Végveszélyben forog a józan ész

Orbán Viktor miniszterelnök erre, sajnos, csak a két választási forduló között döbbent rá, eddig eltitkolta a választók elől. Nem akarta őket izgatni. Most már akarja, csak nehogy későn legyen. Nagyon nagy Orbán Viktor történelmi felelőssége, az utókor előtt kell majd elszámolnia azzal, miért hagyta, hogy szabad és demokratikus választásokig fajuljanak a dolgok. Ha valóban a szabadságunk, hitünk, gyermekeink vannak veszélyben, nem lehetünk finnyásak, nem riadhatunk vissza azon dolgok véghezvitelétől, melyeket a történelem parancsol számunkra. Hiszen tudtuk, kivel állunk szemben. Az ellenség már 1994 és 1998 közt is kormányzott, és láthattuk, mit művelt. Vér és könnyek, akasztások, utcai harcok, mészárlás, éhínség, talaj menti fagyok és eső. A demokratikus választás után pedig csak nagyon kelletlenül adta át a hatalmat nekünk, foggal kapaszkodott a körmébe, és végig arra készült, hogy megnyerje a következő választást. Ezt a vak is látta.

Most már Orbán Viktornak kell megmondania, mi a teendő, mi követjük őt, azonban azt nem szabad hagyni, hogy hasonló helyzet, a kormányváltás réme, még egyszer megjelenjen valamikor a jövőben. Hogy még egyszer ve-szélybe kerüljenek gyermekeink.

(„Mindenkori emberi életünk nem egyik, hanem egyetemlegesen középponti fogalma a kenőcs. Az emberiség egész történelme folyamán tulajdonképpen az ég világon semmi nem változott, csak a kenőcs. Sok-sok ezer év óta nem változott, fölkelünk, eszünk, lefekszünk, iszunk, veszekszünk, nőkkel alszunk, részegek vagyunk, káromkodunk, imádkozunk, gyilkolunk, a meggyilkoltakat siratjuk, egymást sanyargatjuk, komédiázunk, hazudunk, ez már sok ezer év óta tart, és semmit sem változik. De valami mégis változik, a kenőcs, amivel az egészet üzemben tartják. Mialatt az üzem állandóan ugyanaz marad, a kenőcs folyton változik, egyre újabbakat és újabbakat találnak fel. Mai életünkben a kenőcsök páratlan sokszerűségében gyönyörködhetünk. Ahány nép, ahány osztály, ahány vallás, ahány ország, ahány szekta, annyi kenőcs.”)

Idehaza azonkívül, hogy mi is aggódtunk a hazáért, a héten csak a szokásos apró-cseprő baromságok történtek. Persze, a kenőcs, mint egyetemleges dolog működött, kenték jobbról, balról. Tüntettünk, mi BMG-sek, fát ültettünk az elnök kertjébe, kiléptünk és átléptünk, bemutattuk új pártunk logóját, visszaadtuk a mandátumunkat, vagy éppen nem, feljelentettünk és feljelentettek minket, elvetettük az ellenstátustörvényt, és elmondtunk egy verset a költészet napján.