Vigyázz, kész, akció!

Sose feledem, amit egy bohém barátom mesélt nekem a tömegpszichózisról. Évekkel ezelőtt, még diákkorukban összebeszéltek öten-hatan, és nyitás előtt egy órával elkezdtek sorban állni egy textilbolt előtt. Türelmes ácsorgásuknak meg is lett az eredménye, öt perc múlva odajött valaki, és megkérdezte, mire várnak. „Árengedmények vannak”– vetette oda egyikük a varázsszót, kelletlenül, mintha nem akarná, hogy másnak is jusson az akciós ruhákból. Több se kellett, elindult a futótűz, fél óra múlva már vagy negyvenen tolongtak a járdán, mit sem törődve azzal, hogy valójában egyikük sem tud semmi biztosat arra nézve, mit áraztak le és mennyivel. Amikor a meglepett eladók megérkeztek, hőseink lazán kiléptek a sorból és távoztak.

Na, valami ilyesmit produkált hétfőn az egyik hipermarketlánc, azzal a különbséggel, hogy náluk valóban voltak akciós termékek a polcokon, legalábbis néhány percig. Szlovákia lakosságának ismét sikerült porba aláznia saját magát. Láthattuk a tévében, ahogy a félig nyitott redőnyön átbújva, egymást földre lökve, megkergült akadályfutók módjára rohantak a polcok felé. Pozsonyban állítólag kések is előkerültek, Kassán az egymást tipró emberek betörték az épület üvegajtaját, Zsolnán pedig a mentőknek is bőven akadt munkájuk. Gyorsan kiderült, hogy lóvá lett téve a vásárlóközönség, az akciós termékekből csak pár darabot kínáltak eladásra, a huszadik érdeklődő már feleslegesen töltötte az éjszakát az áruház előtt. Ekkor kezdetét vette a káromkodóverseny, majd pedig ki-ki megpakolta nehezen szerzett bevásárlókocsiját azzal, ami épp a keze ügyébe akadt. Tíz darab kalapács, hat egyforma palacsintasütő, két karton karácsonyi CD, hat számmal nagyobb pulóver a gyerekre, majd belenő. Ilyet nemhogy az eladók, de a rohamrendőrök se pipáltak még, legalábbis többen fényképezték magukat és társaikat tömegkoordinálás közben. A fekete egyenruhás fiatalemberek büszkén mosolyogtak a lencsébe, és úgy integettek, mint gyerekek a szafariparkban.