére nő.” 

Nemcsak a meglévő adatokból folyik be több, hanem egészen újfélék is létrejönnek. Megszámlálhatatlan digitális szenzor található az ipari berendezésekben, a gépjárművekben, az elektromos mérőszerkezetekben, a szállítókonténerekben vagy a labdarúgásban. Az adatok nem csak elérhetőbbé, de érthetőbbé is válnak a számítógépek számára. 

Több különböző módja is van annak, hogyan gyűjthetünk össze még több adatot a pályáról még olcsóbban. Először is, az imént említett szenzorokkal. Csak idő kérdése, hogy mikor látják el a játékosok felszerelését vagy magát a labdát GPS-chipekkel. A technológia létezik, és edzéseken a klubok már kísérleteznek is vele. Talán nem a Premier League vagy a Bundesliga lesz az első, ahol kipróbálják; lehet, hogy a brazil Serie A vagy az észak-amerikai MLS lesz a kísérleti nyúl. 

Az MLS már együttműködési megállapodást kötött a sportszergyártó Adidasszal, hogy adatokat gyűjtsenek a játékosok cipőjébe épített chipek segítségével. 

Ez hatalmas adatmennyiséget jelent, és a labdába épített chip végül okafogyottá fogja tenni a gólbíró-technológia bevezetése körüli vitákat. 

Hol találjuk a tehetségeket?

Ahogy csökken a futballadatok összegyűjtésének költsége, úgy fognak egyre több játékost egyre több meccsen egyre több ország egyre több bajnokságában nyomon követni. A jól használható számok és modellek titka az, hogy minél több adatból épüljenek fel. Amikor az egyes eseményekből – egy passz, egy meccs vagy egy játékos – továbblépünk egy nagyobb csoportra – az összes passz, az összes meccs vagy az összes játékos szintjére –, mintázatokat fedezhetünk fel, amelyek rejtve maradnak előttünk, ha túl közelről szemléljük a dolgokat.

A számok játékának két kulcsfontosságú tényezővel kell megküzdenie: a futballt a véletlenek és a ritka események határozzák meg. 

A véletlen, a szerencse – és nem a tudás – felelős a focipályán történő események túlnyomó részéért. A gólok ritka mivolta nagyban hozzájárul ehhez. A gólok fokozatosan egyre ritkábbak lettek, míg az utóbbi időben beálltak egy viszonylag állandó szintre. Annak ellenére, hogy a fociban sokak szerint átvették az uralmat a szupergazdagok, az adatok azt mutatják, hogy a futball hosszú távú trendje szerint egyre élesebb a verseny. Mindenki egyre jobban hasonlít egymásra.

A játék csúcsán a foci termelékenysége változatlan. A legjobb játékosok felcserélhetők a topligák között. Ez hatással van arra, hogy a klubok hol és hogyan toborozzák a tehetségeket. Ha a legjobb angol játékosok ugyanúgy játsszák a futballt, mint a legjobb argentinok, akkor talán fölösleges nagyzolásnak tűnhet Buenos Airesből igazolni, de nem feltétlenül költségesebb, mint Bristolból, Leicesterből vagy Prestonból. Angliában és az egész világon beállt egyfajta kompetitív egyensúlyi állapot a futballban.

A futball csapatjáték

Az analitikának köszönhetően a csatárok, a védők és a kapusok bére, illetve átigazolási díja közötti különbségek jelentősen csökkenni fognak. Nem feltétlenül a gólok száma a teljesítmény legmegbízhatóbb fokmérője. Amikor egy csapat mindent jól csinál, mégis veszít, nem a gól a legjobb mérőeszköz annak eldöntésére, hogy jól játszottak-e.

A futballban mindig a belőtt gólokat és a megszerzett győzelmeket ünnepelték, sokkal kevesebb figyelmet kaptak a be nem kapott gólok és az elkerült vereségek. Az emberi természet magyarázattal szolgál erre a jelenségre, de a teljesítményelemzők számára azt jelenti, hogy a játék teljes megértéséhez értékén kell kezelnünk a védelmet. A védelem legalább olyan fontos – alkalmanként pedig még fontosabb –, mint a támadás. Ennek megértése egy nagyon egyszerű következménnyel jár, amelyet majd az újonnan beérkező számok fognak igazolni: 

a védők és csatárok bére, illetve átigazolási díja között kisebb lesz a különbség. 

A fociklub, mint szervezet

Az abszolutista menedzserek fajtája kihalófélben van, nem Sir Alex Fergusonok vagy Arséne Wengerek irányítják a futballt, minden nagyobb klub élére egy általános igazgató (sportigazgató) került. A modern futballban a menedzser az a személy, aki felelős egy klub futballal kapcsolatos ügyeiért. Ő dönti el, hogyan találja meg az ösvényt a hatékonyság és az újítás között, igyekszik a legtöbbet kihozni szupersztárjaiból és gyenge láncszemeiből, és küzd a focit uraló véletlenek ellen. És ami szintén lényeges: 

a számok megértése azt jelenti, hogy nem csak az lehet szakértője a játéknak, aki egykor maga is játszott. Hanem sok esetben azok, akik menedzserjátékokon nőttek fel...