Vékonyat és olcsót ne!

Van, ami nem mindegy. Például, ha az ember meg akar tanulni németül, nem mindegy, hogy milyen könyvet vesz meg. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy önképzéses alapon, oktatói irányítás nélkül, nyelvkönyvből megtanulok németül. Betértem az egyik antikváriumba, mondván, bejáratott könyvből könnyebben száll majd a fejembe a derdídasz. Valójában persze anyagi oka volt annak, hogy nyomdaillatú vadiúj példány helyett mások által agyongyúrt-gyűrt kötetből kívántam magolni a német szavakat. A szekondbúkban, vagyis a könyvturkálóban gazdag választék volt németnyelv-tanulási lehetőséget kínáló, ilyen-olyan kiadású kötetekből. Kapkodtam egymás után a polcról, melyik lenne tetszetősebb, de egyik vaskosabb volt, mint a másik. Kézbentartással saccolgatni próbáltam, melyik könnyebb, melyik nehezebb, mert úgy döntöttem, német nyelvkönyvből nekem harminc-negyven dekás, maximum félkilós is megfelel. Kiválasztottam a súlyra elfogadhatót, s indultam, hogy kifizetem, amikor mégis megálljt parancsoltam magamnak. Felütöttem ugyanis a könyvet csak úgy találomra, s jól tettem, mert olyan apró betűkkel szedték, hogy megtorpantam. Na, nem! – mondtam, nekem az kell, amelyikben a lehető legkevesebb a betű, és sok a kép. Ilyenre nem leltem, pedig áttúrtam az egész polcot. De, aki keres, az talál. S kezemben tarthattam azt az egyet, azt a csak nekem valót. Azt, amelyikből ripsz-ropsz megtanulok németül, s úgy fogok sprehenzízni, mint akinek echte germán vér folyik az ereiben. Amit találtam, a világ legrokonszenvesebb német nyelvkönyve volt. Nem is kemény táblájú, hanem praktikus puha kötésű, amelyet kettéhajtva, csak úgy könnyedén be lehet csúsztatni a farzsebbe. Vékonyka, mit tudom én, egy centi, egy centi két milliméter... de nem több. És az ára!... lényegesen olcsóbb volt mindegyiknél. Nosza, fizettem, s pattantam fel a harminckilences buszra, hogy nekifeküdjek a könyvemnek, s minimum három leckét egyszerre benyaljak. Csak hát!... a leckék sehol sem voltak. Lapoztam előbbre, hátrább, a leckék még mindig nem voltak sehol. Elég avantgárd kiadvány, gondoltam, aztán mutattam kollégiumi szobatársamnak is. Forgatta, forgatta, majd felkacagott. Hát persze hogy nincsenek benne leckék, mondta, mert ez csak a Schlüssel. Vagyis megvettem a nyelvkönyv feladatait tartalmazó megoldási kulcsot. Amelyből németül ugyan nem, viszont azt egy életre megtanultam, hogy nem minden főnyeremény, ami egyszerre vékony és olcsó. S hogy sok van még, mi nem mindegy.