Vietnámi KO a már kiütött Kaliňáknak

Csakhogy Robert Kaliňák és a kormánykoalíció pechére a vietnámi „úriembert” Berlinben rabolták el, Pozsony csak egy állomása volt a kémtörténetnek. Így létezik olyan – a Smertől teljesen független, külföldi – hatóság, amelynek célja nem a valóság elrejtése, hanem a kivizsgálása. Ez pedig a német rendőrség és ügyészség. Berlin szintén nem lehet elégedett saját teljesítményével, hiszen egy ismert vietnámi emigránst fényes nappal, az utcán raboltak el a német fővárosban, hogy aztán három nap múlva felrakják a német határtól pár száz kilométerre egy Schengenen kívüli területre induló repülőre. Ez elsősorban nem a német rendőrség, mint inkább az állambiztonsági szervek és az elhárítás sara. Ők viszont legalább nyomoznak, és kapóra is jöhet nekik, hogy volt olyan balfék uniós, szövetséges ország, amelynek még a kormánya is belekeveredett ebbe – így ez kerülhet a fókuszba, nem a saját hibáik.

De vissza Pozsonyba! Jól szemlélteti a hazai bűnüldöző szervek munkáját és politikai elfogultságát, hogy az egy éve elrabolt külföldi ügyében csak azután indult vizsgálat (ez a tegnapi friss fejlemény), hogy súlyos belpolitikai válság és nemzetközi botrány kerekedett az ügyből. Hiába takarózik azzal a rendőrfőkapitány és a főügyész, hogy a vietnámit Berlinben tuszkolták be egy furgonba és a németek nyomoznak, hiszen Szlovákia területén is történt bűncselekmény, ezért normális esetben kutya kötelessége lett volna a hivatalos szerveknek már régen nyomozást indítani. Emellett pedig minél hamarabb vizsgálatot kell indítani az ügy eltussolával kapcsolatban is, ugyanis fennáll a szabotázs és a hivatali visszaélés nagyon alapos gyanúja is.

Ha Kaliňák még belügyminiszter lenne, most (is) le kellene mondania, ám a kormány sem úszná meg ennyivel. Egyrészt ugyanabban a felállásban működik, mint a nemzetközi blamázst jelentő emberrablás idejében, másrészt a jelenlegi belügyminiszter Kaliňák jobbkeze volt, s most is lázasan védi egykori főnökét. Így sem befelé, sem kifelé nem lehet hiteles politikát folytatni.

Egyelőre csak találgathatjuk, hogyan alakul a krimi, ám nagyon sok múlik a német nyomozás eredményességén. Ettől is függ, mekkora lesz a szégyen, amit az ország reputációja elszenved, ám mindennek súlyos belpolitikai következményei is lehetnek. Ez casus belli lehet akár az előrehozott választások kiírásához is, amiben jelenleg egy kormánypárt, az SNS lehetne érdekelt.

Aki az érdekek mellett esetleg elvszerű hozzáállást várna, az háttal ül a moziban, ugyanis ha itt elvek és értékek lennének, ez a koalíció már régen nem működne.

A vietnámi ügy a király lemeztelenítésének sokadik fejezete.

A német–vietnámi kaland haszna, hogy a maga pőreségében mutatja Kaliňák szakmai örökségét. A miniszter gyakran védekezett azzal, hogy tárcája komoly sikereket ért el, kifelé pedig kicsit olyan kép alakult ki róla, mint aki sikeresen vezette a szakterületét, „csak” itt-ott áfacsalókkal üzletelt vagy belefutott egy-egy túlárazott közbeszerzésbe. Az elmúlt hónapok eseményei is azt mutatják, hogy ez a kép hamis. Újságírót gyilkolnak meg, a rendőrség és az ügyészség közreműködésével semmizik ki a keleti kisgazdákat, a vietnámi titkosszolgálat emberrablást hajt végre a szlovák kormánygéppel, egy kőhajításra az apátszentmihályi atomerőműtől orosz motoros banda „európai parancsnokságot” hoz létre (a volt belügyminiszter haverjának telkén), és a sort hosszasan folytathatnánk.

Ezek mind azt mutatják, hogy a rendőrség Kaliňák vezetése alatt talán csak a gyorshajtásért kiszabott bírságok terén tudott valós eredményeket felmutatni, az összes többi területen kupleráj, „szlovákiai magyarul” fogalmazva hatalmas bordel van a rendszerben. Arra pedig esély sincs, hogy ezen ez a minisztérium, ez a rendőrfőnökség, ez a koalíció valamit is változtasson.