Vér a szivárványon

Az összegyűlt társaság 95 százaléka teljesen hétköznapi öltözetben volt, és semmi mást nem csinált zászlólengetésen és beszélgetésen kívül. Örültek egymásnak, meg annak, hogy Szlovákiának talán sikerül egy újabb lépést tennie előre. Nem sikerült. A felvonulás elmaradt, mert a rendőrség az utolsó pillanatban feleszmélt, nem tudták biztosítani az Óváros utcáit, a neonácik jelenlétével nem számoltak. Érdekes. (A Fradi-szurkolók dunaszerdahelyi jelenlétével bezzeg számoltak 2008 októberében). A neonácik megközelítőleg száz fős csoportja már a melegek 13 00 órai gyülekezője előtt órákkal felvonult a Hviezdoslav téren. Engedélyük a gyülekezésre nem volt, mindenki tudta, azért jöttek, hogy a melegfelvonulást erőszakkal megakadályozzák. A rendőrség viszont addig nem avatkozott be ellenük, amíg ők nem akartak a melegek és szimpatizánsaik közé menni. A több mint kétszáz kivezényelt rendőr nem tudta megakadályozni, hogy köveket, tojásokkal, könnygázgránátokkal dobáljanak a színpadra. A neonácik a rendőrök jelenléte alatt a téren nemegy szivárványos zászlót tartó embert véresre vertek, a rendezvény ideje alatt a környéken abba kötöttek bele, akibe akartak. Felmerül a kérdés, hogy a borotvált fejűek harcias csoportját miért nem oszlatták fel már az elején? Valószínűleg azért, mert nem kaptak erre vonatkozó parancsot. Miért nem kaptak erre vonatkozó parancsot? Mert a belügyminiszter ismét a helyzet magaslatán állt. Szlovákiában tehát 2010 ben ott atartunk, hogy a neonácik gondolnak egyet, és ellenőrzésük alá vonják a főváros utcáit. Az alig száz fős csoportot végül utcai harcok árán sikerült szétzavarni. Végül a legjobb: a kivezényelt kétszáz rendőr (plusz a városi rendőrség) erőiből arra nem tellett, hogy a hidat biztosítsák, a szélsőségeseknek  itt is sikerült könnygázgránátokat dobniuk a hídon átvonulók közé. A rendőrséget  teljesen felkészületlenül érte az akció.  Szlovákia hírnevét tehát a kormánynak ismét sikerült öregbítenie. A brit nagykövet pedig, akinek a könnygázból is jócskán jutott, jövőre talán áthelyezteti magát egy biztonságosabb országba, mondjuk Pakisztánba vagy Líbiába. Ott legalább tudni fogja, mire számíthat.